Vakáció Jonas Módra

29. Fejezet (Nick)

Mi lett volna, ha nem mondom el neki mi történt Sydneyben? És ha jobban figyeltem volna rá? Lehet, hogy azért ment el, amiket mondtam neki a parton vagy a Salamon-szigetes húzásom miatt? - gondolkodott behunyt szemmel. A hűvös padló valamennyire megnyugtatta, de nem akart még így sem múlni a torkában lévő csomó.

Visszagondolva az elmúlt hét napra rájött, hogy fogalma sincs rengeteg dologról. Mióta elindultak Los Angelesből a fejében teljes volt a káosz. Az emlékei összemosódtak és egyre hangosabbak voltak. Először még csak a repülő utat látta maga előtt, ahogy Auróra ott kártyázik vele, de aztán felvillant az első koncert utáni kiborulása. Az az este nem teljes egészében volt meg neki. Sokkal inkább mintha részeg lett volna és csak emlék töredékek maradtak volna meg számára. Ez után eszébe jutott Sydney napsütötte utcája. A parton ólálkodó veszélyes varánusz és a strandon kacagó Auróra. De ugyanebben a pillanatban szembe találta magát Andrea szigorú tekintetével és a pincér lány reményekkel teli mosolyával. Úgy érezte ennél a pontnál rontott el mindent. Itt, mikor engedett a kísértésnek és cserben hagyta Aurórát, pedig megígérte neki, hogy sosem fogja ezt tenni még egyszer. Minden, ami ez után történt teljes homály volt egészen addig, hogy Auróra visszajött a hotelbe és lefeküdtek. Emlékezett rá, hogy vitatkoztak előtte, de nem tudta volna megmondani mik hangzottak el. Ezt követően már csak a shenzheni emlékei voltak, de azok kristály tiszták voltak. Minden Aurórával töltött pillanat ott ragyogott gondolatai közt.

Szinte látta maga előtt a lányt, ahogy a kínai étterem előtt próbálja kiejteni az ételek nevét. Hallotta szíve minden egyes dobbanását. Érezte lágy érintését bőrén és szoros ölelését maga körül.

- Nick, tudom, hogy valami nagyon nincs rendben - lépett be Kevin a konyhába kiszakítva emlékéből a fiút. Auróra képe darabjaira hullott és átvette helyét a valóság. Az idősebb fivér leült testvére mellé. Ugyanúgy felhúzta térdét, majd kezét rátéve ujjait kezdte birizgálni.

- Lehet csak egy félreértés az egész. Nem hagyott valamilyen üzenetet neked? Lehet nem is Los Angelesbe ment, hanem Londonba, mert mondjuk a szüleinek szüksége van rá. Esetleg Scott és Lisa miatt kellett hazamennie - ötletelgetett Kevin reményt ébresztve öccsében egy pillanatra. De az a fénysugár amilyen gyorsan jött olyan hamar el is illant.

- Lehet, de akkor miért nem tudom elérni? - emelte fel fejét Nick. Hangja halk volt, de így is kiérződött belőle éle.

- Nem tudom. Annyi féle magyarázat létezik erre. Aurórának bonyolult élete van, ahogyan neked is. Ha te csak úgy lelépnél szerinted ő mit gondolna?

A kérdés hallatán Nicknek eszébe jutott, ahogy barátnője kiabált vele. Szinte hallotta szavait fülében:

" Kinek kellett a randi közben elmennie, csak mert Henry azt mondta? Ki hagyott ott a moziban a film felénél, mert Joenak szüksége volt rá az egyik dalnál? Ki felejtette el a találkozónkat a bisztróban, és utána kente az egészet Kevinre? Ha még nem lenne elég, ki is volt az, aki csak azért nem jött el Scott és Lisa házavatójára három hívás után sem, mert meghalt az öccse macskája?... Előre szóltál, hogy simán ott fogsz hagyni egy mozi kellős közepén a hülye dalod miatt?"

- Én léptem le először - törte meg a csendet végül Nick.

- Tessék? - fordult öccse felé Kevin hunyorítva. Az énekes vett egy mély levegőt, majd lassan megrázta fejét.

- Én léptem le először - ismételte meg már valamivel hangosabban. Valójában nem is Kevinnek címezte, hanem önmagának.

- Nem tudom mi van most közted és Auróra közt, de az, ha magadat hibáztatod nem segít - szorította meg Nick vállát bátyja. A fiatalabb férfi lehajtotta fejét és fáslija szélét kezdte kapargatni.