I'd never thought / HUN

quatre

[Alana szemszöge]

- Megmagyarázza nekem valaki, hogy miért kellett a franciáknak ilyen bonyolult nyelv?-kérdezte Nora sóhajtva. Éppen mentünk ki a teremből és indultunk matekra, ahol majd találkozunk Ashel és Mayaval.

-  És Alana, hogy-hogy most váltottál sulit?-kérdezte Ace.

- Hát, a bátyámmal a kereszt szüleinkhez kerültünk, ők meg ide akartak költözni, ezért ide írattak be minket.-kamu.

- Hát...- Ace mondatát Nora szakította félbe.

- Ácsi, ki az a pali Oliver mellett?- mire kimondta a mondatot odaértünk Ashékhez, akik nekünk háttal állva beszélgettek. Maya is ott volt mellettünk.

- Nora, Ace bemutatom a bátyám és legjobb barátnőm. Asher és Maya.- mondtam mosolyogva.

Ash vigyorogva megfordult, Maya meg csak mosolyogva intett. Ace Oliverrel meg Graysonnal is lepacsizott. Egy másik lány is állt, alacsony, zöld szemű, sötét göndör hajú. Gondolom ő Cora. Nora konkrétan az ellentéte volt, magas, világos barna hajú és sötétbarna szemű.

Addig amíg meg nem jött a tanár, beszélgettünk. Vagyis, ők beszélgettek én meg Isaacel dumáltam. Isaac is az ügynökségnél dolgozik, régebben együtt edzettünk, de az elmúlt pár évben más feladatokat kapott. Én tartom vele a kapcsolatot, Ash és Maya meg amúgy sem szívlelte, úgyhogy ők már nem is beszélnek vele. Sőt, azt sem szeretik ha én beszélek vele.

Isaac: Na mizu? Hogy tetszik az új bevetés?

Alana: Eddig jó. Te hol vagy most?

Isaac: Miamiban süttetem a testem

Alana: Mázlista

Isaac: Azért te se panaszkodhatsz. Ford Mustang? Tényleg?

Alana: Ne csak Ashernek legyen már jó kocsija

Isaac: Jogos

Isaac: Bocs rohannom kell mielőtt szétlövik a hátsóm

Alana: Azért éld túl!

Isaac: Én mindig<3

A tanár kinyitotta az ajtót, erre mindenki betódult. Ahogy felnéztem a telefonomból, Ash szúrós pillantásával találtam magam szemben, aki amikor elindultam mellém jött és a fülembe súgta:

- Tudod, hogy nem szeretem ezt az Isaac gyereket és azt sem szeretem, hogy beszélsz vele, de semmit ne mondj a bevetésről neki. Egy szót se, elég annyit tudnia amit az ügynökség elmond neki.

- Ne nézzél már ennyire hülyének. Nem mondok semmit. Lakat a számon.

- Ha hazaértünk akarok egy összegzést. Mondom Mayanak is.

- Jó.

Mivel Asher miatt a sor végén értünk be a terembe a szememmel kerestem a többieket. A terem hátsó felében ültek, Nora Grayson mellett ült, Cora Maya mellett, Ash abban a pillanatban ült le Oliver mellé, Ace meg intett nekem.

- Mostantól padtársak leszünk?-kérdeztem ahogy odaértem hozzá.

- Talán nem vagyok megfelelő padtársnak. Nagyon jó vagyok matekból.

- Uuuu, akkor megengedem hogy a padtársam legyél.- tény és való, hogy nem vagyok egy matematikus de a lényeges dolgokat ki tudom számolni. Például hogy milyen szögbe dobjak el valamit, hogy oda essen ahova én akarom. Ha viszont azt nézem, hogy egy átlagos gimis lányt kell alakítanom, asszem ez egy jó tulajdonság.                    

Az óra elkezdődött és megnyugodtam, mert nem egy szigorú tanárral van dolgunk. Idős, és már-már bénácska tanár. De vicces és aranyos. Kár hogy a tanári pályát választotta.

Ace-el egész órám csak basztattuk egymást. Összefirkáltuk egymás füzetét, amit ő kezdett, meg beszélgettünk.

- Láttam reggel a kocsitokat. Honnan vannak?-kérdezte Ace.

- Apa meg anya autói voltak, mi csak megörököltük őket.

- Mi történt a szüleitekkel?

- Meghaltak egy autóbalesetben. Már lassan 2 éve.- nem, egyáltalán nem így történt.

A szüleink 10 éve haltak meg egy rosszul sikerült bevetésen. Ash és én már 10 éve az ügynökségnél vagyunk, először persze csak oktattak minket. Mayaval is ott találkoztunk, neki is meghaltak a szülei, de nem bevetésen. Aztán amikor elég idősek és képzettek lettünk, hármunkat együtt küldtek bevetésekre. És végül itt vagyunk.

- Sajnálom.- csak vállat vontam. Hiába nem volt igaz a sztori nagy része, a szüleim tényleg meghaltak és még 10 év után is nagyon hiányoznak.

Ezután csöndbe maradtunk és figyeltünk az órára.

- És utána megkérdezték tőle, hogy miért nem készült a felelésre amire csak annyit mondott, hogy mert nem érdekli és úristen láttátok volna Armstrong arcát.- mesélte Nora.

Most épp az ebédlőben ülünk, az ötödik óra után. Ace meg a többiek simán megengedték, hogy velük lógjunk egész nap, mások meg nem is kérdezték, hogy kik vagyunk. Olyan mintha nem érdekelné őket, ami nekünk csak jó, legalább feltűnésmentesen tudunk "dolgozni".

Cora és Maya nagyon egymásra talált, Asher megint mindenkivel jóba van én meg őszintén szólva nem nagyon beszéltem.

- Ace-bökte oldalba Nora és fejével az ajtó felé bökött, mire mindenki az ajtó felé nézett. Egy gyönyörű lány sétált be barátnőivel az oldalán. Vörös göndör hajú, zöld szemű, szeplős arcú és vékony testalkatú volt. Tényleg nagyon szép volt és nem olyan igazi cicababának nézett ki.

- Ki ez?-kérdeztem Norát homlokráncolva.

- Grace Walsh. Ace már tök rég óta belé van zúgva.

- Nem is!-tiltakozott Ace.

- Ó dehogynem, haver!- Grayson mondta vigyorogva.

Maya jobban megnézte magának Grace-t és a barátnőit. Úgy tűnt a szeme megakadt valamin, és gyorsan el is rántotta a pillantását. Ash is észrevette és elővette a telefonját.

Ash: Mi a baj?

Mind a hárman megkaptuk az üzenetet, szerencse, hogy le van halkítva a telefonunk.

Maya: Otthon elmondom

Felesleges lett volna elővennem a telefonom, Maya úgy se mondana semmit amíg haza nem értünk.

2021. 02. 02.