MÁSHOL

A sötétség erdeje

Joseph lassan felkászálódik, és néz körbe-körbe,  hogy mégis merre lehet, melyik irányba induljon el... 4 kitaposott ösvényt látott az erdő 4 oldala felé! -Na remek, most merre induljak, hova menjek vajon?!? //tanakodott a fiú// (eközben egy nagyon jó illat terjedt az egyik irányból, valami étel lehetet, talán gulyás, vagy slambuc esetleg egy jó húsleves, ami megragadta Joseph orrát és elindult abba az irányba, hogy megnézze mi is ez a pompás illatfelhő.) Csak ment és ment, haladt előre szép lassan, korgó gyomorral, egy kis étel reményében! Ahogy sétált előre a világos, virágos és napos erdő egyre sötétebb, hátborzongatóbb lett, az utak pedig egyre görcsösebbek lettek. Joseph egyre erősebb suttogó, sistergő hangot hallott. Az egyik pillanatban félelmében óvatosan oldalra tekint és annyit vesz észre, hogy a fák szeme kinyíltak, és őt bámulták, a fiatal fiú egyre jobban elkezdett félni, egyre gyorsabban  kezdte szedni a lábát és csak annyit mondott... -Ez nem valódi, ez nem valóságos, ez csak egy rémálom. Egy rémálom büdös, mocskos vörösszemű, vicsorgószájú, ápolatlanfogsorú kopasz fákról, ilyen nem létezik ... De Joseph gyorsan elkezdte szedni a lábát, és egyre gyorsabban rohant. Egyszer csak neki rohant egy nagy és méretes fának és ezáltal seggre eset, -Ohh hogy a fene vinné el mákostésztát főzni nokedlivel ezt a fotoszintetizáló, földzabáló óriásgyomot, hogy pont ide kellett nőnie, ahol pont én szaladok a többi gyökér előtt, ilyen nincs ... // káromkodott Joseph miközben szép lassan felpillantott//, ekkor észre vette, hogy ennek a fának nem csak szemei, de karjai is vannak, azonban egyszer csak annyit vett észre a fiatal srác, hogy a főfafaj meghökkentő, de igaz módon elkezdett kimászni a földből. Egyre terjedelmesebb törzse és karjai rá pályáztak. Joseph megdermedt a félelemtől, a lábai remegtek, mint nyúl a fagyos, téli estén, de szerzett annyi energiát, hogy elkezdjen rohanni tovább... Csak rohant és rohant és rohant míg meg nem látott egy régi öreg faházat (ahol ismét elkezdett érezni, valami finom illatot... -ahh végre valami finom illat, talán itt lesz valami kaja, mert már farkaséhes vagyok.Már bármi ehetőt megennék ... //mondta Joseph és óvatosan oda osont a faházhoz//, kopog 1-szer semmi, kopog 2-szer semmi, a harmadik kopogásnál már megnyílott az ajtó. Joseph bepillantott, a kinyitott ajtó adta résen, és nem látott semmi érdekeset, csak egy szobát, benne egy öreg asztalt rajta egy tál finom pörkölttel, 1 széket, a sarokban egy fotelt és egy másik ajtót... -Ez a leg normálisabb hely, ahol eddig jártam, bemegyek és szétnézek, rosszabb már nem lehet gondolta a fiú és bement! Joseph már annyira éhes volt, hogy elkezdte enni a frissen főzött pörköltett (1 kajálás után) ... Ahogy telt az idő a fiú megebédelt, és ledőlt kicsit a fotelbe, hogy csöppet pihentesse a szemét, és a hasát -Úgysincs senki itthon, ledőlök pihenni kicsit és tovább keresgélek frissen, üdén //mondta Joseph és ledőlt aludni egyet.// De egyszer egy halk lépkedő hangot hallott, de a szemét is alig bírta kinyitni, nagy erőltetés közepette, kinyitotta a szemét és amit látott az hihetettlen volt... Egy vénember bámulta őt, kicsit rázta az ideg, nagy szemüvege volt, aminek az egyik lencséje törött volt, a másik meg nem volt a keretbe, az egyik szeme szürke volt a másik pedig kék, a haja se állt jól, a ruhája szaggatott volt és nagyon parán beszélt. Joseph arra ébredt, hogy az idős emberke kábé 2 centiről bámulta a fiatal fiút ... Joseph nagyon megijedt a félelemtől alig tudott megszólalni! – El-el-elnézést ké-kérek kedves uram, hogy