9. Az első igazi repülés

215 9 10
                                    

!!!Az előző rész végén lévő kis idézetet ebből átírtam, mert nem tudtam beilleszteni ide úgy, ahogy akartam!!!

McGalagony szigorú hangja árad a Sötét Varázslatok Kivédése terem felől. Kiráz a hideg. Úgy érzem, hatalmas bajban vagyok. Aztán felfogom, mit is mondott a tanárnő. Mógusnak beszélt. És nem is akármiről.

-Mógus professzor, kölcsönadná Woodot egy percre?

Wood, a kvidiccscsapat kapitánya. Mit akarhat McGalagony tőle és Harrytől? Ez hamar kiderül.

Egy oszlop takarásában hallgatózom tovább. Félek, akármikor észrevehetnek.

-Wood, találtam önnek egy fogót!-mutat Harryre.- Hamarosan biztosan megmutatja önnek, hogy mit tud!-lelkesedik.

Tehát nem csapják ki. Ez hatalmas örömmel tölt el. Ezzel egy gond van. Megfeledkezek magamról, és suttogva elmormolok egy "De jó"-t. McGalagony pedig nem süket.

-Ez ki volt?-a tanárnő elindul felém, majd engem is megpillant-Magnalt kisasszony, maga mit keres itt?

Körülöttünk megáll az idő, legalábbis én így érzem. McGalagony felvont szemöldökkel vizslat.

-Én csak...-kezdem, de a professzor félbeszakít.

-Ön csak? Világosan elmondtam, hogy menjenek a klubbhelyiségükbe.-néz rám szigorú tekintetével-Tíz pont a griffendéltől.

                                  *

Aznap este Wood és Harry találkoznak a kvidiccs pályán. Hermione-nak nem szólok róla, de elmegyek megnézni. Úgy hallottam az edzéseket a lelátóról szokták nézni a diákok, de én a szokásnak ellenszegülök és a fűben ülve szemlélem a két fiút.

Rájövök, hogy délután nem is volt időm jobban megnézni Woodot. Világosbarna haja és szeme van. Sovány és magas, de sportos. Az emberek többségének teljesen átlagos, de én nem látom annak.

Wood egy ládát helyez le a rövid fűbe. Harryvel mindketten érdeklődve szemléljük. Wood egy pirosas labdát vesz ki belőle. Messziről először egy kosárlabdának gondolom, de pár másodperc után észreveszem, hogy ez valami egészen más. A fiú a kezében tartja, míg magyaráz. Lehet nem olyan jól, de hallom miről beszél.

-A kvidiccs csapat hét tagból áll. Három hajtó, két terelő, egy őrző és fogó.

Nem hallhatom, de látom, hogy Harry szája mozog. Gondolom, halkan elismétli, amit hall, hogy biztosan ne felejtsen el semmit.

-Ez itt a kvaff.-mutatja a piros labdát-A hajtóknak ezt kell átjuttatniuk a három karika egyikén. Ha ez sikerül a csapat tíz pontot kap. Az õrzõ, vagyis az én feladatom, hogy ezt megakadályozzam.

Wood visszateszi a kvaffot a ládába, és egy ütõt ad Harry kezébe. Az idõsebb fiú egy másik labdát ereszt el, de ez magától repül. És egyenesen felém tart. Úgy érzem nem lenne túl kellemes, ha közvetlenül találkoznánk, ezért futásnak eredek. A fiúk azonnal észrevesznek és segíteni próbálnak.

-Gyere erre!-kiabál Wood.

Utasításának eleget téve elindulok a fiú irányába. Elszaladok mellette, õ pedig ráveti magát a fura labdára.

-Ez egy gurkó. A terelõk feladata, hogy az ellenséges csapat felé tereljék õket.-mondja Wood, miközben visszateszi az említett tárgyat a ládába.-Egyébként te követsz minket? Mármint délután ott voltál a teremnél, és most is itt vagy.

-Hát a délután csak véletlen egybeesés volt. Most pedig...csak kíváncsi voltam.

-Értem.

-Na, jó!-vágok bele a szavába, majd hadarva folytatom-Reggel beszélgettem Katievel a kvidiccsrõl. Én még nem igazán ismerem a sportot és gondoltam meghallgatom ahogy elmagyarázod Harrynek.

-Ömm...Akkor maradj inkább itt, mert nem hiszem, hogy onnan mindent hallottál.

-...Igen....Köszi.

