Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tompa koppanásokat hagytak maguk után Chanhee lábai a kollégiumi folyosó padlószőnyegén, délután négykor. A fiúnak kényszerítenie kellett testét a mozgásra, hiszen agya továbbra is ellenezte azt, amire éppen felkészülni indult el Jaehyun és Juyeon szobájába.
Az ajtó előtt megtorpanva támadt egy kósza gondolata az elfutásról aztán egy második randevúról Jihóval, de Jaehyun füle talán éppen a falaphoz lehetett tapadva, mert abban a pillanatban nyílt ki az ajtó, ahogy Chanhee meg akart fordulni.
— Itt is van a pasim! — Mosolyodott el nyájasan az idősebb, megmutatva fogait, de ahogy Chanhee csak fáradtan megforgatta a szemeit, majd szó nélkül besétált mellette, elhalt a mosolya és leereszkedtek vállai. Lusta mozdulattal csukta be az ajtót.
— Sunwoo és én anime maratont fogunk tartani hattól és azt mondta ha kések, kizár a szobából, úgyhogy van két órád — ült le az egyik ágyra, s még a lábait is keresztbe tette ahogy hátát a falnak döntötte, miután levette a cipőit az ajtó mellett.
Jaehyun bólintott és helyet foglalt a másik ágyon, majd beszélni kezdett. Rengeteget, összefüggéstelenül, mint mikor kínosan érezte magát, Chanheenek pedig kezdett körvonalazódni egy kifogás, mely szerint Jiho - szegény srác, Chanhee ironikusan sokat gondolt rá abban a tíz percben - és ő összejöttek és egy lakókocsival tervezik bejárni a világot, otthagyva az iskolát. Áh, ezt nem hinné el...
Semleges arccal kémlelte végig a kétágyas szobát, ami talán mindössze öt négyzetméterrel volt tágasabb mint amin ő osztozott Sunwooval. Azonban a nagysága ellenére meglehetősen unalmasan rendezték be, azzal az egy haldokló növénnyel a sarokban és három mozi plakáttal - mindhárom Bosszúállók, hiszen Jaehyun Vasember megszállottja volt.
Chanhee megrázta a fejét, s gyors mozdulattal nyúlt táskájához, hogy kivegyen egy matricákkal díszített füzetet és egy tollat. Jaehyun felvont szemöldökkel nézte végig, de legalább elhallgatott.
— Mit csinálsz? — kérdezte, s hiába nem került közelebb hozzá a másik ágyról, kissé előrébb hajolt, s könyökeivel térdeire támaszkodott. Mézbarna tincsei szemei elé hullottak, de látszólag nem zavarták annyira, hogy hátra túrja őket.
— Szerződést írok — lerántotta tolla kupakját és gyöngybetűkkel felírta a lap közepére a szerződés szót, amit aztán barack színű szövegkiemelővel áthúzott, majd rajzolt néhány csillagot a szó elé és után. Fél szemmel elkapta Jaehyun szemforgatását, de nem tett rá megjegyzést, reménykedve abban, hogy így hamarabb végeznek.
— Minek?
— Ha esetleg a holnap után úgy éreznéd, hogy belém szerettél, legyen mit felmutatnom neked — sóhajtott, kikerülve az igazi indok bevallását. Valójában még sosem volt igazi kapcsolata, ami a második randevúig kitartott volna, és szerette volna elkerülni az olyan dolgokat úgymond kényszerből, amikről mindig is álmodozott a szerelmével. Talán túl sok romantikus filmet nézett a nővérével, s hatalmas elvárásai lettek a szerelemtől, amikről igazából nagyon mélyen, de tudta, hogy sosem fognak teljesülni. Mert az élet nem egy boldog film.
