MÁSHOL

A Víz Temette Bázis

Ez a bizonyos hely nem volt más, mint egy fémkabin, amiben volt egy ágy, egy WC, egy tükör, egy mosdó és pár (felismerhetetlen személyű, tükrözött képű) poszter... Egy átlagos szoba volt. Joseph szép lassan körbe tekintett ebben a teljesen átlagos kis szobába, miközben feltápászkodott, s eközben kezdett észhez térni. Csodálkozva nézte a plakátokon szereplő tükrözött képeket, de nem látott rajta semmi használhatót ezért leült egy kicsit inkább az ágyra mondván -Ez most már tényleg sok volt egyszerre, nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a sok szarságot, amin átmentem a napokba, de ha egyszer hazatérhetek, akkor megváltozom, esküszöm! Ezt kimondva Joseph egy zajra lett figyelmes. Lépéseket hallott, nagyon halk, távoli lépéseket és valami furcsa vékony hangú beszélgetést, de elképzelni se tudta, hogy mi, s hogyan történik. -Azok után, amiken átmentem, már bármi előfordulhat, már láttam sok furcsaságot! Ott volt az óriás, a mutáns fák, idegesítő emberek vagy arra hasonlító lények, zombik, már semmi nem lepne meg. //Mondta Joseph nyugtatva magát//! Miután lenyugodott, Joseph felállt és elhatározta, hogy kimegy és utána néz, hogy most épp milyen szar helyre kerülhetett és ezzel a lendülettel kinyitotta az ajtót szép lassan! De balszerencséjére a kabinajtó rettentő nagy zajjal nyikorgott, ahogy nyitotta a fiú kifele, és ezt a kinnlevők is észrevették, mivel Joseph egyre erősebben, és közelebbről hallotta a lépéseket... Ekkor Joseph minden erejét összeszedve kiszaladt és átment a szomszédos kabinba, ahol fotók voltak a földre hullva. Joseph behajtotta a kabinajtót nehogy meglássa valaki, mivel a kíváncsiság hajtotta fiú megakarta lesni a földön hevert képeket, hogy hátha megtud valamit a hol létéről. De amit észrevett, arra nehezen talált szavakat... -E-ez meg mi a fene?!? Ezek most komolyan azok amiknek tűnnek?!? (A képeken családi fotók voltak, de még hadján, ha csak hétköznapi családi képek lettek volna! Óhhh nem ezen a képen 2 lábon álló delfinek voltak, kezükben szigony volt, az egyik delfinek még szemkötője és hegei is voltak...) -Ezek kajak delfinek?!? //csodálkozott Joseph//. Azonban a meglepettséget, hírtelen félelem váltotta fel, mikor a kilincset valaki elkezdte lefele nyomni, nyílt kifele az ajtó! Joseph abban a pillanatban bebújt az ágy alá a túlélés reményében. Pont időben bújt el, mert abban a pillanatban, ahogy elrejtőzött a fiú belépett az egyik ilyen génmanipuláción átment delfinszerű lény. Magasságra akkora lehetett, mint Joseph, súlyra se volt sokkal nagyobb, mint egy átlagos delfin. De a kiegészítők se maradhattak le, a Fura delfin kagylók alkotta nyakláncot, levél fedte kiltet, vagy másnéven skótszoknyát hordott, amit fekete gyöngyök borítottak, és fekete bakancs takarta el a lábát. De pont egy vita közbe mehetett be, mert kiabálás, veszekedés szerű zajok hallatszottak be, mikor bejött, és az ajtót is becsapta maga után. Ekkor vette észre a delfinszerű lény, hogy a fényképek a földön hevertek. Amikor lehajolt, hogy összeszedje a képeket, (eközben Joseph remegett a félelemtől, nehogy észrevegye...) csak annyit motyogott, hogy - Sajnálom apám, csalódást okoztam, miért nem lehetünk olyanok, mint a többiek. Ekkor a képeket nézegetve leült az ágyra. Joseph csak várt, és tanakodott, mire is érthette, hogy bárcsak olyan lehetne, mint a többiek, és várta hátha kimegy és kiszökhet. Pont, mire megnyugodott volna Joseph megszólalt szomorú, komor hangon, a fura Delfinszerű lény! – Gyere elő bárki vagy bármi is vagy, tudom hogy itt vagy érzem a szagod! Joseph ledermedt a félelemtől, nem tudta mit tegyen félelmében, de második felszólításra vett annyi bátorságot, hogy kiszóljon... – Nem bújok elő, mert megölsz... //mondta Joseph félénk, remegő hangon//. -Nem öllek meg, nem vagyok