Fantom ( Flash FF)

1. fejezet 9.rész

2014. 04. 18.
Laura szemszöge

Már jó pár hét eltelt az első 'küldetésem' Óta. Azóta legalább 2 tucat rosszfiút elintéztünk már és a hírekben sem nagyon szerepeltem.
A menhely is jól áll. A weboldalra feltöltöttük az összes ottani állat képeit, állás hirdetéseket raktunk ki, amire néhányan jelentkeztek is.

Frankie és Aiden most is ott vannak, de nekem vissza kellett ugranom a laptopomért.
De amint a lakásunk ajtajához értem elfogott a rossz érzés. Ez igazolódott is, mert az ajtó nem volt zárva. Pedig én biztos hogy bezártam.

Még nem kaptam a fegyveremhez, de készenlétben tartottam.
Óvatosan kinyitottam az ajtót majd megláttam azt, akire a legkevésbé számítottam.

– Szervusz Laura!– köszönt miután felállt a kanapéról.

–Lenny.... Mi szél hozott itt?

– Boldog szülinapot!

–Az egy hét múlva lesz.

– gondoltam hamarabb beköszönök.– vonta meg vállát.

– Inkább mondd hogy miért vagy itt valójában.– mondtam komoran.

– Hát jó. Ez a tiéd?– vette elő a kapucnimat.

– És ha igen?– rántottam ki egyből a kezéből.

–Mert valahogy nem hiszem el hogy te vagy az aki esténként a városban szaladgál és embereket ment.

– Miért? Hisz sosem voltam olyan mint ti.

–Ez nem teljesen igaz. Hisz régen olyan jól szórakoztunk.

–Ja, amikor a zsaruk elől menekültünk.

– Kérlek, azért el kell ismerned hogy volt egy csomó jó is benne. Például a Mortverni rablás 2006-ban.

Erre önkéntelenül is elmosolyodtam. Az tényleg jó buli volt. De amint észrevettem hogy mosolygok rögtön visszaváltottam a komor arcomra.

– Talán volt néhány jó buli, de üldözni a bűnt sokkal jobb.

– Akkor ne reménykedjek hogy benne lennél az új balhémban amit tervezek, igaz?

– Nem hinném. Úgyhogy jobb ha más ajtón kopogtatsz.

Néhányat lépett előre így azt hittem hogy végre elhagyja a lakást, de tévedtem. Megállt mellettem és velem szembe fordult.

– Tudod Lisa mesélte hogy megpróbáltad ellopni a törpecsillagot érte.

Nyeltem egyet majd megszólaltam:

–Erre mit vársz mit mondjak?

– Hogy még nem végeztél teljesen a szakmával.

– Inkább menj mielőtt hívom a zsarukat. Vagy mielőtt magam viszlek be!

– Ezt mindketten tudjuk hogy nem igaz.– mondta majd komótosan kisétált– még találkozunk hugi!– kiáltotta még vissza.

Én csak gyorsan felkaptam a laptopot, (ismét) bezártam az ajtót és a menhely felé vettem az irányt.

Sétálva mentem mert így volt időm gondolkodni.
A múltam mindig a részem lesz és ezt nem tagadhatom. De az ember változhat. Lehet hogy okkal kaptam ezeket az erőket. És részben lopás miatt kaptam....

Lehet hogy csak túlgondolom, de mi van ha a régi életem miatt kaptam ezeket a képességeket. Hogy túllépjek azon ami voltam. Hogy több...hogy jobb legyek annál mint amilyen voltam. Hogy kijavítsam azokat a hibákat amiket kicsiként követtem el.
Mert őszintén hiszek benne hogy még nagy dolgokat fogok tenni. Legalábbis remélem hogy képes leszek embereket menteni és a rendes életemet is sínen tartani...