Teltház

Oszi bácsi

1920. október 23. Csaroda
A 300 fős falucskában nagy a vigadalom. Magyar Zoltánnak gyermeke született. A falu közkedvelt kovácsa, büszkén járja a falu poros földutait, hogy mindenki megtudja. Megvan az utód. Sokáig próbálkoztak a feleségével, majd 50évesen, már lemondva az útódnemzésről, a kis Zoltán meglepte szüleit! Lesz ki tovább vigye a kovács műhelyt.

A régi hagyományokat tisztelni kell, életben tartani! A falu csak ugy marad életben, ha az utódok beleilleszkednek a rendszerbe. Minden egészséges férfit munkára kell fogni.
Ezeket az alap szabályokat Oszi bácsi is megtanulta már kicsiként. El is nyomva magában a művészi vénát. Szenvedett, mert apja nem ilyen fiúra vágyott, azt szerette volna, ha lelkesen és büszkén veszi át apja hagyatékát.
Amíg a kovács fia nem vállalta fel sorsát, addig apja nevelési célzattal  verte, éheztette, mert majd ezek megedzik a fiút az életre.

Oszi bácsinak nem volt menekvés. Azt kívánta bárcsak mások lennének a szülei..ezért a gondolatáért haláláig bűntudat gyötörte, mindenért magát okolta.

A II. Világháború szele, vihara mindenkit elért.
Magyar Oszkárt besorozták, és egy újabb kemény fejezet következett az életében. A háború után visszájött Magyarországra, de már nem az Otthona volt. A szülei, mint akik soha nem is lettek volna, a háború eltemette őket.
Ekkor döbbent rá, hogy ő tehet a halálukról, hisz ő kívánta, hogy ne ők legyenek a szülei. Hát most már nem is azok..
Egy életre felvette ezt a terhet, melyet gyermeki fejjel bűnként értelmezett.

A falú elpusztult, a szülei sehol..
Elment a fővárosba munkát keresni, mert az éhség nagyúr, még a gyászon túl is. Nem kapott munkát, mert gyenge volt, így katona dalokat énekelt az utcákon, hátha megszánja valaki. Meghát, ki munka nélkül vár penzt, élelmet, jobb ha meghal csendben. Évek alatt egyre több hallgatója volt, és mikor az ország is megnyugodott, az első Zenei Főiskolán helyet is kapott az üres lelkű veterán.
Megismerkedve a hangszerekkel, az első magyar ütőhangszeres tanárrá nőtte ki magá Oszi bácsi, és azóta is érdes, kemény öklével tartja kordában a Magyar és a külföldi zenét.