Térj vissza hozzám [Befejezett]

7.2. Tisztázatlan érzelmek II.

Sziasztok!

Jó olvasást kívánok a friss fejezethez!^^

"- Térj vissza hozzám! - Stiles már teljesen az idősebb alfára fókuszált, végtagjai elernyedtek, erejüket vesztették, ennek hatására az őt visszahúzó vérfarkasok ereje a földre taszította őt, vele rántva Dereket is. Miután érezték, hogy elmúlt a veszély, a többiek is a földre huppantak, kimerülve az erőlködéstől. Derek legördült Stilesról, majd ránézett, aki viszonozta pillantását. - Itt vagyok - suttogta erőtlenül az alfának, majd óvatosan ülő helyzetbe tornázta magát és körbe nézett. - Elnézést kérek mindenkitől, amiért elvesztettem a fejem. - Miközben beszélt kezét automatikusan tarkójához emelte és megborzolta saját haját. - Damon, mit szólnál, ha a harcunkat inkább elhalasztanánk? - Nézett a megszólítottra, majd miután kínos vigyorral arcán bólintott, ő is elnézést kért alfájától, amiért folyamatosan provokálta a küzdelmek alatt, ezzel hozzájárulva, hogy Scott ellen elveszítse fejét. Stiles csak legyintett felé, majd felállt, de ha Derek nem kapja el valószínűleg visszaesik a hátsójára. Az idősebb alfa csak rosszallóan pillantott rá és megrázta fejét. - Pihenjünk egy kicsit, aztán megbeszéljük a történteket - javasolta Stiles és végig nézett mindenkin. Scotton kicsit tovább időzött szemeivel, de mikor újra fellobbant benne a düh lángja, inkább Dereket figyelte, majd a segítségével visszaült a földre a többiekhez."

Stiles miközben Dereket figyelte, végigpörgette magában többször is a korábbi eseményeket, mivel azon érzése, hogy valami nincs rendben még mindig nem szűnt meg. Néha Scott felé pillantott - aki még mindig ott ült karját magához ölelve, ahova Stiles lökte - és az arcát tanulmányozta. Scott szemeiben zavartság, fájdalom és düh váltakozott. Nem nézett rá senkire, még bétái is megtartották tőle a pár méteres távolságot, ami nagy szó és sokat elárul érzelmeikről. Stiles nem értette viselkedését, ha tényleg annyira gyűlöli, hogy bétáját is feláldozná csak azért, hogy neki baja essen és ő maga is erre pályázik, mégis miért van még mindig itt, velük. Miért burkolózott csendbe és mozdulatlanságba. Akiben bugyog a düh és gyűlölet ráadásul ki is tör, még ha sérülést is szenved, biztosan nem így viselkedne. Ami még furcsább volt Stilesnak, hogy Scott elméletileg egy igaz alfa, de ha ekkora gyűlölet és düh van benne, hogyan válhatott azzá? Minél többet gondolkozott Stiles, annál inkább érezte, hogy a háttérben itt még van valami. Mikor elhatározás született az ifjú alfában, olyan gyorsan mozdult, hogy senki nem tudott rá reagálni és már Scott mögött is állt, jobb kezén kiengedte karmait. - Bocs, de ki kell derítenem mi történt veled! - Felkiáltással, karmait Scott tarkójába vágta és alámerült. Meglepő módon egy minimális ellenálláson kívül nem tapasztalt mást, így fájdalom nélkül kereshette meg a választ, hogy mi történt a másikkal. Nem érzékelte közben, hogy a falkák köré gyűltek és tanácstalanul álldogáltak, ahogyan azt sem apja és Alan is megérkeztek, illetve feltűnt a ház mögül sétálva Peter, Malia, Jackson, Danny és Mason is. Derek nem tulajdonított nekik túl nagy figyelmet, hiszen érezte testvére közelít, ahogyan mások is, de ismerősnek tűntek, valamint ártó szándék nélkül közeledtek. Figyelmét inkább az elé tárult esemény kötötte le. Nem telt el csak pár perc, mikor Stiles szemei kipattantak és visszahúzta kezét, karmait, aztán lehajolt Scott füléhez, testén felizzottak a vonalak. - Aludj - suttogta az alfa fülébe, aki ennek hatására, mint egy fa eldőlt volna, ha Stiles nem tartja meg és fekteti le a földre. Miután kiegyenesedett, körbenézett és elégedetten tapasztalta, hogy hívására tényleg eljöttek a többiek. Biccentett feléjük, apjának intett, majd Scott falkájára nézett. - A utóbbi pár hónapban volt olyan, amikor pár órára eltűnt és nem tudta tisztán elmondani mit csinált? - Kérdezte elsőnek Kirát, akinek szemei kikerekedtek egy pillanatra, aztán visszatért szokásos kissé unott arckifejezése. - Kétszer volt ilyen, ha jól emlékszem - mondta lassan. - Először akkor, amikor nagyon sokat veszekedett Allison-nal, de még a szakításuk előtt. Másodszor pedig, miután elmentél rá nemsokkal. Mi köze van ezeknek a mostani helyzethez? - Kérdezte és kíváncsian meredt az előtte állóra. Stiles nagyot sóhajtott és megrázta a fejét. - Hogy nem vetted vagy vettük észre régebben, hogy Marin Morell a városban járt-kelt? - Tette fel költőinek szánt kérdését, miközben Alanra nézett. - Megigézte Scottot és többször is megszilárdította, erősítette a hatását - mondta végül Stiles, amire a legtöbbek felől halk morgás volt a válasz és a szín tiszta döbbenet. - Ezek szerint nem is utál téged és kiadni sem akart? - Tette fel az őt leginkább érdeklő kérdését Kira. - Ez nem ilyen egyszerű sajnos. - Rázta meg a fejét Stiles. - Amit Marin alkalmazott, az nem megváltoztatja az érzéseket, hanem a legnegatívabbakat erősíti fel, de nagyon nagy mértékben és kifejezetten mindig csak egy ember felé - mondta csalódottan. - Scott tényleg így érzett mellettem, de közel sem ennyire erősen, mint ahogy hallottuk. - Kira felől csak egy bosszús sóhajt lehetett hallani, ami arra utalt, mégsem tudják teljesen tisztázni Scottot a történtek után. - Le tudod szedni róla ezt az igézetet? - Kérdezte halkan a lány és többen reménykedve tekintettek rá. - Igen, megtudom törni, de olyan régóta áll a hatása alatt, hogy nem tudom utána, mennyire marad meg a mostani dühe és visszakapjuk-e/kapjátok-e a korábbi Scottot - mondta miközben lehajtotta fejét és magában már a megoldáson gondolkozott. Miután döntésre jutott, megkérte a többieket, hogy menjenek hátrébb, aztán testén felizzottak a vonalak, szemei világítottak és kezeivel apró, majd egyre nagyobb mozdulatokat írt le a levegőben. Ennek következtében ott ahol állt - Scott mellett -, a földön és a fejük felett is egy kör, egy szimbólum alakja kezdett kibontakozni.