Kane Krónikák fanficton

27.fejezet

Sadie

Csütörtökön délután türelmetlenül és izgatottan várakoztunk Long Island egyik elhagyatott földútja mellett, arra várva, hogy végre megláthassuk a Félvér Tábort.
-Alig várom, hogy újra lássam Annabetht és a többieket - mondta Zia én pedig helyeslően bólogattam.
    Csak egy páran tudtunk eljönni az iskolai foglalkozások és a mágusórák miatt. Zia, én és Walt vezettük a kis csoportot a megadott helyre a semmi közepén, ahol Alexszel, Cleoval, Félixszel, Juliannal, Jazzel és Alyssaval már tíz perce várakoztunk.
-Mennyi idő még? - nyavalygott Félix aki unalmában pingvineket idézgetett.
-Ti jöttetek korábban - jegyezte meg egy hang a hátunk mögül.
Mind egyszerre fordultunk hátra, hogy szembe találjuk magunkat a bátyámmal, aki egy fának támaszkodva várakozott néhány méterrel távolabb.
-Te meg mit keresel itt? - kérdezte Jaz összeráncolt szemöldökkel.
Carter ellökte magát a fától és közelebb merészkedett egy pár lépéssel, hogy üdvözölje a nyakába ugró Félixet.
-Komolyan azt hittétek engem nem hívnak meg? - kérdezett vissza, ahogy összeborzolta a kisfiú haját.
-Carter! Carter! Képzeld! - ugrándozott izgatottan. - Tudom melyik istent kell követnem!
-Valóban? - kérdezte Carter mosolyogva, teljesen ignorálva a többieket.
-Igen! Tefnut, ő csapadék istennő. Így hó is hozzá tartozik! - mondta izgatottan ugrálva fel és le. - Ő egy hatalmas istennő! Geb és Nut anyja! Miért mentél el? - váltott szuper gyorsan témát.
Carter a fák közül kilépő három alak mentette meg.
-Srácok, de jó hogy... pingvinek? - torpant meg Annabeth, mellette Percyvel és egy számomra ismeretlen punk csajjal, aki szürke kabátba, csizmába és terepnadrágba öltözött. Fekete rövid haja és szikrázóan kék szemei voltak, homlokán pedig ezüst fejdíszt hordott ami természetfeletti fényt vetett az arcára.
-Ne kérdezd! - vágtuk rá valamennyien.
-Öhm... oké? - rázta meg a fejét Annabeth, majd bemutatta a a harmadik személyt. - Ő itt Thalia, Jason nővére és Artemisz Vadászainak vezetője.
-Artemisz, a hold és vadászatok istennője, igaz? - kérdezte Carter.
-Mr. Wikipédia - morogtam az orrom alatt. - Ő ugye nem hord ágakat a hajában és lopja el mások zsebeit?
Szerintem a félvérek nem készültek fel eléggé az egyiptomi furcsaságra.
-Nem? - felelte Thalia, elnyújtva a szót. - Miért...
-Nem fontos - legyintettem, majd bemutattam a többieket. - A pingvineket Félix hozta. Meggyőződése, hogy a pingvinek minden kérdésre válaszok.
-Kedvelem a kissrácot - vágta rá Percy.
-Hát persze - forgatta meg a szemét Annabeth. - Gyertek! A tábor erre van.
Felsétáltunk a hegytetőre, ahol egy hatalmas fenyőfa mellett görög feliratú boltív emelkedett, viszont mögötte nem láttunk sok mindent, csak egy mezőt eper ültetvénnyel és egy nagy kék házzal.
-Ááá! - sikított fel Cleo, aki neki akart dőlni a fenyőnek, csak arra nem számított, hogy azt egy sárkány választotta alvóhelyül.
-Nyugi, ő csak Péleusz - lépett mellé Annabeth. - Nem bánt amíg nem mész közel az Aranygyapjúhoz.
-Az Aranygyapjú? - lepődött meg Carter, aki mint mindig most is tudta miről van szó.
