Titkok tengere (HP f. f.)

15. Kicsoda Nicolas Flamel?

Anya szülei Burwell-ben élnek, akárcsak mi, de a szentestét minden évben kettesben töltik, így mi másnap, huszonötödikén látogassuk meg őket Ted bácsiékkal együtt.

Miután a nagybátyámék elutaznak,-Dorat kivéve, akit a szünet utolsó napján mi viszünk vissza Londonba,-mi is vonatra ülünk, s a közeli Peterborough-ban szállunk le, hogy egy este keretén belül apa szüleinél is ünnepelhessünk. Örömünkre nagynéném, Antoniette néni is gyermekkori otthonában ünnepel.

Január harmadikán apa mindkét utazóládát bepakolja a csomagtartóba, amíg mi elbúcsúzunk édesanyámtól.

-Vigyázzatok magatokra!-mondja.

Miután beszállunk a kocsiba, megállunk a Granger ház előtt, ahol Hermione is csatlakozik hozzánk. Természetesen a lány ismeri unokatestvéremet, de ő nem Doranak, hanem Tonksnak hívja. Ez annak köszönhető, hogy a nálunk idősebb boszorkány nem szerinte, ha teljes nevén, vagyis Nymhadora-nak szólítja. A Dora-t is csak nekünk, a családjának engedi.

Hermione-nak már elmondtuk, hogy az unokatestvérem boszorkány és ő is velünk tart. Igaz, nem kis meglepetés érte.

Az aurornövendék lakása kimondottan közel van a King's Crosshoz. Először ott állunk meg, hogy a lány felvihesse utazóládáját. Miután újra a kocsiban tudhatjuk, elindulunk a King's Cross felé. A vonatállomáson elbúcsúzunk apától, majd hármasfogatunk a kilenc és háromnegyedik vágány felé veszi az irányt. Mikor az átjáróhoz érünk Dora körülnéz, hátha valaki figyel minket, de szerencsénkre ez nem így van.

-Mehettek!-suttogja.

Egy-egy kocsit magunk előtt tolva szélsebesen átrobogunk a kilencedik vágány oszlopának falán. Csak Dora csinálja máshogy: úgy tesz, mintha nekidőlne a tégláknak, majd hátralép, s máris velünk van. Így fél tizenegy után pár perccel jelenünk meg a titkos vágányon. Nem szállunk fel rögtön a piros Roxfort Expresszre, hanem Dora-val beszélgetünk.

-Nem mondom, hogy rossz az Aurorképző, de irtózatosan hiányzik a Roxfort!-panaszkodik-Jó, nem mondom, hogy szívesen beülnék Pitonhoz Bájitaltanra.-teszi hozzá.

-Hát szerintem Pitonnak sem hiányzol.-hangzik kuncogás a hátunk mögül.

Mindhárman a hang irányába kapjuk a fejünket. Két lányt, Bianca Bartlett-et és Evangeline Goldbury-t pillantjuk meg.

Utóbbi hetedéves griffendéles, csak látásból ismerem. Bianca is hetedik évét járja, csak ő hugrabugos. Őt a háza kviddicsedzésein szoktam látni, mivel a lány a csapat hajtója. Unokatestvérem már elmesélte, hogy azért is szeretne elkísérni minket, hátha találkozik pár még a Roxfort iskolapadjait koptató barátjával. Ez meg is történik, mivel a két hetedéves ezek közé a diákok közé tartoznak.

-Evangeline! Bianca!-kiáltja Dora, majd a két lány nyakába borul.

-Téged is jó látni, Tonks.-kuncog Bianca.

Ezután unokatestvérem beszélgetésbe kezd a végzősökkel. Mi tudva, úgysem valószínű, hogy a témába fogunk tudni szólni, elbúcsúzunk Dora-tól.

-Nem mondom, hogy én nem csináltam, de ne menj ki idő után! Büszke akarok lenni a teljesítményedre a meccsen.-suttogja a fülembe, mikor utoljára megölelem.

Miután a vonat zötykölődve kisiklik a kilenc és háromnegyedik vágányról, beszélgetni kezdünk.

-Szerinted hiányozunk a fiúknak?-kérdezem Harryre és Ronra gondolva.

-Persze, hisz' nem tudnak nélkülünk mit kezdeni a házi dolgozatokkal.-válaszol.-Tényleg! Végül befejezted a Bájitaltan?

Hermione-val együtt írtuk meg a szünetre kapott feladatok többségét. Tegnap a Granger házban dolgoztunk a Bájitaltanon, de én nem végeztem vele, megígértem a lánynak, hogy befejezem. Odahaza folytattam is Dora segítségével, de nem jutottunk sokáig. Nem csak azért, mert nem fértem bele az időbe.