olyan, mint az apám! // válaszolt a lény//. Erre Joseph minden erejét, és bátorságát összeszedve szép lassan kimászott az ágy alól, de a lábai remegtek a félelemtől... -Te meg ki vagy mi vagy, ha megkérdezhetem // kérdezte a delfin szerű lény// -Hogy én ?!? Inkább én kérdezhetném, hogy te mi vagy? // válaszolt Joseph feldúltan, megsértődve //. – Elmondom, ha te is... // válaszolta a delfinszerűség//. Joseph ezt elfogadva válaszolta: - Az én nevem Joseph és én ember vagyok egy másik világból, de te mi vagy, ha kérdezhetem?!? - Én Timothy vagyok a génfejlesztettek királyának fia! // válaszolt Timothy Josephnek// - Génfejlesztettek?!? //kérdezte Joseph furcsállva, meghökkent hangon//
-Igen, génfejlesztettek... // válaszolt Timothy// - És ez mit jelent, ha szabad tudni mik vagytok, hogy jöttetek ilyen formába létre Timothy? //kérdezte Joseph érdeklődve//. Ez egy relatív egyszerű történet, én és a családom úszkáltunk a tengerbe, amikor egy nagy hajó felrobbant fölöttünk, ami ráadásul káros vegyi anyagokat szállított. Így a mi családunk szép lassan átváltozott és így terjeszkedett, a "mutáns", génfejlesztett delfinkolónia. De hogy mi túléljük más lényeket kellet kiirtanunk és így élelmet szerezni... De én nem tudok ártatlanokat megölni ezért mindig kirekesztenek mindenből és állandóan megy a vita, a csesztetés! Már belefáradtam... De most mond el mi a te történeted? Hogy kerültél ide? // kérdezte Timothy// -Az én történetem egy hosszú késze-kusza és bonyolult, de azért elmesélem (egy történet elmesélése után) és most keresem a hiányzó 3 kirakóst, hogy hazajuthassak... // válaszolt Joseph// ! -Ez érdekes, talán tudok segíteni rajtad ... // mondta Timothy Josephnek bizakodva//... Joseph szeme csillogni kezdett, és reménykedni kezdett a fiú... -És hogyan tudnál segíteni? Esetleg tudsz valami hasznos infót? //Kérdezte Joseph// -Szerintem igen, a hajó, ami felrobbant tartalmazott egy nagy fém ládát, amin volt egy kirakós darabka. Láttam, mikor lezuhant mellettem a tengerfenekére, de vigyázz magadra, mert az út veszélyes és tele van hátborzongató állatokkal. Én itt fedezlek majd, hogy kijuss ha megpróbálnád megszerezni... Tessék egy vízalatti ruha itt volt, mikor ide letelepedett a családom, talán hasznodra válhat... //Mondta Timothy lelkesen, bizakodva// -Persze, hogy megpróbálom, köszönök mindent, és kitartás a továbbiakban! //válaszolt Joseph//. Ezzel Timothy kiment és összehívott egy gyűlést, hogy kijuthasson a fiatal fiú. De nem volt túl könnyű a kijutás se! Miközben a fiú osont kifele észrevette az egyik ilyen lény, aki késésbe volt a gyűlésről. Mikor észrevette Josephet elkezdte kergetni a fiút, de hosszas kergetés után Joseph letudta rázni a kicsit együgyű lényt, és kijutott a vízbe, ahol elkezdett úszni a cél fele... (Hosszas úszások után). Már majdnem odaért a ládikához Joseph, mikor megtámadta egy cápa a semmiből és nagy nehezen, de betudta csalni egy kis odúba, ahol betudta szorítani a cápát és így letudta ütni egy nagy kő darabbal! Így a cápa el kábult. Ezzel nyert egy kis időt Joseph. – Ez az ott van a ládika! //örvendezett magába Joseph miközben úszott odafele reménykedve, hogy ott lesz a darabja a kirakósnak... //. Mikor odaért csalódottan látta, hogy a láda lakattal volt zárva. Sajna a ládán lévő lakat is teljesen be volt rozsdásodva, így kulccsal se lehetett volna kinyitni... Joseph idegességében már a felhőket is lekáromkodta gondolatban az égről, mire eszébe jutott, hogy leüthetné kővel a, amit meg is tett, 3.-ra sikerült neki leütni a lakatot és kiszedni a kirakóst... -Így már csak 2 darabja hiányzik a puzzle-nek... // mondta Joseph boldogan, lelkesen// és ezzel behelyezte a darabkát a kirakósba. Ekkor a víz alatti dombban lévő barlangnál kinyílt egy rés, ahol beúszott Joseph így egy új helyre úszott átt, a rés pedig bezárult!