Wood egy bõrkesztyût húz a kezére, amivel kivesz a ládából egy harmadik labdát. Bár ez jobban hasonlít egy kis arany golyóra.

-Ez itt a cikesz. A fogó vagyis a te-mutat Harryre-feladatod, hogy elkapd. Ha sikerül a csapat 150 pontot kap, és megnyerik a játékot.

Wood visszahelyezi a cikeszt, majd lerántja kezérõl a kesztyût, ami hamarosan a zsebében találja magát.

-Holnap este hatkor találkozunk itt.-mondja Harrynek,-Ha akarsz te is jöhetsz.-szól hozzám, és a ládát felkapva elsiet.

A gyomorgörcsöm pedig abban meg is szûnt.

*

Másnap egész nap izgulok az este miatt. Folyamatosan azon jár az eszem, hogy vajon Wood majd meg-e engedi, hogy én is repüljek. Az órákon sem nagyon tudok figyelni. Õszintén egyáltalán nem emlékszem, mirõl magyarázott Flitwick professzor.

Mikor végre elérkezik a hat óra, Harryvel mindketten a kvidiccs pálya szélén várunk Woodra. Õ feszült arccal, én pedig a szeretett gyomorgörcsömmel. A fiú hamar megérkezik. Három seprût és a tegnapi ládát tartja a kezében.

-Látom mindketten eljöttetek. Tudtommal tegnap már repültetek. Szeretném megnézni hogyan.

Kijelentésének egyik részét kissé furcsállom.

-Még csak Harry repült. De ez nem olyan fontos, hanem miért akarod megnézni, hogy én hogy repülök?

-Mert látok benned valamit. Nem vagy olyan, mint a többi elsõéves vagy akik megpróbálnak a csapatba kerülni. És rá szeretnék jönni mit és miért.-erre én hallgatással válaszolok-Rendben. Akkor Harry.

Az említett fiú megfogja az egyik seprût és felszáll rá. A seprû engedelmeskedik neki és villámgyorsan szállják körbe a hatalmas pályát. Közben egy-egy trükköt is láthatunk a fiútól. Mikor leszállt Wood és én egy tapssal jutalmazzuk.

-Most te jössz!-mondja Wood.-Azt mondtad még sosem repültél, úgyhogy egyenlõre csak próbálj lebegni a seprûvel egy helyben!

-Rendben.

Óvatosan felszállok az egyik seprûre. Erõsen fogom a nyelét. Lassan felemelkedek. Nem megyek sehová.

-Jó.-szólal meg Wood egy perc után,-Most lassan indulj el elõre!-adja ki az utasítást miközben felszáll a harmadik seprûre.

Lassan elindulok, a fiú pedig követ.

-Most kicsit emelkedünk.-mellettem halad nehogy baj történjen,-Jó, nagyon jó. Most gyorsuljunk.

Ez történik. Gyorsabban haladok. Érzem a seprût. Érzem ahogy a szél simogatja az arcomat és fújja a hajamat. Csodálatos érzés. Észre sem veszem, hogy Wood a pálya közepén lebeg, onnan szemlél. Úgy döntök leszállok, hiszen Harry miatt vagyunk itt.

-Nagyon ügyes voltál.-dicsér Wood.

Ezután még úgy tíz percig a pályán tartózkodunk és a kvaffot passzolgassuk. Viszont az esõ megzavar minket és visszakényszerít a kastélyba. Futva igyekszünk az épület irányába, de így is megázunk.

Mikor már visszaértünk a Griffendél klubhelyiségébe, én indulnék fel a hálóterembe, de Wood leszólít.

-Magnalt!

-Igen?

-Jövõ hét pénteken edzést tartunk. Gyere el!-mondja.

-Köszi, Wood.-köszönöm meg.

-Csak Oliver, Magnalt. Csak Oliver.

______________________

Oké. Bocsánat, hogy ennyit kellett várni. Elmondom, hogy képes vagyok nagyon halogatni a dolgokat, pedig ezt a sztorit is nagyon szeretem. Na, mindegy. De megsúgom, hogy ha leírjátok, hogy titeket mi érdekel a történetben, mire vagytok kíváncsiak, az eszembe juttatja, hogy van aki kíváncsi arra, mi fog történni Rosieval, hogy van kinek írnom.

Na, jó abbahagyom a szövegelést. Sziasztok!

Titkok tengere (HP f. f.)Where stories live. Discover now