0 0 8.

606 25 1
                                    

008.
𝔽𝕒𝕝𝕝𝕚𝕟𝕘
Finn Wolfhard fanfic
✨💫🧸

✧・゚: *✧・゚:*    *:・゚✧*:・゚✧
𝓐𝓷𝓭 𝓘 𝓰𝓮𝓽 𝓽𝓱𝓮 𝓯𝓮𝓮𝓵𝓲𝓷' 𝓽𝓱𝓪𝓽 𝔂𝓸𝓾'𝓵𝓵 𝓷𝓮𝓿𝓮𝓻 𝓷𝓮𝓮𝓭 𝓶𝓮 𝓪𝓰𝓪𝓲𝓷
✧・゚: *✧・゚:*    *:・゚✧*:・゚✧

Finn POV:

Reggel mikor felkeltem Emily még békésen aludt.A nap még nem bújt ki a házak mögül.Arca nyugodt és gondtalan volt ahogyan lassan szuszogott.Akármeddig tudnám nézni azt a gyönyörű arcát.

Ahogyan bámultam visszajöttek az emlékek,ahogyan régen mennyit voltunk együtt és amikor rájöttem hogy szerelmes vagyok belé.Ez mind az én hibám mivel nem bíztam meg benne.Vagyis még bíztam csak Millie teljesen az ujja köré csavart.

Lehet jobb lenne ha nem maradnék itt és hazamennék,nem akarok több fájdalmat okozni neki.

Lassan kihúztam alóla a karom,próbálva nem felébreszteni.Miután sikeresen kikeltem az ágyból felöltöztem és elindultam haza.Ahogyan lassan sétáltam haza arcomat megcsípte a reggeli hideg levegő.

Gondolataim régi emlékeinken jártak.Az első csókunkon,amikor elöször mondtuk ki hogy szeretlek,a közös éjjeli sétáinkra, a megosztott  titkainkon és az első közös éjszakánkon(;D).

Mindig olyan boldogok voltunk, de persze nekem mindent el kellett csesznem... Tudom hogy soha nem fogom megérdemelni ,hogy újra szeressen de mégis iránta vágyakozom.Az illata,a nevetése és az érintése mind hiányzott és az éjszaka olyan jól telet.Tudom hogy azt mondta hogy megbocsátott de azt is tudom hogy ilyen könnyen nem lehet megbocsátani ilyesmit.Legalábbis én biztos nem bocsátanék  meg magamnak ha az ő helyzetébe lennék.

Olyan jól haladt minden de persze hogy Millinek kellett hazudnia és én hülye bevettem.Akkora egy tuskó vagyok.

Mikor hazaértem felmentem a szobámba lerúgtam a lábamról a cipőmet és hátradőltem az ágyon.

Soha nem érdemeltem meg egy olyan jó lányt mint Emily.

Ahogyan a kékre festett  plafonomat  néztem lassan újta elaludtam.

~

Arra  ébredtem hogy valaki hív a telefonomon.Kivettem a zsebemből és egyből felvettem.

-Finneas-hallottam Jack hangját a vonal másik végéről ahogyan idegesítő becenevemen szólított.

-Mért tisztesz meg hívásoddal?-forgattam meg a szemem ahogyan felültem az ágyon és megsúroltam a szemem.

-Beszéltél Emilyvel?

-Igen-mondtam halkan visszaemlélezve az estére.

- És?-érdeklődött.

-Még mindíg szerelmes vagyok belé.

-Tessék?

-Csak arra tudok gondolni hogy milyen volt régen,  mikor még együtt voltunk-dőltem  hátra az ágyon-annyira jó barátnő volt én pedig olyan rossz voltam hozzá nem érdemlem meg.Bárcsak visszatudnám fordítani amik eddig történtek mert...

-Miért?

-...mert hiányzik a mosolya mikor nézett ahogy deszkázom,az ahogyan mindig kérlelt hogy játszak neki valamit a gitáron,az alakjai mézes íze,az hogy mindíg büszke volt rám és megvédett, az enyémhez képest kis kezei amiket mindig fel tudtam melegíteni mert olyan hidegek voltak,az ahogyan körém fonta karjait mintha már ezer éve nem látott volna,a hangja ahogy reggel az szólízgatott és amikor úgy tett mintha harugna rám mert nem akartam adni a gumicukromból-csukoltt el a hangom.

-Hát Finn, van egy rossz hírem...-szólalt meg egy kis csönd után Jack.

- Az hogy úgyse kapom vissza mert egy fasz vagyok?

- Az hogy egy olyan lányba vagy szerelmes akinek összetörted a szívét...






















a/n

Ez egy elég rövid rész mert Finnek a szemszögéből van de az a jó hogy megint van motivációm írni yey.
Arra gondoltam hogy összeállítok egy playlistet de lehet annak már túl késő.Estelg akkor majd a következő könyvemnél.

𝐅𝐀𝐋𝐋𝐈𝐍𝐆 [ finn wolfhard ]Where stories live. Discover now