Iron Man - New Generation

2. rész: Ideje felnőni - X. Morgan

 – Ez igazán remek. Csaknem az egész napunk ráment az adatok átnézésére, és mit találtunk? A nagy semmit. – mérgelődött Morgan, miközben kényelembe helyezte magát a kanapén. – Péntek, kérlek légy oly kedves, és rendelj nekünk két pizzát a szokásos feltéttel.

– A gondolataimban olvasol. – felelte Peter és ő is elnyúlt Morgan mellett. – És most hogyan tovább?

Már estére járt, az időjárás nem sokat változott. Az eső még mindig megállíthatatlanul szakadt, de a villámok már nem New York felhőkarcolóit ostromolták. Morgannek semmi kedve sem volt tovább az üggyel foglalkozni. Már a gondolattól is megfájdult a feje, ha csak arra a rengeteg adatra gondolt.

– Beverjük a pizzát miközben TV–t nézünk. – nyomatékot adva az utóbbinak, már be is kapcsolta a TV–t.

– Tervnek ez is terv. Ez most komoly? – méltatlankodott Peter, mikor megjelent a képernyőn Jessica Todd, túlságosan is öntelt feje.

– Már a TV sem az igazi. – támogatta barátját Morgan, mikor eljutottak a tudatáig Jessica szavai.

– Morgan Stark semmi hajlandóságot sem mutat afelé, hogy átvegye a cég vezetését. Talán már az is hiba, hogy ennyi köze van a céghez, mint most. Ki tudja? Talán nem lenne ilyen kétségbeejtő Tony Stark örökségének a helyzete, ha a tékozló lány lemondana minden jogáról, ami a vállalthoz köti, mert lássuk be, azzal, hogy hajnalig tartó partykat rendez és szórja a pénzt, nem fogja átlátni egy multi milliárdos cég dolgait. Jelenleg is...

– Menj és inkább köszörüld máson a nyelved. – morgott Peter és kikapcsolta a készüléket.

Feltűnt neki, hogy Morgan mozdulatlanul ül és továbbra is pislogás nélkül bámulja a képernyőt.

– Nehogy elhidd akár egy szavát is. Csak figyelmet akar, azt sem tudja miket, hord össze.

– Mi? – pillantott Morgan a fiúra, mint aki hirtelen valami transzból ébredt.

– Jól érzed magad? – kezdett kicsit aggodalmaskodni Peter.

– Igen, csak elgondolkodtatott, amit ez a cafka mondott.

– Mondtam már, egy szavát se hidd. – csattant fel Peter.

– Nem is hiszem el, de talán éppen ideje lenne komolyan vennem a cég dolgait. Itt az ideje, hogy nyíltan beszálljak a cégbe, hogy felnőjek az örökségemhez. Tényleg nem fogok javítania helyzetünkön ha csak a babérjaimon ülök. – mondta Morgan.

– Ezzel inkább nyílt célpontot adsz annak, aki tegnap meg akart ölni. – meredt rá Peter elkerekedő szemekkel.

– Mintha csak anyát hallanám. – forgatta a szemeit Morgan.

– Hát akkor jobb ha felkészülsz, mert szerintem ő is hasonlóan fog a dologhoz állni.

– Morgan az édesanyád lépett be a portán, és megérkezett a rendelt étel is. – közölte végszóra Péntek.

– Nekem végem. – fehéredett el Peter.

– Nyugi. – felelte Morgan miközben feltápászkodott a kanapéról, hogy ajtót nyithasson. – Csak ne feledd, együtt jöttünk el.

Ahogy Morgan elnézte Petert, nem tűnt úgy, mint aki megnyugodott.

– Őt ismerve, már biztos arra készül, hogy hamarosan találkozik apával. – gondolta Morgan mosolyogva, miközben ajtót nyitott, és beengedte Peppert a pizzájukkal.

– Szia. Nem is tudom, hogy most kinek örüljek jobban, neked vagy a pizzának. – köszöntötte őt Morgan.

– Jól vagy drágám? – ölelte meg a lányát Pepper.

– Tegnaphoz képest sokkal jobban. – felelte mosolyogva, miközben a kanapéhoz ballagott a két pizzás dobozzal. – Happy?

