A Dervis tánca

Első Fejezet

Arjan lassan, magában számolgatva lépdelt végig az ISS Karnack egyik hatalmas raktárcsarnokában. Miközben haladt el a henger alakú tartályok és egymásra épített fémdobozok sokasága között, azon tűnődött mi miden kell egy Földtől távoli bányászbolygóra, hogy az utánozhassa a normális életet.

Bakancsának gumitalpa meg-megcsikordult a rácsos fémpadlón, miközben egy üres akvárium mellett haladt el, amiből még mindig bűzlött a Dervisről a Földre szállított vízi lény ürüléke. Az akvárium fala barnamoszattal volt foltozott, alján zöld és lila algák burjánzottak.

Megállt egy pillanatra és mélyet slukkolt a cigarettájába, ami vészesen fogyatkozott. Az utolsó csík is eltűnt róla és miközben bakancsával elnyomta a csikket, körbenézett és utoljára felmérte a helyet, mivel számításai szerint hamarosan meg kellett érkezniük a Dervishez.

Dervis. Ez is milyen név már? Persze, az M 4104c megjelölést a közbeszédben kényelmetlen volt használni és bár még néhány hivatalos dokumentumban így van megjelölve ez az apró, távoli bányászbolygó, mégis mindenki átvette a köznyelvből ezt a fura nevet. Hasonlóképpen, mint az Emerald vagy a Delfin - gondolta.

Végignézett a hűtőkön, amikben jól elzártan a Földről származó DNS mintákat, magokat és állati embriókat szállítottak, a lapos, márkajelzéses dobozokon, amikben ékszerek, selyemruhák és drága kütyük sorakoztak a gazdagabb rétegnek, olyanok, amiket csak a Földön gyártanak. A Dervisen persze a legtöbb dolog az egyszerűségre és a szükségszerűségre törekszik. Mostoha egy hely lehet az elmondások alapján.

Rágyújtott még egy cigire, nem lehet tudni, mikor lesz lehetőség a következőre. Megkocogtatta a fegyvertokját, ami a combján feszült, végigsimított a Rot Schild vörös pajzsot formáló logóján és elindult a doboz felé, ami spaniferrel volt lefogatva. Oldalain vörös és sárga matricák jelölték, hogy a rakomány sérülékeny és nehéz. Nem mindennapi dolog van benne. A megrendelő, milliomos család még fegyveres őrzést is kért hozzá.

Arjan megállt az általa őrzött doboz előtt és szemét végig járatta a Jumbo Robotics világoskék logóján. Alatta a sárga szállítólevélen a szerelvény típusjele, a „type AR7Z" volt felírva.

Kattant valami a fémlépcső tetején lévő pódium irányából és nyílt egy vastag fémajtó. Egy kockafejű, borostás, szürke egyenruhás férfi nézett be a raktérbe, először teljesen máshová, mint ahol Arjan állt, majd végül mikor észrevette, arca haragba fordult.

– Mit ugattam a cigiről? – kiáltott le a férfi és belépett a pódiumra. – Lőszer és tűzveszélyes anyagok is vannak itt bent, baszdmeg!

– Egy helyen kell azokat tárolni, igazatok van – morogta az orra alatt Arjan és eltaposta a cigit.

– Mi van?

– Semmi.

– Nyitom a zsilipajtót, told ki azt a szart – mondta a kockafejű. – A Vérhasra szállsz, személyszállító csak az megy a Mironra.

– Vérhas?

– Ja, bocs! A Puzakov tizenhármas – nevetett a kockafejű. – Csak mi hívjuk Vérhasnak, mert már minden baja van. Örülhetsz, ha egyben leértek!

– Miért személyszállítóval visztek le?

– A többi rakomány a rendőrég által őrzött részen landol, oda nem mehet ember. Szerencséd van egyébként, hogy Grigorij állandóan húzza a lóbőrt, zabál vagy a pöcsét veri a vécén, mert a sunyi szar tuti, hogy jelentett volna, ha meglát a kamerán cigivel a pofádban! Jó utat, sok szerencsét!