19.fejezet

242 16 9
                                    

Sadie

Haragszom Carterre? Igen. Csalódtam benne? Igen. Jól esett megütni? Igen. Elhiszem, hogy képes volt megcsalni az első igaz szerelmét? Nem, egyáltalán nem.
Amikor Zia megmutatta a képeket, azt hittem meg lettek szerkeztve. Azt hittem csak valamelyik ostoba seggfej akar vitát szítani köztük. Volt okunk gyanakodni, hisz névtelenül küldték és az egész olyan elképzelhetetlen volt. De amikor megláttam Carter reakcióját, tudtam, hogy valódiak.
A kanapén ültünk, amikor Zia megkapta a képeket. Épp a holnapi tanulmányi kirándulásról beszélgedtük, aztán Zia megnézte a telefonját és kiakadt. Mind egyből köré álltunk és láttuk a telefonját. Pár tanonc azonnal Carter védelmébe állt. Azt mondták biztos valami félreértés, vagy valami, de Zia csak elsírta magát. Megértem miért. Annyi emberben kellett csalódnia az évek során, hogy még egyszer már nem tudta elviselni. Azt hitte a bátyám soha sem tudná elárúlni vagy megalázni. Belőle ezt senki nem nézte volna ki.
Egy hét telt el az eset óta és azóta csak a suliban találkoztunk Carterrel. Ahol természetesen már mindenki tudta, hogy szakítottak, már abból, hogy a bátyám elült Zia mellől minden órán amin együtt voltak.
Folyamatosan ment a találgatás, hogy mi történt köztük. Viszont mivel Ziával tudtuk mi forog kockán megkértünk mindenkit, hogy senkinek ne szóljon egy szót sem. Doreennak kellett a pénz, amihez győzniük kellett, és nem árnyékolhatta be őket egy ilyen hír. Már így is félünk attól, hogy a szakítás ront majd az esélyeiken. Még Katenek sem mondtuk el, nem akartuk, hogy haragudjon Carterre, emiatt mindenkinek csak annyit mondtunk, hogy összevesztek.
Zia nehezen viselte a szakítást, bár ezt nem mutatta ki. Ugyan úgy öltözködött, és viselkedett, erősnek akart látszani és ez sikerült is neki. Viszont nekem, Jaznek, Alissának és Cleonak elmondta hogyan érez. Legszivesebben megfojtaná a bátyám, de továbbra sem tudja elhinni, hogy képes volt erre. Hinni akart neki, el akarta hinni, hogy az egész csak egy hatalmas félreértés, de a képek és az hogy Carter nem volt hajlandó elmondani neki pontosan mi történt, meggyőzte.
-Kiakadt mikor megvádoltuk - próbálkozott Jaz vasárnap délután. - Tényleg úgy tűnt, mint akit megsértette még a feltételezés is.
Zia csak szomorúan meredt rá, az ágyán ülve.
-Jó, ne beszéljünk róla - tette fel a kezét.
Hufu Cleo haját fonta és (márha egy pávián képes rá) morcosan nézett maga elé. Mióta elvesztette a lakótársát, alig csinál valamit, csak zabál és a hajunkkal szórakozik (bár igen csak remek frizurákat csinál). A sztöpszlik hiányolják az altatódalt amit Carter énekelt nekik, az idősebbek pedig vissza akarják kapni a "majd lesz valami" órákat. A tanárok semmit sem értenek, de az egészet csak betudták a tini szerelem ostoba hullámvölgyének, amikor mindenki hisztizik.
Megpróbáltuk elterelni Zia és a saját figyelmünket, így társasozni kezdtünk, ami unalmasnak bizonyult, így csak bekapcsoltuk a tévét és egy rakás nasival leültünk a hatalmas ágyra.
Fél órája ment a film, amikor megcsörrent a telefonom. Egyikünk sem nagyon figyelt a tévére, így le sem állítva, felvettem.
-Szia, Doreen - köszöntem.
-Szia, Sadie. Ott van veled Zia? - kérdezte feszülten.
-Igen és még három barátnőnk - feleltem, mire a lányok érdeklődve fordultak felém.
-És tudják mi történt...?
-Igen - krákogtam.
-Akkor kérlek hangosítsd ki - eleget tettem a kérésnek, majd Doreen belekezdett. - Carterről lenne szó.
-Doreen... - szólt közbe Zia, de a lányt ez nem érdekelte.
-Kate mondta, hogy szakítottatok és meg akartam kérdezni, hogy ennek van-e köze ahoz a lányhoz akit a kávézóban vígasztalt?
-Vígasztalt? - lepődtem meg, Ziának meg felcsillant a szeme.
-Igen, az az Aurora nevű magyar lány. Sírt amikor felvettem a rendelést - magarázta.
-Magyar? - ugrott közelebb hozzánk Cleo.
-De megcsókolta - nyomtam gyorsan a némítóra, hogy Doreen ne hallja.
-Igaz - húzta el a száját Alissa.
-Ráadásul, ezt elmondhatta volna, ha fontosnak találja - szólt közbe Jaz.
Zia mérlegelte a hallottakat, majd bólintott és bekapcsolta a mikrofont.
-Nincs hozzá köze - mondta a telefonba, mire elkerekedett a szemem.
-Tényleg? - lepődött meg a lány. - Pedig beakarta...
-Nem, Doreen - sóhajtotta Zia. - Semmi köze hozzá és nem is szeretnék erről beszélni.
-Rendben - felelte hosszú hallgatás után Doreen. - De tényleg...?
-Igen, semmi köze hozzá - ebbe Zia már egy kis mágiát is csempészett, hogy a lány végképp elhiggye. - Hogy van Aiden? - terelt gyorsan, bűntudattal a hangjában.
-Nem jól - felelte Doreen. - Hétvégén meglátogatom és egyeztetek az orvossal.
-Remélem jobban lesz - szóltam a telefonba.
-Én is - sóhajtotta. - Mennem kell dolgozni. Sziasztok!
-Szia! - köszöntünk egyszerre.
-Miért...? - kezdte Jaz.
-Majd én kérdőre vonom holnap Cartert - mondta Zia. - Ha Doreen téved, nem kell róla tudnia.
-Igaz - biccentettem. - Késő van, menjünk aludni.
A lányok elhagyták a szobát, de én aznap este Ziával maradtam.

Kane Krónikák fanfictonUnde poveștirile trăiesc. Descoperă acum