-Hosszú sztori - vágta rá Percy. - Azt ajánlom kerüljétek el Thalia-fáját.
-Thalia-fája? Talán te ültetted? - kérdezte Alex szarkasztikusan.
-Nem - felelte a vadász. - Belőlem nőtt ki.
-Hogy mi? - kaptam rá a fejem.
-Ez még egy annál is hosszabb sztori - szólalt meg Annabeth. - Később elmondjuk, most viszont találkoznotok kell valakivel.
A félvérek levezettek minket a hegyen, amit ők Félvér-hegynek neveztek (vajon miért?) egészen a kék házig, ahol a már korábban megismert barátaik vártak ránk.
Nagy öleléssel fogadtam Pipert, Reynát és Hazelt, a többieknek pedig intettem.
Gyorsan bemutattunk mindenkit és egész simán mentek a dolgok amíg valami - vagy valaki - nem landolt Carter hátán.
-Balfék! - kiáltotta a lány, akit legnagyobb bánatomra felismertem.
-Szállj le rólam, te nyomorult! - szólt rá Carter nevetve. - Hát te... mit keresel itt? - fordult vele szembe, amint leszenvedte magáról.
A lány azonnal szoros ölelésbe vonta. Barna haját összefogta, és Thaliáéval teljesen megegyező szerelésben volt, ami sajna nagyon jól állt neki. A másik amit észrevettem az a magassága volt. Alig ért fel Carter válláig, mégis valami arra késztett hogy hátráljak egy lépést. Lehet az undor.
-Megtaláltam az anyámat - felelte.
A bátyám elhúzódott tőle és mélyen a szemébe nézett.
-Egy istennő?
-Aphrodité, a szerelem és szépség istennője - biccentett, mire nekem felszaladt a szemöldököm. Az idősebb mágusokkal villámokat szórtunk a lányra, csak Félix nézett rá gyermeki kíváncsisággal.
-Persze - morogta Zia.
-Huh - lepődött meg Carter. - Biztos? Én inkább az idegesítő faviccek és pofátlanság istenét tippeltem volna - jegyezte meg amivel kiérdemelt egy öklöt a vállába.
A lány ekkor végre mögé nézett, észrevéve minket is, és legnagyobb meglepetésemre vidáman odaszökkent Ziához.
-Szóval te vagy a híres lány aki elcsavarta ennek a baromnak a fejét? Szatmáry Hajnalka vagyok, de hívj csak Ronak - mutatkozott be majd megölelte a döbbent lányt. - Meg kell mondanom élőben még dögösebb vagy mint a képeken.
-Képeken? - kérdezte zavartan.
-Azt hitted nem csekkolom le a legjobb barátom első barátnőjét? - húzódott el tőle nevetve. - Ez a majom órákat képes beszélni rólad. Vagyis rólatok - tette hozzá a maradékunk felé fordulva. - Ismerek mindenkit. Sadie! - kiáltott fel. - Nyolc éves korom óta várom hogy megismerjelek, de Carter azt mondta csak a halálos ágyamon fog bemutatni neked, szóval eddig kellett várnom - magyarázta levegőt sem véve, ahogy sorban megölelt mindenkit.
Vetettem egy értetlen pillantást Annabethre, aki viszont csak legyintett. Úgy tűnik megszokták az ilyesfajta viselkedést.
-Várjunk! - tette fel a kezét Carter, aki önelégülten vigyorgott, amíg le nem estek neki Ro szavai. - Eddig kellett várnod? Aurora mi....
Ro összeszorította az ajkát mint akinek kiszaladt valami a száján.
-Most jön a kínos rész - nevetett idegesen, majd beletörődően felsóhajtott. Mostmár nyoma sem volt a korábbi vidám énének. - Haldoklom, Carter.
A szemem elkerekedett és láttam hogy a testvérem lelkileg megtör.