A hatalom kő birtokosa | P.P. ff.

17

A kő nyomott, össze akart törni.
-Lisa!- rohant ida hozzám Steve majd felemlete fejemet.
-Segíts!- nyögtem nehezen.
-Gyorsan valaki!- kiáltott kétségbeesetten a tartóm.
Tony odarohant hozzán majd belevert egyet a kőbe. Egészen addig amíg össze nem tört.

Hirtelen fádjalom futott végig az egész testemen és sötétség került a szeme elé.
Felálltam. Lábam alatt pocsolya volt. Az ég narancssárgás volt, senki sem volt itt.
-Lisa?- szólt valaki a hátam mögül.
Hátrafordultam ahol egy srác állt.
Szám tátva maradt.
-Lisa!- tárta ki karjait mire odarohantam és megöleltem.
Arcomat mellkasába fúrtam és sírni kezdtem.
-Kérlek ne sírj!- kérlelt, de nem hatott.
-Annyira sajnálom, Peter! Sajnálom!- a fiú megsimogatta karomat amibe beleborzongtam.
-Nem haragszok! - mosolygott le rám.
Elhúzódtam tőle és mélyen szemeibe néztem.
-Megígérem, hogy visszahozlak, Parker!- beszéltem neki mire msoolyogva valaszolt.
-Igen tudom! Reméltem, hogy ezt mondod, mert rettentő unalmas Quillel sakkozni.- odahajolt majd megpuszilta homlokomat.

✤

Hirtelen felkeltem a földről, ezzel megfejelve a fölém hajoló Thort.
-Jézus!- hunyorogtam.
Thor meg sem rezzent, még mindig engem nézett.
-Ez nagyon fájt!- panaszkodtam mire megràntotta a vállát.
Valami leesett a mellkasomon egészen a pólóm aljáig.
Lenéztem a pólóm alá, ahol a törött hatalom kő hevert.
-Mi a fene!?- kiáltottam fel.
Kezemet az összetört kőre vezetem majd szorítani kezdtem a kis darabokat a testemhez.
-Van valakinél egy cellux?- kiáltottam kétségbeesetten mire mindenki keresgélni kezdett.
-Sebtapasz megteszi?- kérdezte Tony mire aprót bólintottam.
Tony fellököttt egy széket és odahozta nekem a sebtapaszt. Lenéztem kezébe ahol egy Pókemberes sebtalaszt virított.
-Ugye ez csak vicc?- kérdeztem unottan mire a zseni fejetrázta jelezte, hogy nem viccel.
-Divatos és hasznos. - rántott vállat majd fölszedte a földről a kisesett darabokat, visszatette és gyorsan beragasztotta, hogy nehogy több kiessen.
-Minden rendben lesz, Lisa?- sietett mellém Steve és segített felállni.
-Igen. Csak pihennem kell.- mondtam majd odabicegtem egy székre és leültem rá.

✤

Hét hét múlva (tudom hülye vagyok de ezen nagyon jót nevettem xDDDD ~író)

Nyugodtan ültem a fotelemben. Egy újságot olvastam. Tele volt hülyeségekkel. Szemem megakadt egy cikken. A képen magamat láttam, sebes homlokkal. Aztán pedig Peterrel. Alá pedig nagy betűkkel odaírták, hogy:
PÓKEMBERNEK ÚJ BARÁTNŐJE VAN?

A cikken jót nevettem de a végére elkomorodtam.
Hiányzik. Nagyon. És elszomorít, hogy miattam került oda, ahova. Peter miattam szenved.
Telefonom csöngeni kezdett, mire felkaptam.
-Lisa!- szólt bele a telefonba Bruce.
-Neked is szia, Rhodey!- köszöntem majd felálltam a fotelből.
-Én nem Rhodey vagyok. Mindegy!
-Be kéne jönnöd hozzánk. Beszélnünk kell!- kért.
Nagyon nem volt kedvem ott lenni. Szembesülni a tényekkel. Így kitaláltam egy kifogást. Egy nagyon rossz kifogást.
-De nem megy busz!- kiáltottam hirtelen, ezzel Bruce szavába vágva.

Komolyan mondom, ez volt életem legszánalmasabb próbálkozása.

Helloka!
Itt is van az új rész, és igen tudom, hogy hajnalban senki sincs fennt, de részeket csak ilyenkor jó irni haha.
Ez itt a másik oldalam, ahol szintén történeteket írok csak nem fanfictionokat. uborkaralabe köszi, ha bekövetsz💗