24. fejezet

371 32 6
                                    

Elérkezett Chanyeol szülinapja. Izgultam, hiszen remélem nem veszi majd tolakodónak vagy túl nyomulósnak az ajándékom, bár a srácok azt mondták megfelelő lesz. Még mielőtt Chan hazaér Minseokot áthívtam, hogy segítsen nekem megsütni a tortáját, valamint mivel a fiúk javasolták, hogy biztos örülne egy szülinapi szexnek, ezért a fantáziájukra bízva magam valakinek a vörös szalagot is át kell kötnie rajtam. A csengő hallatán rögtön az ajtóhoz ugrottam, hogy beengedjem a vigyorgó Minseokot, aki egy teli szatyorral érkezett meg hozzám.

- Mi van nálad hyung? - Kíváncsian leskelődtem a kezében lévő csomagba.

- Csak néhány alapanyag a tortához.

- De hát hyung, nekünk is van itthon minden a tortához.

- Nem érdekel. Inkább használjuk ezt. - Feltűnően vigyorgott, nem tudom mi az, amit rejtegetni próbál. Összeráncoltam a szemöldököm, de ráhagytam.

- Akkor kezdhetjük? - Bólintással jelzett, majd a szekrényekből tálakat kezdett kipakolni. Úgy látszik jártas ebben a lakásban, bár gondolom sűrűn tartottak itt akár partykat vagy gyűléseket. Maga a sütögetés nagyon jó hangulatban telt el, egészen addig a pontig, ameddig ki nem derült mi is volt az a sejtelmes vigyor a képén. Kiterítette az asztalra a rólam készült, félig meztelen ehető papírlapot, nekem pedig még a szemem is kikerekedett.

- Mi az? - Még szélesebben vigyorgott.

- H-honnan van neked ilyen képed rólam?

- Hát Chanyeoltól - rántotta meg a vállát.

- Most komolyan rá akarod tenni a tortára?

- Szerintem tetszene neki. Örülj neki, hogy nem teljesen meztelen képet teszek rá. - Még a saját nyálam is félrenyeltem, fuldokolni kezdtem, mire a barna odalépett hozzám kicsit megveregetni a hátam. - Ne fulladj meg azért. Azt mondta az a lökött, hogy meztelenül nem láthatunk, pedig ha tudná!

- Hyung, zavarba hozol.

- Na gyere, fejezzük be - paskolta meg a fenekem, mire ugrottam egyet. - Még be kell csomagoljalak téged is.

Szépen rásimítottuk a képemet a tortára, különböző színes cukorkával díszítve a többi részét. Igazán szépre sikeredett, remélem az íze is hasonlóan ínycsiklandó lesz. Amint sikeresen befejeztük a tortát Minseok virágszirmokat szedett elő a kis szatyrából.

- Hyung, ez minek kell?

- Valahogy meg kell mutatni annak a mamlasznak, hogy hol találja a legnagyobb ajándékát. - Szórni kezdte a szirmokat, egészen Chan szobájáig, én pedig követtem őt. A szobába érve előkotortam a kis dobozkát, amibe a colos valódi ajándékát helyeztem el, egy arany és egy ezüst kis gyűrűt. Féltem tulajdonképpen, hogy mi lesz a reakciója, de Sehunék azt mondták, biztos örülni fog neki, főleg, hogy a gyűrű egyik párja nálam lesz, ezzel még inkább jelezve felé, hogy hozzá tartozom.

- Biztos örülni fog a gyűrűnek?

- Baek, ez nem egy eljegyzési gyűrű, egy sima páros gyűrű, ami csak annyit jelent, hogy tartozik valakihez. Örülni fog neki. Már csak azért is, mert így kifejezed felé, hogy valóban őt szeretnéd.

- Bízom bennetek srácok. - Mosolyogva ültem le az ágyra.

- Akkor vetkőzz szépfiú. - Arcomat elöntötte a pír, idegesen gyűrögettem a pólóm alját. Frusztrált a helyzet, hogy Chanon kívűl más is lát csupaszon, pedig hát Minseok is férfi, semmi olyat nem lát, ami neki nincs. - Na, gyorsan, mert már lassan itthon lesz az a hősszerelmes. Nyugi, nem nyúlkálok majd hozzád, csak amennyit nagyon muszáj. - Ajkamat beharapva kezdtem el levenni magamról a ruháim, elfordulva a fiútól. Már teljesen meztelenül álltam előtte, mire ő elém ugrott a vörös óriási méretű szalaggal. Ügyködni kezdett rajtam, a nagy masni pont ott takart, ahol kellett. Vigyorogva bámulta a remekművét, majd betessékelt az ágy közepére. Hiába volt meleg a lakásban, november végén azért teljesen csupaszon csípte a bőröm a levegő.

