𝐅𝐀𝐋𝐋𝐈𝐍𝐆 [ finn wolfhard ]

0 0 7.

007.
𝔽𝕒𝕝𝕝𝕚𝕟𝕘
Finn Wolfhard fanfic
✨💫🧸

✧･ﾟ: *✧･ﾟ:* 　　 *:･ﾟ✧*:･ﾟ✧
𝓐𝓷𝓭 𝓘 𝓰𝓮𝓽 𝓽𝓱𝓮 𝓯𝓮𝓮𝓵𝓲𝓷' 𝓽𝓱𝓪𝓽 𝔂𝓸𝓾'𝓵𝓵 𝓷𝓮𝓿𝓮𝓻 𝓷𝓮𝓮𝓭 𝓶𝓮 𝓪𝓰𝓪𝓲𝓷
✧･ﾟ: *✧･ﾟ:* 　　 *:･ﾟ✧*:･ﾟ✧

Finn ott ált az ablakom alatt.Mivel bent nem égett a lámpa ezért nem látthata hogy ott voltam.Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam az ágyból és valami arányosabbat vettem magamra.

-Tudom hogy ott vagy Emily-hallottam egy kiáltást lentről-kérlek nyisd ki az ajtót.

Pont befejeztem a blúzom felvelvevését úgyhogy gyorsan lesiettem és ajtót nyitottam.Ott ált ő egy bő farmernadrágban és egy elnyúlt fehét pólóban.

-Szia-mondta mélyen és halkan.

Odébb áltam az ajtóból hogy bennebb tudjon jönni.Elindult a szobám felé meg sem állva a nappaliban.

Követtem a lépcsőn fel majd. A szobámban hátradőlt az ágyon.Maga mellett meglapoggata a helyet jelezve hogy feküdjek mellé.Nem akartam ilyen könnyen beadni a derekam de nem tudtam ellenállni.

-Beszéltem Millivel-szólalt meg-tudom hogy nem csaltál meg.Addig faggattam míg el mondta a hogy csak azért tette mert azt akarta hogy az övé legyek.Bocsánatot szeretnék kérni hogy neki hittem és nem neked.

-Nekem is az esett a legrosszabbul hogy neki hittel és nem nekem,a barátnődének.Én úgy gondoltam hogy egy kapcsolat bizalommal és őszintességel jár.Soha nem csalnálak meg vagy hazudnék neked.

-Tudom csak a forgatás miatt sokat voltunk együtt és rám nőtt.Másrészről meg tudtam hogy ha akarnál találnál nálam sokkal jobbat is.Millievel pedig azért jöttem össze mert azt mondta hogy biztos rosszul esne neked ha vele összejönnék nem akartam de ő azt állította hogy jobb lesz így.

Megfogtam az állàt és óvatosan magam felé fordítottam a fejét.

-Soha nem tudnék nálad jobbat találni Finn. Te voltál az első szerelmem mindennél jobban szerettelek.

-Kérlek ne mond ezt.Én még mindíg szeretlek.Kérlek bocsáss meg,újra szeretném próbálni-mondta mélyen a szemeimbe nézve.Nem tudtam mit válaszolni.

-Kérelk bármit megteszek.

Hallottam a hangján hogy bánta de az nem hozta rendbe azt a sérülést amit nekem okozott.Azt kívántam hogy bárcsak ne lenne egy puha pontom neki.De ahogyan a szemebe nézett azzal a barna szemeivel,nem tudtam nemet mondani.

Lassan bólintottam ő pedig magához húzott és megcsókolt.Nem tartott túl sokáig de jól esett.

-Itt aludtatok?-kérdezte Finn én pedig nevetve bólíntottam.

-Nagyon jól nézel ki csak nem miattam?-kérdezte egy féloldalas mosollyal.Én csak pirultam.

-Megyek átöltözök-kaptam ki valamit a szekrényből és elindultam el a fürdőszoba felé-kérsz valamit amiben aludhatsz?

-Nem.

Miután átvedlettem magam a pizsamámba a fürdőből kilépve az a látvány fogadott ahogyan Finn ott fekszik félig betakarózva a laptopommal az ölében filmet keres.Mondhatom hiányzott hogy ez a kilátás.

Odafeküdtem mellé ő addigra kiválasztott egy filmet.A kezét a fejem mögé rakta én pedig mellkasára csúsztattam a fejem.Mint régen.

Nem nagyon tudtam figyelni a filmre mivel a gondolatok kavarogtak a fejemben.Nagyon jó volt ilyen közel lenni hozza megint de nem értem miért bocsátottam neki meg ilyen könnyen.Értem én hogy Millieben nagyon bízott de én mégiscsak a barátnője voltam.A barátnője,a másik felé akiben meg kellett volna bízni hiszen a kapcsolatok egyik alapja az hogy megbizunk egymásban.Ha ilyen helyzetbe kerültem volna akkor biztos egyszer megbizonyosodtam volna arról hogy tényleg megcsal és csak azután szakítottam volna vele.

Próbáltam nem ezekre gondolni hisz mostmár újra az enyém es itt fekszik mellettem.De nem ment mert tudtam hogy ha ilyen egyszerűen bevette amit Millie mondott és még össze is jött vele akkor kellett egy kicsit is tetszem neki.Nem tudom kiverni a fejemből hogy ő szebb és tehetségesebb is nálam,én mellette gy senki vagyok akit a saját szüleim sem vesznek figyelembe.Lehet hogy csak egy figyelemelterelés vagyok Finnek míg Millievel újra találkozhatnak?Nem érzem úgy hogy fontos lennék valakinek is.Miért is lennék?Nincs bennem semmi különleges.Mielőtt Finnel összejöttünk mindenki átnézett rajtam.Most sokan ismernek és tudják hogy ki vagyok de akiket legjobban szeretnék hogy meglássanak azoknak meg mindig láthatatlan vagyok.Az emberek akiket szeretek mindig csak időnként néznek rám és veszik tudomásul,hogy létezem: Finn és a szüleim.

Amikor Finnel összejöttünk úgy éreztem hogy végre valaki aki szeret és lát,ismer.Egy ideig így is volt míg el nem ment.Úgy tűnik nagyon egyszerűen felejthető vagyok...

Mire felkészültem a gondolatomból a filmnek és Finn békésen aludt alattam.Lecsuktam a laptopot és lecsúsztattam a földre.

A hold fénye élesen sütött be az ablakon ahogyan ott feküdtem Finn mellkasán és átkaroltuk egymást.

A gondolataim lassan álomba ringattak.

Mikor reggel felébredtem meglepetésemre Finn sehol sem volt.

a/n

Ez a rész is elég rövid de megpróbálok következő alkalommal hosszabbat írni. Tetszik az új bórítokép?

Arra gondoltam hogy indítanék egy Jack vagy Finn (vagy valaki más akit szeretnétek) fanfictiont.Mit gondoltok?És kiről legyen?