– Lent vár, csak felugrottam megnézni, hogy vagy. Fel akartalak hívni, miután Péntek szólt, hogy eljöttetek a házból, de nem volt időm.

Morgan alig tudta elrejteni a mosolyát, mikor meghallotta Peter megkönnyebbült sóhaját, hogy még nem kell a Túlvilágra készülnie, és rögtön utána érezte is a szúrós tekintetet, mellyel felé pillant.

Pepper telefonja megszólalt a táskájában. – Bocsánat, ezt fel kell vennem. – mondta, majd visszatért a konyhába, hogy nyugodtan tudjon telefonálni.

– Hé! – jajdult fel Morgan, mikor Peter a karjába csípett.

– Szólhattál volna, hogy azt üzented neki, hogy eljöttünk.

– És kihagytam volna a csodás arckifejezéseidet a nap folyamán? – felelte a lány vigyorogva a karját dörzsölve a csípés helyén.

– Péntek kérlek jegyezd fel holnap 10–re a megbeszélést a fejlesztőkkel. A holnapi is egy hosszú nap lesz. – tért vissza a nappaliba Pepper. –Biztos minden rendben veled? – fordult a lányához.

– Igen. – Morgan felállt, itt volt az alkalom, hogy közölje vele a tervét. – Anya, szeretnék beszállni a cég dolgaiba.

Pepper pár percig hallgatott majd kissé aggódva a lánya vállára tette a kezét: – Jól vagy? Talán mégis látnia kellett volna egy orvosnak.

– Jól vagyok! – rázta le magáról Morgan az anyja karját. – Én csak... – mély levegőt vett, majd olyat mondott, amit nem kellett volna. – Csak arról van szó, hogy tegnap... Azon kívül, hogy én vagyok a vállalat leendő feje semmivel sem szolgáltam rá, hogy életemre akarjanak törni. Ha már ennyire félnek attól, hogy mit tehetek a céggel így, hogy nem is veszek részt az irányításában, talán ideje lenne a frászt hozni rájuk azzal, hogy aktív részese leszek a dolgoknak.

– És ezzel nyílt céltáblát rajzolva a hátadra. – egészítette ki őt Pepper.

– Én megmondtam. – szólalt meg Peter még mindig a kanapén ülve Morgan háta mögött.

– Te csak néző vagy, ebbe most ne szólj bele. – intette le őt Morgan. – Nézd anya. Igaz, hogy ezzel szem előtt leszek, de így ti is könnyebben szemmel tudtok majd tartani. Tudod, hogy utálom a testőröket. És Peter sem loholhat folyton a sarkamban, vagy Pókember. Neki is van élete. Még ha ez annyira nem is látszik.

– Csak jelezném, hogy még mindig itt vagyok. – szólt közbe Peter ismét.

– Ahogy a pizzád is, úgyhogy inkább azon kellene dolgoznod, hogy eltűnjön. Anya?

– Miért nem vagyok meglepve? – felelte Pepper egy nagy sóhaj után. – Még meg kell beszélnem az igazgatótanáccsal, de úgyis az én szavam a döntő.

– Vagyis? – tette fel a kérdést Peter, már Morgan mellett állva. Morgan még csak le sem intette, hogy maradjon csendben, mert ő is ideges volt a válasz miatt. A további terveihez elengedhetetlen, hogy az anyja beleegyezzen a dologba.

– Legyen. – adta be a derekát Pepper. – De csak kicsiben kezded, először mellettem. Nem kapsz mindjárt tejhatalmat.

– Nem is akarok. Köszönöm. – ölelte meg őt Morgan.

– Rendben. Ha nem bánod, akkor csak hétfőn vezetnélek a többiek elé, mint leendő vezetőt.

– Nekem teljesen megfelel, addigra meggyógyulok, hisz elvileg egy csúnya megfázással küzdök éppen.

– Ez igaz. Megyek, hagylak pihenni. Vigyázz magadra. – ölelte meg Pepper még egyszer a lányát és az ajtó felé indult.

– Várj, én is megyek. El tudnátok vinni egy darabon? – indult utána Peter is.

– Persze, nem gond.

– Mi lesz a közös tévézéssel? – mérgelődött Morgan.

– Bocs, mint az előbb említetted nekem is van életem, még ha ez nem is látszik. – felelte Peter sértetten, de hatalmas mosollyal az arcán.