Tüzekről álmodva

6. Biztonságban tőlem

|We were running out |
| Through the storms, through the night. |
| We were running in the dark, |
| We were following our hearts. |
| And we would fall down |
| We would slowly fall apart |
| We would slowly fall into the dark. |

________________| ➤ Y.u. 23 |_____

– És ezen az udvaron szoktuk a kardforgatást tanulni – magyarázta a Reyt körbevezető nyurga srác. Hegyes könyökei mintha teste többi részénél sokkalta nagyobb teret töltöttek volna ki; Rey egész reggel őket kerülgette, ami a fiú vad gesztikulálása miatt nehéz feladatnak bizonyult. – Néha Luke Mester felügyeli az edzéseket, máskor az idősebb padawanok. Serai a legjobb, nemsokára megismered. Mindig jó tanácsokat ad a formákhoz. – Egy pillanatra megállt, fejét oldalra döntötte, így homokszín haja elfátyolozta zöld szemét. – Szerinte túl sokat hadonászok a kezeimmel. – Újabb szünetet tartott, hogy a másik irányba billentse kobakját. A lányt ezzel egy madárra emlékeztette, ami egy darabka ételt méreget. – Valószínűleg igaza van.

– Biztosan nem vészes – felelte Rey bíztatóan. – Én még sosem használtam fénykardot.

A fiú – aki Coltként mutatkozott be – felnevetett, szemei valahol egy, a lány válla fölötti ponton állapodtak meg.
– Nem használunk igazi fénykardokat – mondta az üres térbe. – Csak gyakorlókardokat. Igazit csak azután készíthetünk, hogy teljesen elsajátítottuk az alapokat.

Rey kicsit lelombozódott ettől. Hiába a Jedik közötti élet iránt érzett bizonytalansága, nagyon várta már, hogy megtanulhassa használni a híres fegyvereiket.
– Coltnak igaza van – szólalt fel egy hang mögöttük. Megpördülve Luke Mesterrel találták szembe magukat, aki az ajtóban állva figyelt. A lány idegenvezetőjére pillantott és gyorsan lemásolta a meghajlását, két kezét összefonva mellkasa előtt. – A fénykard veszélyes fegyver – folytatta Luke, mikor a fiatalok felegyenesedtek pozíciójukból. – Csak az arra alkalmas padawanoknak való, akik tökéletesen uralják a testüket.

Leengedve kezeit Rey ünnepélyesen bólintott, a Jedit tanulmányozta. Most világosszürke tunikát és fehér, bő nadrágot viselt a barna köpenye alatt.
– Colt, miért nem mutatod meg az étkezőt Reynek? Nemsokára ebéd, és itt az ideje annak is, hogy találkozzon a többi tanulóval.
– Igen, Skywalker Mester – jött a merev válasz a fiútól, karjait az oldalához szorította, tekintete oldalra vándorolt. Lukeot láthatólag nem zavarta, hogy kerülik a tekintetét, a két fiatal pedig eliszkolt mellette az étkezőt megcélozva.

Rey kora reggel ébredt a gyengélkedőn, csoszogó léptekre. Bőre a szeme környékén feszült és felduzzadt a sírástól, szóval némi hideg vízzel bedörzsölte arcát, mielőtt nekilátott volna a zaj forrását keresni. Az előcsarnokban Han és Chewie ládákat pakoltak.
– A szállítmány – lihegte a férfi egy nagy dobozt a földre eresztve. – Mind itt van. Örülök, hogy felébredtél, kölyök. Leiának vissza kell indulnia Naboora, Chewie és én tudjuk csak elvinni.

Bár Rey megtette, amit csak tudott, hogy elpalástolja döbbenetét, valamennyi mégiscsak átjuthatott védelmén, mivel Han arca megenyhült. – Ne aggódj! Luke lehet, hogy makacs és furcsa figurának tűnhet, de jó szíve van. Biztonságban leszel itt. Chewie meg én hamar visszatérünk. Ben furcsán viselkedik, de kevésbé furcsán a szokottnál, szóval azt hiszem, megkockáztathatunk még egy látogatást. – Jókedvűen a lányra kacsintott, mintha egy belsős poénra próbálna rávilágítani.

– Biztos, hogy nem maradhatnak egy kicsit tovább? – kérdezte reménykedve. Han Leguggolt hozzá.
– Ha maradnánk, azután szerinted könnyebb lenne végignézni, ahogy elmegyünk?
Rey félrepillantott; tudta, hogy igaza van.
– Visszatérünk, mielőtt észbe kapnál – boxolta vállon kedvesen a férfi. Egy kis hang azt súgta a lánynak, milyen ismerősek ezek a szavak, hamar félre is lökte az érzést. Visszajövök érted, drágám! De ezúttal az ő hibája; ő döntött a maradás mellett, tisztában azzal, hogy Han és Chewie távozni fognak. Attól még fájt.