𝐅𝐀𝐋𝐋𝐈𝐍𝐆 [ finn wolfhard ]

0 1 0.

010.
𝔽𝕒𝕝𝕝𝕚𝕟𝕘
Finn Wolfhard fanfic
✨💫🧸

✧･ﾟ: *✧･ﾟ:* 　　 *:･ﾟ✧*:･ﾟ✧
𝓐𝓷𝓭 𝓘 𝓰𝓮𝓽 𝓽𝓱𝓮 𝓯𝓮𝓮𝓵𝓲𝓷' 𝓽𝓱𝓪𝓽 𝔂𝓸𝓾'𝓵𝓵 𝓷𝓮𝓿𝓮𝓻 𝓷𝓮𝓮𝓭 𝓶𝓮 𝓪𝓰𝓪𝓲𝓷
✧･ﾟ: *✧･ﾟ:* 　　 *:･ﾟ✧*:･ﾟ✧

Nagyon nem akartam beszélni vele.A szívem megállt egy pillanatra mikor az ajtó a lábába ütközött.

Nem akartam hogy kinyissa az ajtót és bejöjjön ezert próbáltam tartani hogy ne tudja bennem nyomni az ajtót.

-Finn nem akarok veled beszélni,túlléptem rajtad és nincs rád szükségem-mondtam miközben a sírás kerülgetett.

Erre teljesen kinyitott az ajtót és átölelt.Könnyeim szememből patákként eredtek ki.Mondanám azt hogy el akartam tolni de szerintem az mindenki tudja hogy ez nem igaz.

Ahogyan fejem melkasán pihent hallottam heves szívverését.Én is dereka köré fontam a kezem.

Ott álltunk egy pár percig és csak öleltük egymást.Jól esett karjaiban lenni.Tudtam ,hogy az a tervem hogy többet lemondok Finnről és túllépek rajta nem fog könnyen menni de nem gondoltam hogy első nap kudarcba fullad.

Kis köröket írt a hátamra hüvelykujjával miközben állat a fejem tetején támasztotta.

Lassan elálltak könnyim és felnéztem rá.Szemei pirosak és puffadtak voltak.Ő is sírt?

Kiszabadultam öleléséből és kezénél fogva felvezettem a szobámba.

Lefeküdtünk az ágyra és a plafont bámultuk.Csend volt,de nem a kellemetlen fajta.

Egy idő után Finn kezem után nyúlt és megszorította.Egymásra nézünk.

Odabújtam a mellkasához ő pedig átölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Nagyon szeretlek-suttogta.

-Én is-válaszoltam kimerülten.

Csak ott feküdtünk egy ideig.Fáradt voltam de nem tudtam aludni.

-Nagyon szeretlek,tudom hogy mindent elrontottam éd most lehet soha sem fogsz egészen megbocsáltani de szükségem van rád-mondta suttogva.Azt gondolta alszok.Én persze csak csendben maradtam.-Nagyon szeretlek és sokat számítasz nekem, a forgatás miatt olyan sok stressz volt rajtam meg minden.Persze ez nem kifogás.Bárcsak visszamehetnék és visszafordíthatnék mindent.Nagyon hiányzanak a kis dilis dolgaid meg te is.Mindig olyan gyönyörű vagy,még most is ahogyan alszol-fülem mögé türt egy hajszálat én pedig próbáltam nem elmosolyodni bókolásán.Majd megpuszilt újra és közelebb húzott magához-aludj jól.

-Én is szeretlek és te is-válaszoltam miután hallottam hogy szuszogása egyenletes lett és elaludt.

Amikor felébredtem észrevettem hogy valami rám van nehezedve.Finn feje a mellkasomon pihent.

Az órára pillantva észrevettem hogy már 12:54 van.Nem nagyon érdekelt hisz úgy is nyár van.Hagytam hogy nyugtáztam tudjon aludni miközben kisimítottam a haját a szeméből.

Fiúkra nem nagyon szokták mondani hogy szépek inkább azt mondják hogy jóképűek de Finn tényleg gyönyörű.Arca vonása nyugodtak volták.

Nagyon szerencsés vagyok hogy ő van nekem.Nem is tudom mivel érdemeltem ki.

Ahogyan arcát bámultam szemei lassan elkezdtek kinyílni és felnézett rám.

Puszit adott a számra.Meglepett.

-Szeretlek-mondta.

-Én is-válaszoltam.Olyan boldognak éreztem magam.

Nagyon kényelmes volt az ágy na meg hogy meg Finn is itt feküdt velem még annyira sem akartam felkelni de a hasam nagyon hangosan kezdett korogni ezért lementünk és készítettünk egy kis tojásrántottát és vágtam mellé egy kis friss zöldséget.

Nem nagyon beszéltünk.Nyugodtan befejeztük a reggelit és valami filmet kerestem a tv-n a nappaliban.

-Em ugye tudod hogy mennyire szeretlek?Csak arra kérlek hogy adj meg egy esélyt kérlek-nézett a szememben.

-Oké-mosolyogtam rá.

-Tudom hogy elbasztam de...állj,tényleg?

-Igen-karoltam át a nyakát és nyomtam egy csókot a szájára.