bepofátlankodtam a hajlékába, de már nagyon féltem, fáztam, éheztem és még kergettek is valami furcsa faszörnyek az erdőből idáig, tényleg saj.... //mesélte ijedt hangon Joseph mikor egyszer csak közbevágott a fura bácsika//  -Hoooogy miiiicsooodaaaa? Fura faszörnyek?!? Talán szemük volt, kezük és lábuk, és kicsit rozogatalicska fejük?!? Igen? IGEN?!? Így volt? // kérdezgette a fura bácsika egyre erőteljesebb hangon // -igggeeen azok //nyögte ki dadogva, félénken, cincogó hangon Joseph a kicsit kattant bácsikának aki erre annyit kiáltott fel // EZAZ, IGEEEN TUDTAM, HOGY NEM VAGYOK ZAKKANT, LÁTOD NEM VAGYOK TÚL PÖRGÖTT VÉN AGYHALOTT TATA... -de-de miért?!? // kérdezte Joseph //. -Ohhhh sajnálom fiatalember, de annyira megörültem annak, hogy nem csak én láttam a szörnyeket, hanem te is... Már régóta próbálom ezt elhitetni az emberekkel, de senki nem hitt eddig nekem, de majd te... Te elmondhatod, mit láttál és talán, mondom talán elhiszik majd ... -De mivan, ha én nem akarom ezt?!? mi van ha én szeretnék tovább állni, mert keresek valamit, egy olyan tárgyat, aminek nagyon nagy értéke van és biztos nagyon eldugott helyen van. Meg kell találnom mindenképp!// Mondta Joseph// Ohhh fiam hát miért nem ezzel kezdted?!? Hát én azt is tudom hol van, hiszen én mindent IS tudok ... Még téged is ismerlek... //mondta a vénember már-már megtörve a személyi intimszférát, azzal hogy teljesen belebújt a fiú arcába!// -igen? És akkor hogy hívnak engem, ha már ennyire dicsőíted magad ... ?!? //kérdezte Joseph// - A te neved, a te neved Mykenic ... //mondta a vénember magabiztosan// -Hát majdnem, de nem... az én nevem Joseph //válaszolt a fiú//. -Hát persze, hogy Joseph, én is pont ezt mondtam ... // magyarázta a vénember// -Nah jó tudod mit haddjuk inkább és mond el mi a te neved ... //mondta Joseph miközben a szemforgatástól majdnem a szeme is kiesett// -Az én nevem Mykenic //mondta zavarodottan az idős bácsika// --De az előbb, de miért, most mivan?!? Inkább azt mond meg hol van az a kirakós darab, amit én keresek ... //mondta idegesen a fiú//. -Amit te keresel az egy bázisban van, a házam mögötti köves út végén egy hegybe építve. De légy óvatos, és figyelmes! Vigyázz az utadon ifjú utazó. (Halkan súgta : téged se látlak többet életben ... ) Joseph felállt és elkezdett sétálni a köves úton a bázis felé, hogy megszerezze a hiányzó darabot ... ( egy hosszú bizarr, ijesztő sétával később) -ahh végre itt vagyok, már csak be kell jutnom, de ez necces menet lesz, mert jelszót kérnek, de ott egy nagy bokor a bejáratnál ott elbújok és megvárom, hogy valaki kimondja a jelszót ... //mondta Joseph és így is tett// (hosszas várakozás után) végre jött valaki aki csak annyit mondott jelszóként, hogy „Répát keresek a tarsolyba” és beengedték... ezt kimondta Joseph is és átengedték.
Ezután bekerült egy óriás raktárba, ahol nagyon misztikus erekjék, fontos irományok, világon túli eszközök és sok más volg... Ahogy Joseph nézegette a dolgokat rátalált, a kirakósra egy nagyon nehéz üveg búra alatt, amit Joseph a mellette lévő pódiumon kiállított fura három szemüregű koponya segítségével tört össze! Pont rakta volna a helyére puzzle darabot, de ekkor egy lézer lövedék ment el a fiú feje mellett... Észrevette, hogy egyszerre több mint 100 őr kezdte el lövöldözni a fiút, de gyorsan behelyezte a kirakós darabot és abban a pillanatban beszippantotta Josephet egy óriás feketelyuk szerűrég, ekkor egy nagyon furcsa hegyen dobta ki a fiút! Joseph már alig bírja idegekkel, de a történet nem itt ér véget ... (Mikor már csak egy-két kirakósdarab választotta el a hazaúttól...)