Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Chanhee rózsaszín napszemüvege volt Jaehyun szerint a világ egyik legaranyosabb dolga. Már az elárulta, ahogy nézte a tárgyat a fiú fején pihenni, s szemeiben valami olyasmi csillogott, ami miatt Chanhee megcsapta az összetekert füzetével. Kétszer.
— Úgy nézek ki, mint az irodalom füzeted? — Szólalt meg a fiatalabb hosszú idő után először. Egészen addig tűrte magán Jaehyun tekintetét, de miután drámaian felsóhajtott és állát egyik tenyerébe temetve pislogott rá továbbra is, megelégelte.
— Te érdekesebb vagy az irodalom füzetemnél.
A botanikus kert egyik cseresznyefája alatti piknik asztalnál ültek. Április lévén elég kellemes volt az idő ahhoz, hogy az egész délutánt a szellő hordozta rózsaszín szirmok között töltve tanuljanak.
— Tele van a hajad virágszirommal — szólalt meg ismét Jaehyun, s már emelte volna a kezét, hogy kiszedegesse őket, de Chanhee gyorsabb volt nála, és a napszemüvegére fogva megrázta fejét. Jaehyun elnyomott egy csalódott sóhajt, Chanhee pedig egy pillanatra sem nézett fel a füzetéből.
A rózsaszín hajú nem értette az utóbbi időben egyre csak növekedő figyelmet, amit az idősebbtől kapott. Egyre csak azon kapta magát, hogy annak az okán rágódott tanulás, evés vagy festés közben.
És akkor Jaehyun az egyik nap csak úgy felbukkant a rajzteremben délután, ahol Chanhee próbálva behozni a lemaradását stresszesen, kezében a már festékes ecsettel, előtte pedig a még érintetlen vászonnal, gondolkozva.
Mesélj el egy történetet.
— Hé — kopogott az ajtófélfán, miután belépett a terembe. Már megint a hé. Rengeteget hallotta tőle, de valahogy kicsit érzékenyebben érintette mikor ketten voltak és tudta, hogy csak neki szól a két betű. Persze butaságnak tartotta ezt, mégsem tudott ellene tenni.
Jaehyun megállt Chanhee mellett, s rápillantott az üres felületre, de hamar elveszítve az érdeklődését húzott maga alá fordítva egy széket, s háttámláján összefont karjaira tette állát.
Elővette telefonját, de csak megnézte rajta az időt és vissza is csúsztatta zsebébe. Fejét hümmögve fordította Chanhee felé, akit már őszintén kezdett idegesíteni a fiú, pedig alig két perce tartózkodtak egy légtérben.
— Nem festesz? — Kérdezte kiegyenesedve, mikor a rózsaszín hajú felháborodottan felé fordult egy újabb hümmögése után.
— Csak mondd mit akarsz, aztán menj!
Jaehyun arca lefagyott, s Chanhee a reakciójából ítélve úgy döntött, hogy nem akarja hallani amit mondani fog.
— Tudod van a szobatársam Juyeon, meg a pasija... — kezdett bele elhúzva a száját. Chanhee pedig tudta - hogy ne tudta volna, mikor azok ketten szerették mindenki orra alá dörgölni a tökéletes kapcsolatukat.
