Tüzekről álmodva

5. Gyötrődés

|It's a new world, it's a new start |
| It's alive with the beating of young hearts |
| It's a new day, it's a new plan |
| I've been waiting for you. |
| Here I am. |

_______________| ➤ Y.u. 23 |_____

A föléje hajoló hatalmas, bozontos wookiefej volt az első dolog, amit felébredésekor felfogott környezetéből.

Chewbacca gyorsan visszahúzódott, élesen hátra vakkantva valakinek maga mögött. Rey sűrűn pislogott, hogy el tudja viselni a szemeit kínzó éles fényt. Arca elé emelte kezét, az így érzett rántástól és bizsergéstől a könyökhajlata felől összezavarodott. Visszafektette mancsát az ölébe, majd a vékony, tiszta csövet kezdte vizsgálni, amit az alkarjához erősítettek.

– Kölyök? – Han közelebb furakodott Chewie széles alakja mellett. Tekintetéből hamar kifakult az aggodalom, ahogy látta a lányt ülő pozícióba tornászni magát; Rey úgy tartotta el karját a testétől, mintha az infúzió egy mérgező vipera lenne.
– Mi ez? – szűrte összeszorított fogai közül, a rosszullét kerülgette.
– Mi mi? – Han összezavarodva tekintett körbe.

Mielőtt bárki megakadályozhatta volna, a lány megragadta a csövet és kirántotta karjából, majd elhajította. Könyökhajlatába vér gyűlt, egy pillanatig lenyűgözve figyelte a folyamatot, mielőtt szabad kezét rányomta volna a sebre, könyökét behajtva pedig növelte a nyomást.
– M-mi? Kölyök, nem csinálhatsz ilyet! – kiáltott rá a férfi pánikolva. – Chewie, nem csinálhat ilyet! Hívd ide a droidot, hol az a hasztalan szemétdarab?!

A wookie morogva, vad lendülettel fordult el olyan megdöbbenést kimutatva, amit Rey elég túlzónak tartott, elfojtott nevetése csak-csak utat talált magának. Védelmezői szórakoztató párost alkottak – a bohóckodásaik folyton ingerelték a lány jókedvét, ugyanakkor aggodalmuk meg is melengette a szívét. Lepillantott a kicsiny szúrásnyomra kezén, a vérzés már elállt.

– Hol vagyok? – vonta vissza magára Han figyelmét.
– Yavin 4. – Hangja irritált volt, mintha még mindig nagyon keresne valamit. – Tényleg nem kellett volna ezt csinálnod.
– Semmi gond – motyogta válaszul, szemeit lehunyta egy pillanatra az emlékeit kutatva. Az udvar. Ben Solo. Egy idegen tudat a sajátjában. Aztán-
– Elájultál. – Han az ágy melletti székre telepedett. – Dehidratáció, kimerültség, egy csomó tekervényes orvosi cucc. Azért kaptál infúziót.
– Mit?
– Infúzió... biztos van érthetőbb neve is, ne kérdezd. A kicsi cső, amit kihúztál a karodból. Folyadékot juttatott a szervezetedbe.

Az ilyesmik iránti ellenszenvét Rey szemöldökének ráncolásával jelezte.
– Tökmindegy – morogta a férfi. – Jól érzed magad?

Saját fizikai állapotát analizálva a lány enyhén oldalra billentette fejét. – Igen – állapította meg aztán.
– Remek. – Han a hüvelykujjával másik kezének tenyerét dörzsölgette, úgy nézett ki, mint aki valamiféle kifogás után kutat, hogy ne kelljen szemkontaktust létesítenie. Úgy egy percnyi egyre kínosodó csönd után végre megszólalt: – Megmagyaráznád azt a fura szemezgetést a fiammal?

Rey érezte, ahogy egész arca élénkvörössé válik. – É-én n-nem tudom, hogy érti! – dadogta. – Elájultam, nem emlékszik?
– Hadd áruljak el valamit. – Tekintete komoly volt, zöld szemei rezzenéstelenek. – Sok mindenben jó vagy, de a hazugság nem tartozik közéjük.

Hogy képes még ennél is erősebben színárnyalatot váltani az arca, azzal Rey eddig nem volt tisztában, szerencsére Threepio közbelépése megmentette a válaszadás kötelezettségétől.
– Ha Rey kisasszony felépült, Luke gazda közös étkezésre invitálja őt személyes lakrészébe – jelentette be a protokolldroid. Han egy morrantással talpra lökte magát.
– Tökéletes időzítés, mint mindig, Threepio. Nos, kölyök, mit mondasz? Készen állsz?