A hatalom kő birtokosa | P.P. ff.

18

-Tony!- ordítottam ahogy beléptem a hatalmas házba.
Tony egy szobából ugrott elő, vaskézzel a karján. Amint meglátott, lerakta kezét.
-Én sosem ülök be a sofőröd mellé! Soha többé!- ordítottam megállás nélkül.
-Mit csinált?- kérdezte majd közelebb sétált és ivott egy pohár vizet.
-Olyan gyorsan mentünk, hogy konkrétan beleépültem az agyósülésbe!- vàlaszoltam már egy kicsit higgadtabban mire Tony elnevette magát.
-Szerinted ez vicces?- kérdeztem hitetlenkedve. Meghúztam a kezemben lévő vizes palackot majd összegyűrtem és kidobtam.

Tony elém sétált egy pohárral a kezében. Felém tartotta mire elvettem tőle.
-Ez nem víz.- mondta de mikorra kimondta már lent is volt.
-Francba!- fogtam torkomat mire a zseni nevetve elsétált.
-Miért tettem meg ezt a hatalmas utat? Azért, hogy lássam megint a szenvedést, amit én okoztam?- ideges voltam, ráadásul otthon éppen mosogatnom kéne nem itt lennem.
-Rájöttunk, Lisa!
-Mire? Hogy nincs Mikulàs? Az jó, mert felkéne nyitni valakinek a szemét! Vagy arra, hogy Brucenak miért van mindig brokkoli szaga?- kérdeztem indulatosan.
-Elegem van a beszédedből!- csattant fel Tony mire visszavágtam.
-Ugyanolyan vagyok, mint te!- válaszoltam.

Tony mélyen beszívta a levegőt majd kifújta azt.
-Lisa!- kezdett bele de félbeszakítottam.
-A nevem nem Lisa! A Melissának nem Lisa a becézése, tanuljátok már meg! A Melissában kettő "s" van!
-Elegem van abból, hogy vissza hívtatok! Mivan mégegyszer az orrom alá akarjátok dörgölni, hogy elrontottam? Igen, elrontottam!- sírva ordítottam Tonyval aki csak hallgatott.
-Rohadtul elrontottam!- letöröltem könnycseppeimet.

Tony unottan nézett rám majd megszólalt.
-Befejezted?- kérdezte felhúzott szemöldökkel és összefont karokkal.
Szipogva néztem fel rá.
-Akkor gyere!- hívott magával mire felálltam és követni kezdtem.

Egy hatalmas terembe kerültünk, ahol Steve, Natasha és Hulk tartózkodott. Hulk kicsit fura volt.
-Időutazás!- kiáltott széttárt karokkal Hulk és hirtelen megrázkódott a kisautó a terem közepén.
Egyszer csak egy férfi termedt itt.
-Jézusom!- távolodtam a szerkezettől.
Tony biztattóan megfogta  a vállamat.
-Ne aggódj! Teljesen fájdalom mentes!
Ahogy kimomdta szemeim kikerekedtek és lepetten néztem rá.
-Nem éppen ezért aggódok.

-Lisa!- tárta ki kezeit, Hulk és felém közeledett. Arcomra egy erőltetett mosolyt húztam, majd megöleltem a férfit. Még mindig brokkoli szaga  volt.
-Készen állsz egy időutazásra?- tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen.
Nevetni kezdtem majd hirtelen abbahagytam.
-Nem.
Erre a háttérben lévő férfi hirtelen hányni kezdett.
-Gyere, találkozz a többiekkel!- mondta Natasha majd elhúzott a nappaliig.

A nyugodt szobában tartózkodott a többi ember. Mindenkit ismertem.
-Melissa!- sietett felém Nebula majd átölelt.
-Hiányoztál!
-Te is nekem!
-Kezdjünk bele!

✤

-Dörzsöl ez a ruci!- morogtam miközben nagy nehezen elhárítottam a problémát, ami kimerült abban, hogy kihúztam a fenekemből az eddig bevágott alsónűmet.
-Jó, akkor. Nebula és Lisa megy a lélekkőért, Én, Tony, Hulk és Scott mi megyünk a térért, elméért. Barton és Natasha megy az időért. Thor és Mordály megy a valóságért.- mondta Steve mire Tony válaszolt.
-Találkozunk három másodperc múlva!