Vakáció Jonas Módra

20. Fejezet

- Te maradj ki ebből! – mondta ugyanabban a pillanatban Auróra és Nick, mire az idegen motoszkálása is abbamaradt.

- Nick, figyelj! Tökéletesen értem mit szerettél volna mondani, de őszintén szerintem borzalmasan látod a dolgokat. Én voltam állandóan félretéve nem te. – tört fel a lányból túl őszinte jelleme. Kezdte kifejteni az alkohol másodjára is hatását és áttörte a nő elméjében lévő összes gátat, mi eddig megakadályozta, hogy ilyeneket vágjon szerelme fejéhez.

- Valóban? Miért is? – fordult volna a lány felé Nick, ha nincs közöttük az ajtó.

- Kinek kellett a randi közben elmennie csak mert Henry azt mondta? Ki hagyott ott a moziban a film felénél, mert Joenak szüksége volt rá az egyik dalnál? Ki felejtette el a találkozónkat a bisztróban és utána kente az egészet Kevinre? Ha még nem lenne elég ki is volt az, aki csak azért nem jött el Scott és Lisa házavatójára három hívás után sem, mert meghalt az öccse macskája? – tette fel sorban a kérdéseket Auróra egyre jobban felhúzva magát. Újra átélte azokat a pillanatokat, mikor úgy érezte Nick cserbenhagyja. Ismét rátört az a csalódott érzés, amit a bisztróban egyedül ülve, vagy a bulin vagy a moziban és az étteremben érzett, miután Nick elrohant vagy egyszerűen csak nem jelent meg.

- Mikor összejöttünk tökéletesen tisztában voltál vele, hogy nem olyan életem van, mint Scottnak, hogy elmegy a forgatásra reggel nyolckor és hazamegy délután négykor – kelt saját védelmére az énekes.

- Milyen igazad van. Előre szóltál, hogy simán ott fogsz hagyni egy mozi kellős közepén a hülye dalod miatt – emelte fel hangját végül Auróra.

- Egyszer fordult elő és már bocsánatot kértem. Nem tudom mit vársz tőlem. Mit tegyek? – háborodott fel már Nick is, de nem beszélt hangosabban az előzőnél. Nem akarta megismételni a reggeli vitájukat.

- Azt szeretném, hogy velem is legyél kicsit!

- Ezt én is mondhatnám!

Mindkettőjük légzése felgyorsult. Nick ujjait tördelte, míg Auróra cipője orrát babrálta. Egy hosszúra nyúlt percnyi csend állt be közéjük.

- Na jó – állt fel végül Nick megelégelve Auróra hallgatását. – Nekem még van egy kis dolgom és látom jobban vagy szóval majd a szobában találkozunk.

- Megint elmész látod? – akadt ki ismét a nő.

- Mit kéne tennem? Maradjak itt és hallgassam, ahogy sajnáltatod magad, hogy szerinted nem töltök elég időt veled? – válaszolt megállva Nick. Erre már nem érkezett válasz csak egy halk koppanás a vécé fülkéből.

A férfi menetközben fogott pár kéztörlőt és letörölte a cipőjére ragadt foltot, kidobta az ajtó melletti szemetesbe a galacsinná gyűrt papírt és visszament a recepcióshoz.

Auróra arcát végig szántotta egy forró könnycsepp, miközben hallgatta barátja távolodó lépteit. Nem igazán érezte azt a felszabadító érzést, amit Bella mindig mondott neki. Pontosan erre a reakcióra számított Nick felől. Ismerte a fiút annyira, hogy tudja saját magára húzza az egész problémát és végül sértetten elviharzik. Auróra egy része igazat adott a férfinek. Tényleg figyelhetett volna kicsit jobban és lehetett volna tovább türelmes, de meddig kellett volna várnia? Amíg egyszer csak egy szép új barátnővel be nem szambázik Nick az UMG Records épületébe? Ez után a beszélgetés után már elég nagy esélyt látott erre is. Úgy érezte minél több időt töltenek együtt Nickkel annál jobban távolodnak el egymástól. Egyszer már átélte milyen lenne elveszíteni a férfit. Még egyszer nem akarta, és ezért elhatározta, hogy megakadályozza a szakításban bármi áron.