- Fázok kicsit.

- Akkor reménykedjünk hamar hazajön majd a baráti ünneplésből. Írok Sehunnak, hogy ha még nem indult haza, akkor küldheti. Jó szórakozást, aztán felkelni ne bírj holnap - kacsintott, mire én még jobban zavarban éreztem magam.

- Köszi a segítséget, hyung. - Vigyorogva intett, majd egyedül hagyott engem a lakásban. Kellemetlenül éreztem magam, főleg, ha így fog majd megtalálni. Megmozdulni már nem nagyon mertem, nehogy leessen rólam a szalag, így kicsit meg is gémberedtek a tagjaim.

Egy jó húsz perc elteltével végre valahára hallottam az ajtót nyitódni, majd mikor a colos bedugta a fejét a hálón, mosolyogva kezdtem neki a Boldog szülinapot dalnak. Éhes tekintetét rajtam legeltette, majd végre hajlandó volt kibontani a csomagolásból.

- Te vagy a legszebb szülinapi ajándékom - vigyorogva döntött végig az ágyon, szájon csókolt, kezeit pedig hideg bőrömre vezette.

- Pedig van még itt neked valami, emellé pedig Minseok hyunggal tortát is sütöttünk neked.

- A torta várhat, másmilyen desszertre vágyom most.

- Ha fordított sorrendben szeretnéd - vigyorogtam. Finoman eltoltam magamtól a colost, hogy fel tudjak ülni, ugyan is a gyűrűt ettől függetlenül még szerettem volna neki odaadni. Előhúztam a kis dobozt, átnyújtottam neki. Kíváncsian forgatta, majd felpattintotta a tetejét. - Az ezüst a tied, Sehun azt mondta az jobban menne a ruháidhoz. Remélem eltaláltam a kisujjad méretét, valamint szívesen hordod majd. - Mosolyogva megforgatta a kis kerek tárgyat, felhúzta az ujjára, amire tökéletesen ráillett. Finoman emelte fel az én kezem is, úgy húzta rám a párját, hogy aztán összekulcsolja az ujjainkat.

- Örülök neki, hogy kaptam tőled egy ilyet. Tökéletes ez a szülinap úgy érzem. Szeretlek picur, mindennél jobban. - Meghatódtam, hiszen nem szokott ennyire nyílt lenni.

- Én is szeretlek téged. Ó, és mivel szülinapod van, bármit kérhetsz tőlem.

- Bármit? - Huncut mosolyra húzta ajkait, szemei csillogtak.

- Bármit.

- Holnap lehet megbánod ezt még, édes.

- Lehet - vigyorogtam. - De ez a te napod.

Tulajdonképpen még én magam sem voltam abban biztos, hogy ez jó ötlet lenne, de egyszer egy évben kibírom. Chanyeol valóban tágan értelmezte a bármit, ugyan is a szopástól elkezdve a lovagláson át szinte mindenféle pozitúrát felvázolt. Kisebb nagyobb megszakításokkal egészen reggelig szeretkeztünk. A füles beletúrt a jócskán csatakos hajamba, úgy húzott magához közel.

- Csak még egy utolsót, kérlek - fáradtan mosolygott. A testem már remegett a fáradtságtól, nem voltam benne biztos, hogy még egy kört be tudnék vállalni. Elképzelésem nincs honnan van ennyi energiája, de nekem már csukódtak le a szemeim.

- Már nem megy. - Belebújtam a mellkasába, lábaimat átvetettem rajta, karommal pedig átöleltem a derekát.

- Köszönöm ezt a csodás estét pici. - Belecsókolt a hajamba, bár én egy hümmögésen kívűl másra már nem voltam képes. Pilláim elnehezedtek, Chan ritmusosan verő szíve hangja pedig pont a fülemet simogatta. Erős karjait átvetette rajtam, a paplant magunkra húzta, kicsit még fészkelődött alattam, de amint megtalálta a legkényelmesebb pozíciót, hamarosan már csak egyenletes szuszogását hallottam, így magam is engedtem a csábításnak és álomba szenderültem.

Rabod vagyokWhere stories live. Discover now