A Dervis tánca

Második Fejezet 2.

Diadora fel-alá járkált a rendőrségi váróteremben. A koszos kőpadlón kopogott a halványrózsaszín magassarkú, amit néhány sárfolt pettyezett a sikátor tócsáiból. Szoknyája és blúza enyhén felfoszlott a varrásnál, de nem tűnt különösebben szakadtnak. Idegesnek annál inkább.

Hiába faggatta a rendőröket, mit akartak tőle azok az alakok, mindig csak nyugtatás volt a válasz. Kabilt azóta nem látta, mióta betuszkolták a rendőrautóba, őt pedig megkérték, hogy kövesse azt az őrsig.

Remegő kezével a szájánál matatott, a körmét és bőrét rágta ujjairól. Szemeivel a légzsilipes bejáratot figyelte. Az üvegajtók sokaságán túl az utca nyüzsgő forgalma látszott, a sötétbe burkolódzó fémpanel házak aljában. A maszkos emberek ugyanúgy járkáltak, mint a Földön. De itt semmi sem hasonlított a Földre. Folyamatosan az az érzése volt, hogy a nap nyugovóban van, de már órák óta. Ez összezavarta. Hogyan képesek ezt megszokni az emberek? – gondolta Diadora.

A táskájában lévő PP – a PersonalPad gyártmányú telefon-számítógép – rezgett. Kapkodó mozdulatokkal rángatta elő a táskájából. Az ISS Karnack emailje volt, köszönetnyilvánítás és egy reklám is csatolva. Amikor visszadobta a táskába a PP-t, felnézve a szisszenő zsilipajtóra, meglátta az apját. A furcsán szűkre szabott helyi öltönyt viselte, enyhén csillogó mintákkal ékesítve. Jobb csuklóján fekete-arany karóra csörgött, a díszes zakó alatt fekete inget és aranysárga nyakkendőt hordott. Oldalt erősen őszülő haját hátra zselézte nagy fülei mögé. Teljesen sima arcán kevés ránc jelezte, hogy ugyan már nem fiatal, de pont ezért tapasztalt. Szemei zöldeskék árnyalatát a lánya is örökölte, ez egy közös külső jellemző volt a kevés közül.

– Üdvözöllek Arelle – mondta Ayden Ambrose és széttárta a karját. – Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell találkoznunk!

Diadora kihúzta magát és önuralmat gyakorolt, megpróbálva elnyomni a helyzet súlyát, hogy tisztán tudjon gondolkodni.

– Őő... ne szólíts így, kérlek – mondta Diadora. – Mi volt ez az egész? Mi történt velem?

Ayden arca komorabb lett és megigazította az öltönyét. Mutatóujját felmutatta és ellépett Diadora mellett egy kis ablak mögött ülő rendőrhöz és közel hajolva hozzá váltottak néhány mondatot. Ayden szemmel láthatóan nem örült annak, amit hallott. Ellépve az ablaktól Megfogta Diadora derekát és a kijárat felé intett szabad kezével.

– Kérlek – mondta. – Útközben megbeszéljük a dolgokat.

Diadora megfeszítette magát, nem hagyta, hogy apja kitoloncolja csak úgy.

– Mi lesz Kabillal? – kérdezte. – Miért tartják még bent? Ő védett meg!

Ayden kelletlenül hajolt közelebb Diadorához.

– Ki fog jönni, csak kicsit később – suttogta. – Kérlek.

Ayden újra a kijárat felé tárta kezét, finoman, de ellentmondást nem tűrő tekintettel. Ebben is hasonlított rá Diadora.

Az utcán Ayden nem vett fel maszkot. Diadora még annyira nem szokta meg ezt az egészet, hogy fel sem tűnt neki. Beszálltak a gyöngyházfény limuzinba, amivel Kabil jött Diadoráért az űrállomásra. Ayden lenyomott néhány gombot. Diadora hallotta, ahogy a rendszer sziszegve tölti fel földi levegővel a limuzin belsejét. Levette a maszkját. Gombok pittyentek, aztán az autó hang nélkül suhanni kezdett a mágnessínen. Mélyen bent voltak a Djatlov bolyváros szívében, ahová alig ért le a nap vörös fénye. Az egésznapos árnyékban lévő ablakokon néhol pulzáló, néhol egyenletes fény szűrődött ki. Az épületeken úgy látszott, csak is a hatalmas bejárat az egyetlen nyílás. Az egész többszáz emeletes épület egyetlen, zárt légkör lehetett, amit szintenként és azokon belül zónánként le lehetett zárni, ha valahol rés keletkezett volna. Így odabent könnyedén járhattak maszk nélkül. Diadora boltokat, üzleteket sem látott sehol, valószínűleg azok megtalálhatóak voltak minden lakóépület aljában.

