Vakáció Jonas Módra

28. Fejezet (Auróra)

- Ugye most csak viccel, hogy holnap hatkor indul a következő járat Sanghajba? - akadt ki hátra döntve fejét. Vett egy mély levegőt, majd a várófelé nézett. A színes székeken csak páran ültek. Legtöbben a boltokban, éttermekben vagy kávézókban ütötték el idejüket.

- Sajnálom, komoly gondokkal küzd a reptér, mióta volt az a bizonyos baleset Shenzhen és Szöul között - húzta meg vállát a férfi, majd visszavezette Aurórát az ellenőrző ponthoz. A nő feltette a szalagra táskáját, és engedte, hogy őt is átnézzék.

- Baleset? Mi történt? - állt meg az ellenőrző kapu után Auróra. Fellendítette oldaltáskáját vállára, aztán félre állt, hogy a mögötte jövők el tudjanak menni mellette.

- Igen. Volt egy nagyon komoly baleset. Egy utasszállítógép a tengerbe zuhant egy hónappal ez előtt. A hivatalos jelentések szerint valamilyen meghibásodás lehetett.

- De olyan hírek terjengenek a városban, hogy valamiféle bandaháború következménye volt - hajolt közelebb a másik biztonsági őr. Kék szolgálati sapkája szemébe csúszott. Hosszabb, fekete tincseit lenyomta kalapja és ettől lelapult homlokára. Kék egyenruhát viselt, minek derekára jelvényét és sokkolóját akasztotta. Az egyik zsebéből egy kulcscsomó fele lógott ki, ami minden mozdulatnál hangosan csilingelt. A másik őr, aki feltehetően a barátja volt hasonló felszerelésbe öltözött, annyi különbséggel, hogy rá pont jó volt sapkája és sikerült haját betűrnie alá.

- Bandaháború? Akkor meghalt valaki? - keltette fel Auróra kíváncsiságát az ügy. Sosem kapott közútibalesetnél komolyabb sztorit se a tévénél se a szerkesztőségnél. Úgy érezte, ha már itt kell maradnia reggel hatig hasznosan töltse el idejét.

- Hogy meghalt-e valaki? - nevetett fel az egyik őr. - Nem is akárki. A legbefolyásosabb vállalat vezetői Lung Meng és felesége Lung Li-Hua voltak a baleset áldozatai - mondta a lehető legközelebb hajolva a nőhöz. Hangja lehalkult és szeme a reptérre belépő embereket pásztázta, mintha félne kimondani a neveket.

- Azt mondják, ők voltak a Jīnlóng maffia vezetői, és arra gyanakszanak sokan, hogy a Xīnghóng xióng banda ölte meg őket. De akárki próbálta megfejteni a balesetet vagy nyom nélkül eltűnt, vagy úgy járt, mint Mr. és Mrs. Lung - egészítette ki a másik férfi. Auróra száját rágcsálva merült bele gondolataiba. Szeretett volna utána járni a dolognak, de ha reggel hatig nem ér vissza már nem Sanghajba hanem Szöulba kellett volna jegyet vennie, hogy utolérje barátját.

- Kérhetek egy kis segítséget? - kérdezte meg végül a nő, mire mindkét biztonságiőr felkapta fejét.

- Persze, mondja csak!

Auróra táskája mélyén kotorászva ácsorgott az egyik szűkebb utca sarkán. Még mindig nem adta fel a reményt, hogy telefonja valahol ott van nála. Ujjai már vagy harmadszor futottak végig sima felületű füzetén és a mellé dobott tollán, de a keresett tárgy még mindig nem volt sehol.

- Wǎnshàng hǎo, fūrén! (Jó estét, hölgyem!) - lépett elé egy idős nő.

- Elnézést, de nem beszélek kínaiul - nézett fel egy pillanatra Auróra. A nő háta megrogyott, keze alatt remegett botja, míg másikban súlyos szatyrot cipelt. Arcába omló szakadt fejkendője eltakarta a riporter elől szemeit és ráncosodó homlokát.

- Bocsánat. Nem tudtam, hogy turista - szabadkozott, már angolul. Auróra felkapta fejét, majd összehúzott szemöldökkel végig mérte a vele szemben álló idegent.

- Hogy-hogy beszéli ezt a nyelvet? - tette fel az első kérdést a riporter. Az idős hölgy felnevetett, aztán földre téve szatyrát szembefordult vele.