Epilógus

56 2 4
                                    

Ahogy Auróra a táskájában kutakodott, hogy végre méltó helyet találjon a benne pihenő tollának, egy ismeretlen papírdarab akadt kezébe. Lassan kihúzta, majd kitűrve jobban szemügyre vette a gyűrött borítékot. Óvatosan kibontotta, majd kihúzott belőle egy levelet, minek hátuljához egy fénykép volt tűzve. Először elolvasta a levelet, majd megfordította és jobban szemügyre vette a fotót. A képen Mr. Wong és családja volt, ahogy az étterem megnyitásának napján mosolyogva pózolnak a bejárat előtt. A nő azonnal felpattant az ágy széléről és kirohant a nappaliba pakolászó Nickhez.

- Ezt nézd! - nyújtotta felé a képet, majd a levelet, amiben összekapott kézírással ez állt:

Kedves Auróra és Nick!

Sajnálom, hogy nem volt időnk elbúcsúzni egymástól, de nem maradhattam Kínában. Mikor titeket láttalak rájöttem, hogy mit kell tennem, hogy helyrehozzam végre mindazt, amit elcsesztem otthon. Azért is bocsi, hogy lenyúltam az egyetlen olyan autót, amihez volt kulcsotok. Nem éppen gondoltam át a terveimet, de ígérem leadtam az Interpolnak a fenevadat. Amúgy nagyon állat az az autó. Totál meg tudom érteni Cartert, hogy mindenhova ezzel furikázta a csaját.

Visszatérve a lényegre, köszönöm, hogy segítettetek meglátni a fényt az alagút végén. Már tudom mit jelent a feltétlen szerelem és azt is, hogy mindent meg kell tenni érte, mert nem fog csak úgy az ölünkbe hullani. Szóval most tanulva a ti példátokból én is elkezdek tenni valamit ezért. Nehogy csak nektek legyen mesébe illő szerelmi sztoritok.

(A fotót Mayleen, a kicsi fiú, akinek nem tudtam megjegyezni a nevét és Mr. Wong küldte, hogy mindig emlékezz rá, mennyit segítettél nekik életük legsötétebb idejében.)

Még egyszer köszönöm nektek!

Roy Walker 

Vakáció Jonas MódraWhere stories live. Discover now