Térj vissza hozzám [Befejezett]

1. A kezdetek és okok

Sziasztok! Ez egy új történetem, melyben egy régebbit dolgozok át. Érdekelne, hogy szerintetek érdemes lenne-e folytatnom vagy inkább írjak másik történetet? ^^ Ha válaszoltok azt előre is köszönöm. ^^

Stiles dühös volt: Scottra, Derekre, a falkára és az egész világra. Megbántottnak érezte magát, és nem tudta, mit tegyen. Nem értette Dereket, azt meg főleg nem, hogy még Scott is az ő oldalára állt. Az igaz, hogy nem volt vérfarkas, de akkor is tudott volna valahogy segíteni nekik. Nem is egyszer mentette meg a falka hátsóját egy-egy szorult helyzetből, pusztán az eszével! Ráadásul még Peter is azt mondta, hogy könnyebb lenne, ha ő is ott lenne. Bár, ha Stiles végiggondolta, nem igazán tudta értékelni, hogy a pszichopata vérfarkas örülne neki. Az még jobban dühítette, hogy Allisonnak és Lydiának persze megengedték, hogy ott legyenek teliholdkor, ha segítségre lenne szükségük, de neki persze túl veszélyes lett volna, mert szerintük túl gyenge. Persze, tudta ő, hogy Allison vadász, Lydia meg egy banshee, de ő meg másodpercek alatt kielemez egy szituációt és általában gond nélkül megoldja. Ráadásul Derek csak úgy elküldte a gyűlésről, mintha nem is lenne a falkájának a tagja.

Egy órával korábban a rendkívüli gyűlésen:

– Nem és nem. Értsd meg, hogy te nem lehetsz itt teliholdkor! – ismételte már harmadjára az alfa, hogy Stiles végre felfogja.

– De miért nem? – tette fel kérdését ismét. – Azt értem, hogy ez most egy különleges telihold lesz, mert a bolygók együtt állnak, így erősebb a hold hatása, de ez még nem magyarázat arra, hogy Allison és Lydia itt lesznek, de én nem! – Hangja ingerültséget tükrözött.

– Stiles, elég legyen már! – Emelte meg a hangját legjobb barátja, mert már lassan türelme végére ért. – Nem akartuk nyíltan kimondani, de Allison és még Lydia is erősebb nálad, nekik van tapasztalatuk harc terén. Ha valami balul sülne el, ők tudnának ellene tenni, de te nem. Sajnálom, haver, ez van, fogadd el végre! – Stiles csak tátogni tudott.

– Szerintem viszont könnyebb lenne, ha itt lenne bizonyos okok miatt. – Ekkor Peter jelentőségteljesen Derekre nézett. – De rám ne is figyeljetek. – És most az egyszer mindenki engedelmeskedett neki, senki sem figyelt rá, még csak meg sem hallották, amit mondott, kivéve persze Stiles, de ő se törődött vele.

– Elég ebből, Stiles, menj haza. Most – mondta ellenkezést nem tűrően az alfa. – Két napig ne is lássunk itt, megértetted? – nézett rá dühösen.

Stiles fogta magát, és az első kezébe akadó dolgot Dereknek vágta, aki persze könnyedén kitért előle, mégis döbbenten meredt a fiatalabbra, míg a többiek síri csendben várták a reakcióját.

– Komolyan, Stiles, egy kaktusz? Te tényleg megdobtál egy hülye kaktusszal? – nézett rá meglepetten és egyre inkább kezdett vörösödni a szeme.

– Hm... Most jobb, ha elmész, Stiles – nézett Isaac hol Derekre, hol Stilesra.

– Rendben, elmegyek! – Amit a falka nagy része nem vett észre, csak Peter, de ő nem szólt róla semmit, hogy amikor Stiles ezeket a szavakat kimondta, szemei csendes lemondást sugároztak, és mintha összetört volna benne valami. Nem elég, hogy Derek, akire valamilyen szinten felnézett és rettentően kedvelt, így elzavarja, de még a legjobb barátja se áll ki mellette. Azt már megszokta, hogy a többiek semmibe nézik, talán Lydia is megbántotta, de Scott. Róla nem ezt gondolta. Utoljára Scott felé nézett, hátha mond neki még valamit, de hiába próbálta még csak rá sem nézett senki barátai közül. Stiles, amilyen gyorsan csak tudta, otthagyta a Hale házat, és haza hajtott szeretett kocsijával, miközben egy könnycsepp gördült le jobb szeméből, többet nem is engedett, gyorsan letörölte.