Térj vissza hozzám [Befejezett]

2. Következmények

Sziasztok! A fejezet közben található videók a hangulathoz tesznek hozzá. Leginkább ezeket hallgattam miközben írtam. Illetve a kép szorosan kapcsolódik a sztorihoz és a rajta lévő szöveg saját gyártmány, így lehet nem hibátlan, de lényegében tökéletesen illik ide. ^^

"- Oh, milyen aranyos! - Kiáltott fel tettetett vidámsággal. - Maguk emberek olyan keveset tudnak a vérfarkasokról. Akár egész este mesélhetnék, de nem fogok. - Váltott komolyra a hangja. - Elég annyi, hogy ha horgony nélkül változik át és nem elég a saját akaratereje tombolni fog. Ember nem állíthatja le akkor, csak egy alfa - mondta elgondolkozva, de természetesen a kioktató hangsúlyt nem elhagyva. - Természetesen megfelelő lenne a Hale falka is, de mivel már kijelentette, hogy nem érzi tagjának magát, érzései miatt valószínűleg csak jobban tombolna, ha találkozna egyikükkel, de egyébként is be vannak zárkózva, mint az ijedt kiscicák vihar idején, tehát többszörösen is ki vannak zárva. - Vigyorodott el az alfa, majd behúzódott egy sarokba és tüntetően elfordult a sherifftől, ezzel jelezve, a beszélgetést lezárta és esze ágában sincs semmi többre válaszolni vagy elárulni bármit is."

Három órája is van már, hogy az óra éjfélt ütött, s azóta se mozdult Deucalion a maga kis kellemes sarkából. Majdnem teljes csend honolt a pincében. A sheriff aggódott fiáért, de tehetetlenségében megszólalni sem tudott, bár gondolkodott, mivel is segíthetne. A lassan kórossá váló csendet néha-néha Stiles erőteljesebb zihálása vagy egy apróbb fájdalmas nyögése törte meg. Nem adta meg az alfának azt a luxust, hogy szenvedni lássa, illetve apja végig jelen volt gondolatai közt, nem hagyhatta ennél is jobban aggódni. A fiatal férfi minden egyes másodpercet óráknak élt meg, mégsem adta fel, száját összeszorítva tűrte a fájdalmat a földre roskadva. Néha egy erőteljesebb görcs hatására apróbb nyögések kicsúsztak száján, de akaraterejének köszönhetően nem fetrengett üvöltve a pince padlóján, de azt kívánta bár megtehetné, hátha könnyebben tudná elviselni a kínt. Hirtelen úgy érezte a fájdalmat mintha elvágták volna, majd ülőhelyzetbe tornázta magát és nagy levegőt vett. Tudta, hogy ez közel sem a vége volt, hiszen még mindig öntudatánál van. Szemeit kinyitva végig nézett poros, izzadságtól nedves ruháin. Szemügyre vette állapotát és amennyire tudta, ellenőrizte köteleit, láncait. Amit látott elkeserítette, a köteleket már csak pár szál tartotta egyben és láncai se voltak jobb állapotban, a falhoz rögzített részük deformálódott. Egész testében elkezdett remegni, majd felnézett apjára. Megszólalni nem tudott, érezte kiszáradt, fájó torkán egy szót sem lenne képes kipréselni magából. De tudta apja veszélyben van, amikor átváltozik és nekifeszül láncainak, azok engedni fognak és elszabadul. Tekintetével kérlelte apját hagyja el a szobát, hagyja itt őket, de apja csak enyhén megrázta fejét, szólni nem szólt, nem merte a csendet megzavarni. Az ifjabb Stilinski lehajtotta fejét, a padlót pásztázta és érezte, hogy valami nincs rendben. Mikor Scott kezdett átváltozni neki elég volt teliholdtól számítva egy óra és fel is vette alakját, erre ő még három vagy négy órája szenved, de semmi. Forrónak hatott teste, érezte a késztetést, hogy törjön-zúzzon, vért fakasszon mégsem változott még át. Bőre folyamatosan megállás nélkül bizsergett, érezte minden egyes csontját, fogai miként próbálnak megnyúlni, aztán visszahúzódni. Hirtelen felordított, előre vágódott és a földön fetrengve félig nyitott szemein keresztül kereste ki kínozza, de se apja se Deucalion nem volt a közelében, bár az alfa érdeklődve nézett végig rajta. Stilesnak elképzelése se volt mi okozhatja bőrén ezt az égető érzést. Eddig ilyen nem volt, fájt neki, de nem égette. A fájdalom terjedt és már majdnem mindenhol ott volt, de leginkább mellkasánál érezte kibírhatatlannak. Látni akarta! Nem érdekelte többé a lánca, kötelei már elszakadtak, de most egy rántással széttörte a fémet is, majd serényen szaggatta szét pólóját az említett testrészén, hogy végre megtudja mi okozhatja ezt a kínt. Apja eközben nem tudta mi tévő legyen, próbáljon segíteni vagy maradjon, esetleg hátráljon? Az alfára nézett, aki szinte megbabonázva figyelte fiát és annak ténykedését. Mikor ő is arra nézett, elszörnyedt a látványtól. Fia felsőtestén furcsa izzó vonalak jelentek meg és biztos volt benne, hogy máshol is vannak még rajta ilyenek, hiszen a vonalak folytatódtak a ruha anyaga alatt is. Stiles döbbenetében levegőt is elfelejtett venni, de egy hirtelen görcs segített neki a lélegzésben, hiszen újult erővel tért vissza belé a fájdalom is. Az égető érzés mellé most társult egy tompa lüktetés a szemeinél, kissé élesebb fogainál, végtagjainál, majd lassan épült fel benne a kín. Minden egyes porcikájában. Teste folyamatosan megfeszült, fejét hátraszegezte a padlóra és üvöltött, ahogyan csak tudott. Nem hitte, hogy ezt épp ésszel túléli, ha egyáltalán sikerül neki. Deucalion ezt az időt látta jónak arra, hogy beavatkozzon. A fiú szaga megváltozott, kitartása meggyengült. Nem engedhette meg, hogy most elveszítse, mikor szüksége volt rá. Odasétált a fejéhez, letérdelt, majd pontosan fölé hajolt, erővel kinyitotta Stiles szemeit és belenézett vörösen izzó ékköveivel.