I'd never thought / HUN

deux

[Alana szemszöge]

Ha azt mondom hogy nem csináltunk semmit tegnap, elhiszitek? De kajak egész nap csak otthon ültünk, persze csak a megbeszélés után, és vagy beszélgettünk vagy meséket néztünk. Eskü 16 évesek vagyunk.

Ma reggel kimondottan kipihenten ébredtem. Mondjuk egy 10 órás alvás után elvárná az ember. A kényelmes pizsimben lesétáltam a konyhába, hogy megnézzem valaki felkelt-e már. Maya és Ash ült a konyhába, az előbbi a telefonját bújta, míg az utóbbi álmosan bámult ki a fejéből.

- Jó reggelt.- köszöntem.

- Jó reggelt.- kaptam egyszerre a válaszokat.

- Mi a kaja?

- Amit találsz.- köszi Ash segítőkész vagy ma is.

- Kösz.

Így történt az, hogy epres müzlit reggeliztem. Én csináljak nekik reggelit, ezek ketten meg csak bambulnak ki a fejükből, úgy, hogy százszor jobban főznek mint én.

- Maya hány óra van?- kérdeztem

- Tíz perc múlva 9. Miért van ma valami?

- AZ ELNÖKHÖZ MEGYÜNK EGY ÓRA MÚLVA.- mondtuk, na jó, kiáltottuk egyszerre Ashel.      

- Jó na nem kell kiabálni.- emelte fel védekezően a kezét és felállt a székről.- Megyek öltözni.

Lassan én is megettem a fincsi kajám, aztán felmásztam a szobámba, hogy elkészüljek. Ma se változtattam az öltözködésemen. Felvettem egy fekete rövid ujjú pólót egy mom farmerrel. Ezekre meg fölvettem egy oversized cipzáros fekete pulcsit. Ha az egy kicsit javít a helyzeten, hogy betűrtem a pólót, akkor mondom. Ja a fekete conversemet is a lábamra húztam.

A fürdőben megmostam a fogam, megfésülködtem és felkötöttem a hajam egy copfba. Befújtam magam a parfümömmel és felkentem egy kis szempillaspirált, mert ha az elnökkel találkozol illik emberként kinézni. Vagy nem?

Lebaktattam a lépcsőn és Ashel megvártuk Mayát. Mindketten kicsípték magukat egy picit. Ash egy fekete belebújós pulcsit vett fel egy sima farmerrel meg a piros Jordan is a lábán volt. Maya egy fekete kantáros szoknyát vett fel, alatta egy fehér pulcsi volt. Lábain meg a fekete bakancs volt. Haja természetes hullámokban hullott a vállaira, a szempillája meg neki is ki volt festve. Ha megmondom az őszintét, kettőnk közül Ő a lányosabb, Mondjuk ezt lehet észre lehetett venni.

Ahogy meglátott minket elképedt.

- Ne csináljátok már! Az Elnökhöz megyünk. Nem mondjátok komolyan, hogy így akartok jönni.

- Hát pedig.- mondta Ash.

- Ha minden jól megy, úgy is így fog látni minket. Minek most kicsípnem magam.- szálltam be én is.

- De....Ahh, tökmindegy. A végén még el fogunk késni. Inkább menjünk.- fogta magát és szemet forgatva besétált a garázsba.

Ash beült a Camaro vezető ülésébe, én az anyós ülésre, Maya pedig hátra. Ez már megszokott. Konkrétan az első pillanattól kezdve így ülünk és eddig még soha nem vesztünk össze ezen.

- Mindenkinek megvan a belépője?- kérdeztem.

-Nekem igen.- válaszolta Maya. Ash csak felmutatta az övét.

- Amúgy ti tudtátok, hogy az Elnöknek van fia?- kérdezte Maya.

- Nem tudom feltűnt-e nektek, de az utóbbi egy évben alig voltunk itthon. Csodálkoznék ha tudnám a nevét.- mondtam. Igen, nem tudom hogy hogy hívják az Elnököt. Fontosabb dolgaim is voltak, na.