Iron Man - New Generation

3. rész: Nik - IV. Happy

Happy döbbenten állt a hallottak előtt.

– Nem, nem, nem. Ez nem történhet meg. Ez nem lehet igaz. Ez csak egy rossz álom.

Hallotta Pepper megtört hangját, és a szék nyikorgását, de mintha mindez valahonnan a távolból jött volna. Nem tudta, hogy mennyi idő telt el, másodpercek, percek vagy esetleg órák, csak mereven bámulta a TV képernyőt, de fogalma sem volt róla, hogy mi is megy éppen benne. Egy pittyegésre lett figyelmes, majd a mobiljának csengése visszarántotta a valóságba. Merev mozdulatokkal, mint egy robot előhúzta a zakója belső zsebéből és felvette.

– Főnök, bocs a zavarásért – alig jutott el a tudatáig a hang –, de van itt egy fiatal hölgy, aki.... – a mondat váratlanul félbe maradt.

– Happy!

A férfi azt hitte, hogy hallucinál, de minél tovább hallotta a hangot a vonal másik végén, annál inkább kezdet egy picit visszatérni a valóságba, és csillapodott a zsibbadtság, ami nem is olyan rég elöntötte. Fogalma sem volt róla, hogy miről beszélnek neki a telefonban, de a hang gazdájának kilétében biztos volt. Mire felocsúdott a kábultságból bontották a vonalat.

– A tökmag. A tökmag volt az. – kezdte rekedten.

– Hogy? Biztos vagy benne? – ez már Peppert is visszarántotta a valóságba.

– Hacsak nem voltak tévképzeteim, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy Morgan volt a vonal túlsó végén.

– Jól van? Mit mondott? – kérdezte Pepper, és kihallatszott a megkönnyebbülés a hangjából.

Happynek nem maradt ideje válaszolni, mert nyílt az iroda ajtaja és Morgan tipegett be rajta.

– Tudom elkéstem, de borzalmas volt a forgalom és az előcsarnokban is feltartottak.

– Kicsim! Hála az égnek jól vagy! Már azt hittük meghaltál. – kiáltotta Pepper és már rohant is oda, hogy megölelje a lányát. Happy sem maradt el utána, és ő is szoros ölelésbe zárta a lányt.

– Mi ez a nagy felhajtás, máskor is szoktam késni. – nézett hol rá, hol pedig az anyjára a lány kissé értetlenül ez után a hatalmas érzelemkinyilvánítás után.

– Igen, csak az előbb láttuk a hírekben, hogy az autód felrobbant. – kezdett magyarázatba Happy, mert Pepper fél karjával még mindig a lányát ölelgette.

– Hogy mi? – a lány hol egyikükre, hol a másikra pillantott és az arcáról is tisztán le lehetett olvasni, hogy semmit sem ért a dologból.

– Hol az autód? És mivel jöttél? – tette fel a kérdéseket Pepper, a helyett, hogy válaszolt volna az előbb elhangzottakra.

– Taxival, mert nem sokkal az indulás előtt valakik elkötötték. – kezdte Morgan. – Péntek mondta, hogy éppen a Manhattan híd felé tartanak, ezért mondtam neki, hogy miután átértek rajta vigye őket a legközelebbi rendőrőrsre. Addig is hadd legyen egy jó napjuk.

– Mégis mit várhatnék Tony lányától. – morogta Happy az orra alatt, de tagadhatatlanul megörült annak, hogy Morgan épen és egészségesen áll előtte.

– Elárulnátok végre, hogy mi folyik itt? – kérdezte Morgan miközben kibontakozott az anyja öleléséből.

– Nem is olyan rég arról számoltak be a hírekben, hogy egy autó felrobbant Brooklynban és, hogy az a te autód volt. – fogott bele a történetbe Happy.

– De nem én vezettem, szóval most már nem kell aggódni. – közölte Morgan a legnagyobb természetességgel.

– Happy, szeretném ha keresnél egy testőrt Morgan mellé. Túl sokszor próbáltak már meg merényletet elkövetni ellene. – jelentette ki Pepper.

– Ne izgulj, én magam, fogok gondoskodni a biztonságáról.

– Na álljunk csak meg egy percre. Az előbb mondtam, hogy jól vagyok. – kezdett máris ellenkezésbe Morgan. – És azt sem tudjuk, hogy miért robbant fel a kocsi. Lehet, hogy egy meghibásodott alkatrész, vagy azok, akik ellopták menekültek valaki elől és eleve ők voltak a célpontok és nem is én. Először ennek kellene utánajárni nem gondoljátok?

– Ez mind igaz drágám, de akkor is szeretném ha valaki vigyázna rád. – próbált a lelkére hatni Pepper és Happy már most tudta, hogy ez nem lesz egyszerű. Morgan az apja lánya volt, ami a testőröket illeti.

– Tudod, hogy utálom a testőröket, és amúgy sem kell nekem bébicsősz. És nem bántásból Happy de még te sem. Tudok vigyázni magamra.

Happy egyáltalán nem vette sértésnek, de nem volt ideje, hogy ezt közölje is a lánnyal, mert Pepper nem hagyta szóhoz jutni.

– Morgan, ezúttal szerencséd volt, de lehet, hogy legközelebb nem lesz. Nem szeretném, hogy ha bajod esne.

– Mind nyugodtabbak lennénk, ha tudnánk, hogy valaki folyamatosan szemmel tart. – szúrta közbe Happy.

– Erre a célra Péntek is tökéletesen megfelelne. – Morgan hirtelen elhallgatott, pedig úgy tűnt, hogy még van mondandója. Happyt ez arra emlékeztette, mikor Tonynak hirtelen eszébe jutott a megoldás a keresett problémára, és sejtette, hogy Morgan esetében is a helyzet. – De ha mindenáron ragaszkodtok egy húsvér emberhez ám legyen. Beleegyezem, de van egy feltételem.

– Mi lenne az? – kérdezte az anyja, láthatóan egy picit megkönnyebbülve, hogy jutottak valamerre a dologgal.

– Én választom ki a testőrt.

– Szerintem megoldható, de előtte szeretném átvilágítani. Biztos, ami biztos.

– Ne félj, meggyőződésem, hogy már átvilágítottad, ugyanis az itteni biztonsági őrök közül szeretnék valakit. – választ sem várva elindult kifelé az irodából. Happy először kérdő pillantást vetett Pepperre, majd elindultak utána.

– Morgan, most hová megyünk? – tette fel kérdést Happy Pepper helyett is, mikor már úton voltak a lifttel lefelé.

– Az előcsarnokba. Még mindig ott van.

– Mégis ki? – súgta a férfinak Pepper, aki csak egy vállrándítással felet.