Fantom ( Flash FF)

1. fejezet 8. rész

Frankie szemszöge
Pár órával ezelőtt

Laura nagy sikert aratott mind a bankban, mind a családi házban. De valami fura érzés fogott el munka közben.
Lehet megőrültem, de mintha a gépek beszéltek volna hozzám. Biztos kezdek bedilizni. Ez képtelenség igaz? Bár egy sérthetetlen nő is az....

***
Ünneplés után elvonultam a szobámba, de még volt kedvem bütykolni így nekiálltam egy új kütyü gyártásának.

Épp a processzort helyeztem be mikor hallottam hogy jött egy e-mailem. Pedig a gépem be se volt kapcsolva.

Hogy megbizonyosodjak róla hogy tényleg nem vagyok dilis bekapcsoltam a gépet, de amikor bejött az asztal csak a billentyűzethez értem, de egyből bejött az e-mail fiókom. A gép tudta mit akarok és behozta. Mi a fene folyik itt? Ezt muszáj elmondanom Lauráéknak.

Egyből benyitottam hozzájuk és elmeséltem nekik mi történt.

Laura szemszöge

– Várj akkor azt akarod mondani hogy tudsz....kommunikálni....a gépekkel?– kérdeztem miután Frankie elmondta mi történt vele.

– nagyjából. Vagyis még nem értem teljesen, de valami olyasmi.

– mint Mihak a Heroes- ból?

– Ki?

– Tudod, a srác aki tudott beszélni a számítógépekkel. Mint például amikor megmondta a szavazógépeknek hogy szavazzanak Petrellire.

– Ja, tényleg. Már emlékszem. De amúgy ja, valahogy hasonlóan sikerült irányítanom a gépet.

– De ez jó hír nem? Hisz ezek szerint te is olyan vagy mint én.

– Ezek szerint igen. De hogy hogy eddig nem jöttünk rá?– ült le az ágy sarkára.

– lehet csak lappangott benned.– szólt Aiden.

– ebben lehet valami.

– na látod! De ha megbocsátasz foglalkozhatnánk a többivel később?– kérdeztem– mert nem tudom hogy vagytok vele de én már kicsit fáradt vagyok.

– Ja, persze. Akkor majd holnap találkozunk. Sziasztok!

– Jó éjt!

Miután kiment Carlos felugrott szokásosan az ágyra és hozzánk búj.

– Jó éjt neked is pajti.– simogatta meg Aiden a buksiját.

***
Reggel

Az esti beszélgetés után elfelejtettünk ébresztőt állítani, úgyhogy majdnem sikerült elkésni az első óráról.
Leültünk a szokásos helyünkre.
Frankie egyből hozzánk fordult.

– Figyu, kipróbálhatok valamit?

– Persze. Mi lenne az?

Csak megfogta a telefonját a kezébe és koncentrált valamire. Pár másodperc múlva jött nekem is és Aidennek is egy-egy üzenet.

– Oké, ezek szerint sikerült!– örvendezett barátném.

Megnéztük hogy mit küldött. Annyi állt az üziben hogy 'sikerült'.

– Kreatív vagy!- jegyeztem meg.

– Ahhoz képest hogy most próbáltam először szerintem elég jó.

– Azt egy szóval sem mondtam hogy nem menő.

– ja, ezek után neked a programozó szakma baromi egyszerű lesz.– mondta mellettem Aiden.

– Az meglehet. De ha építeni akarok valamit nem igazán mondják meg az alkatrészek hogy hová tegyem őket így annyira talán mégsem.

– Ki tudja. Lehet fejleszteni a képességeken.– tettem hozzá

–Ott a pont. De nyugi, én nem fogok ruhát húzni és szaladgálni esténként a tetőkön.

– Ja, te maradsz a furgonban.– mosolyogtam.

– Tudjátok kezdek féltékeny lenni rátok csajok! Mármint te az elméddel emelsz fel tárgyakat és erőnyaláb jön ki a kezed közül, te meg kész komputer csaj lettél. Én meg mi vagyok?

– A kutyás srác!– jelentette ki Frankie.

Erre mindannyian elmosolyodtunk, de nem mertünk nevetni, nehogy a proff kiküldjön minket.

***

Órák után után elmentünk a Jittersbe egy kávéra. Meglepetésünkre a sorban előttünk egy ismerős állt. Mármint ha a pár hónapjai menhelyes támadás után megismert zsaru ismerősnek számít.
Elég jól elcsevegett az egyik pincérnővel így udvariasan rájuk szóltam hogy haladna a sor.
Természetesen a zsaru is felismert minket és kérdezgetett néhányat hogy jól vagyunk e meg ilyenek. Amint befejeztük a beszélgetést leültünk az egyik asztalhoz elfogyasztani a kávékat.

– Tudod várhattunk is volna... Mármint hogy befejezzék a csevegést.– jegyezte meg Aiden.

– Ja, két óra múlva talán elköszöntek volna egymástól. És én csak szívességet tettem a többi itt lévőnek.

– Én Laura mellett vagyok!

– Látod!

– Nézzétek csak!– mutatott a falon lévő képernyőre.

Ismeretlen kapucnis segített megmenteni egy családot egy égő házból

Írta a főcím

– Tessék! Egy bevetésed volt és máris lebuktál!– csattant fel Frankie.

– Csak háttal mutat a kamera. Az nem számít.

– De akkor is tudják már hogy létezel.

– Na és?! Legalább tudják hogy a rendőrség mellett már van más is aki segíti az embereket!

– De így veszélyeztetebb is lehetsz.– szállt be Aiden is.

– Na aggódj, meg tudom védeni magam.– szorítottam meg a kezét.

– Abban egyáltalán nem kételkedek, csak aggódok hogy ugyan olyan lesz a helyzet mint Star Cityben. Hogy a rendőrség sokkal inkább fenyegetésnek néz téged mint segítségnek.

– Majd bizonyítunk nekik hogy én nem az íjász vagyok. Hisz én nem fogok gyilkolni.

– Igen. És én majd segítek neked az imidzseddel!– tette kezét a vállamra Frankie– hisz ha feljesztem a képességem szerintem bármit el tudok majd érni az interneten.

–Ami még mindig ultra király!– mosolyodtam el.

– Ahogy mondod.

***
A kávézás után elmentünk a menhelyre megnézni hogyan alakulnak a renoválások.

– Sziasztok!– köszöntünk amikor odaértunk.

–Á, a kedvenc programozóim! Hogy vagytok?

– Megvagyunk. Ti?

– mint láthatjátok már majdnem minden olyan mint új korában, de még mindig pénz szűkében vagyunk.

– Meg fogjuk oldani. Majd segítünk.

–Igen, szórólapokat fogunk csinálni, frissítjük a menhely weboldalát, tervezünk programokat....– soroltam.

– Nem tudom hogy hálálhatnám meg...

– Nem kell. Szívesen csináljuk.

– Köszönöm.

– Bármikor.– mosolyodtunk el.