Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nyugodt csütörtök reggel az, mikor az embernek az első órája lyukas, ezért nem kell korán kelnie. De Sunwoo és az a borzalmas ébresztője - amit csak úgy lehet kikapcsolni, ha az alkalmazást 100%-ra felrázta a tulajdonosa -, mellett Chanheenek sosem volt része ilyenben. Főleg, hogy miután Sunwoo elhallgattatta a telefonját, rendszeresen visszaaludt, hogy aztán az egész procedúrát elölről kezdhesse.
Chanhee nyűgösen fordult a fal felé, erős késztetést érezve arra, hogy egyszerűen kidobja szobatársa telefonját az ablakon, s mosolyogva nézze, ahogy valami kamion áthajt rajta - ha esetleg a négy emeletnyi zuhanás nem lett volna elég.
Végül miután az összes kezébe akadó, nem halálos tárggyal megdobálta a fiatalabbat, szemeit dörzsölgetve indult el a kollégium konyhájába, hogy főzzön magának egy kávét, ha már úgy is felébredt. Lassú tempóban szedte kiskacsás mamuszba bújtatott lábait, s menet közben feldobta fejére hatalmas szürke pulóverének kapucniját, majd kezeit kenguruzsebeibe csúsztatta.
･*
Az étterem légköre kellemes volt. Igaz, Chanhee talán meglepődött egy kicsit, mikor kiderült, hogy Juyeon bizony asztalt foglalt egy étteremben és nem csak beültek valami gyorskajáldába. Már eleve kellemetlenül érezte magát, mikor Jaehyun a bejárat előtt megfogta a kezét, s még megigazgatta pasztell kék ingjét, de az csak rontott a helyzeten, hogy az asztaluk kicsit félreesve, a teljes falas üvegablak mellett helyezkedett el. Messze a bámulni való emberektől, így a fiatal minden figyelmét az asztaluknál történő dolgokra kellett vezesse.
A két fiú hamarabb érkezett mint ő és Jaehyun, de felálltak köszönni, amint eléjük értek. Lezajlott a kínos néma egymásra mosolygások sorozata míg meg nem kapták az étlapokat, s az első krízishelyzet be is következett, mikor rendelés után Eric megkérdezte mióta vannak együtt. A válasz nem jelentett volna problémát, ha előre megbeszélték volna.
— Két hete — vágta rá Chanhee.
— Egy hónapja — bólintott mosolyogva Jaehyun.
A másik kettő kíváncsi fürkészésbe kezdett, Chanhee pedig hirtelen érdekesnek találta az asztal közepére tett szeletelt kenyeret, de mielőtt elkezdte volna számolgatni a benne lévő magvakat, Jaehyun felé fordult, megpróbálva menteni a helyzetet. Bal kezét felemelte és az arcára simította.
— Melletted úgy repül az idő, kicsim, ez az egy hónap olyan, mintha csak három perc lett volna — mosolyodott el, s még kicsit oldalra is döntötte a fejét, ahogy bevetette a szerinte hatásos és hihető, szerelmes pillantását, de annál is erőltetettebbnek érezte a szituációt, mint gondolta, hogy fogja. Jaehyun keze az övére fogott, s elhúzta arcáról, majd végig tartva a szemkontaktust, nyomott egy puszit a tenyerébe.