– Ne haragudj – mondta Diadora. – De ez az egész... nem kezdődik jól. Ideérkezem egy idegen világra és az első néhány órában az életemre törnek.

– Nem öltek volna meg – mondta Ayden, de végig az utat és a kijelzőket nézte.

Mintha szándékosan nem nézett volna a lánya szemébe.

– Hanem?

– Nem volt tüdőimplantod.

– A maszk – suttogta maga elé Diadora ledöbbenve. – Nem volt rajtad maszk!

– Igen, Arelle, erről beszélek – mondta Ayden és most hátrafordult. – Az a szerencséd, hogy nem volt tüdőimplantod, mint nekem. Látták a limuzint, hogy sofőröd van. Hogy nincs rajtad maszk az autóban, ami nekik szokatlan látvány. Látták Kabilt, a zenyrt, akivel egy levegőt szívtál. Azt persze nem hitték, hogy egy zenyrnek lehet implantja, inkább azt gondolták, hogy a Dervis levegője van az autóban is, amit ő a természetéből adódóan lélegez be, te pedig az implantnak köszönhetően.

Diadora ledöbbent, amint rájött, mit tettek volna vele, ha mégis átesett volna egy ilyen műtéten.

– Kivágták és eladták volna a tüdőmet – mondta halkan.

– Igen – fordult vissza Ayden az útra és a kijelzőkre szegezve vissza tekintetét.

– Kabilnak is van implantja – mondta Diadora. – Amikor földi összetételű levegő töltötte meg a limuzint, nem vett fel maszkot.

Ayden nem reagált.

– Miért kellett otthagynunk? – kérdezte Diadora.

– Ő egy zenyr, lányom. Egy idegen fajú az emberek világában, az emberek lakta negyedben ölt és sebesített meg embereket. Még akkor is súlyosan megbüntetnék, ha a sajátjai közt művelte volna.

– De hát ő mentett meg – mondta Diadora.

– Pontosan ezért fogják elengedni – mondta Ayden, de nem látszott boldognak. – Előtte kap egy kis leckét.

– Ez teljesen komoly? Te hagyod, hogy bántsák?

Diadora magán is meglepődött, amiért ennyire hevesen védi a számára idegen és ismeretlen Kabilt. Aztán végül feltört benne az érzés, hogy akárki is ő, megmentette.

– Ez volt a legtöbb, amit tehettem érte – mondta Ayden. – Később szabadul.

Néhányszáz métert csendben tettek meg.

– Későbbre szerveztem neked egy üdvözlő estélyt – törte meg a kínos hallgatást Ayden. – Máris lesz lehetőséged megismerni néhány fontos embert a cégen belül. Akik persze majd elvezetnek más cégek fontos embereihez.

Milyen felületesen fogalmazott. Semmi konkrétum – gondolta Diadora.

– Fáradt vagyok – mondta.

– Bőven lesz időd és lehetőséged pihenni. Más dolgod sem lesz – mondta Ayden.

Kissé megtört tekintettel nézett hátra lányára.

– Komolyan sajnálom. Nem így terveztem ezt az egészet. De legfőképpen örülök, hogy Kabilt küldtem érted. Jó választás volt. Vigyázni fog rád! Jók és széleskörűek a kapcsolatai városszerte. Járt Yarphisban, ott is vannak kapcsolatai. Művelt, sokat taníttattam, jó harcos. Testőrnek és Intézőnek tökéletes a számodra.

– A Szabadváros – mondta Diadora Yarphis másik, ismert megnevezését. – Ma bizonyított Kabil. Máris megbízom benne.

– Örülök neki, Arelle. Nagyon örülök.

Diadora kinézett az ablakon, a nap által vörösre festett fémpanel házakat lassan elhagyták és egy hatalmas kőfal felé közeledtek. „A Nedeergard kapu felé" – állt a táblán. Alatta pedig: „Vissarion cár kupola".

– Mondtam, hogy ne hívj így, apa.