16

592 59 14
                                    

Mondandójára odakaptam a tekintetemet.
-Én úgy megfojtanálak!- kiáltottam majd beültem a kocsijába. Tony beült mellém majd önelégülten megkérdezte:
-Akkor ez most azt jelenti, hogy segítesz?
-Nem hanem azt, hogy helyrehozok egy olyan hibát amit én követtem el.- ellenkezdtem és keresztbe fontam karomat.
-És hogyan kezded?- érdeklődött mire elenevettem magam.
-Megölöm Thanost.

Natasha letett elém egy mogyoró vajas szendvicset. Egy hálás mosollyal megköszöntem majd beleharaptam a finomságba.
Egy képernyőn egész végig az elporladt emberek arca látszott.
Tekintetem megakadt Peter Parker arcán. Ledobtam a kenyeret a tányérra majd kirohantam a szobából.
Számra tapasztottam kezemet és próbáltam csitítani sírásomat.
Egyedül zokogtam a hideg udvaron, mikor egyszercsak megszólalt valaki.
-Amikor elvesztettem a családomat, összetörtem. - Clint hangjára összerezzentem.
-Nem csak az igazi családomról beszélek. - a férfi rám nézett majd halványan elmosolyodott.
-Pietro egy csodálatos ember volt.- mosolyogva nézte a bárányfelhőket.
-Minden megvolt benne ami benned is. Kedvelted volna!- lopva pilantott rám mire egy gyenge mosoly szökött arcomra.
-Amikor feláldozta magát értem és a kis srácért - itt mély levegőt vett majd folytatta- összezavarodtam.  Mindig a kemény oldalát mutatta. Érzelemmentes volt és egyfolytában kapkodott. De igazából mindennél jobban imádta a hugát, Wandát, aki elporladt. -sóhajtott.
-Ebből a szempontból nézve örülök, hogy meghalt mert nem bírná elviselni azt a fájdalmat amit most érezne. Viszont másik szempontból nagyon hiányzik a srác.- mikor befejezte rámnézett és kezet nyújtott.

-Annak a fiúnak szüksége van rád. Talákoztam már vele. Kedves és törődő.
-Peter miattam van ott ahol.- nem fogadtam el kezét.
-Parker megbocsájt. Hidd el! Ne engedd el őket, mert még jobban fog fájni. Én már csak tudom.
-Nélküled nem fog menni! Kérlek tedd meg ezt értem és Wandáért. Na meg persze a többi emberért!- mosolygott.

Beszéde lelket öltött belém. Hirtelen belecsaptam felém tartott kezébe majd felhúzattam magam.
-Mentsük meg a bogarat!- lelkesen kiáltottam.
-Ez a beszéd!- biztatott a férfi majd betolt a terembe.

Ott felkaptam cuccaimat majd elindultam kifelé.
-Hé, hova mész?- kiáltott utánnam Steve.
-Kinyírom az apámat!- válaszoltam egyszerűen de valaki megállított.

Hirtelen elém állt. Hatalmas hasa megakadályozott abban ,hogy kimenjek az ajtón. Szakálla óriási volt ahogy haja is.
-Thor?- álltam mire böfögött egyet.
-Nem. Apád vagyok.- nevetett de rajta kívül senki sem vihogott.
-Szar poén volt bocsi!- veregette meg vállamat majd tovább állt.
-Itt csapatban dolgozunk!- figyelmeztetett
Tony mire hátrafordultam és megszólaltam.

-Akkor helyesbítek! Kinyírjuk apámat!- mondtam határozottan mire a csapat arcáról lefagyott a mosoly.
Tony sóhajtva szólalt meg.
-Szeretem, hogy ebben a csapatban van demokrácia.

Mikor kimondta összestem.

Helloka!
Ez a rész pontosan 400 szabas lett. Dragonblume
Viszont most én írok egy nem ff könyvet és abban egy rész 700 szavas. Tudom, hogy már megbeszéltük, csak eszembe jutott, meg amúgy sincs mit írnom ide :(

A hatalom kő birtokosa | P.P. ff.Where stories live. Discover now