Half A Heart (L. T. ff.)

7. fejezet: Tejszínes-sajtos csirkemell tésztával

Reggel a konyhába kilépve friss kávé fogadott egy rozsos zsemléből készült sonkás-sajtos szendviccsel. Marion az asztal másik végén ült, elégedetten falatozott és a mobilját nyomkodta.

– Na, mi hír a nagyvilágban? – kérdeztem tőle, miközben a pulthoz léptem, hogy öntsek magamnak a kávéból. Elővettem a kedvenc bögémet, amelyet még Barcelonában vásároltam, amikor Mariont elkísértem a divathétre tavaly. Sajnos nem adatott még meg, hogy sokat utazhassak, pedig a zene és a divat mellett a másik szenvedélyem. Egy nap szeretném körbeutazni a világot, sok érdekes városba eljutni.

– Nem történt semmi érdekes – válaszolja a szőkeség. – Viszont – folytatja. Ebből semmi jó nem fog kisülni. – Nincs kedved bejönni ma velem a divatházba?

– De, persze, mehetek. – Néha el szoktam látogatni vele a munkahelyére, sok érdekességet megtudok a divat világáról, amikor vele vagyok.

Belekortyoltam a tejjel és három cukorral ízesített kávémba, megettem a szendvicsemet, amelyet drága barátnőm készített, és elindultam készülődni. Felvettem egy fekete top-ot, egy világos koptatott farmert, kisminkeltem magam, majd ezt kiegészítettem az újonnan vásárolt retro bordó rúzsommal. A hajamat kiengedtem, kivasaltam, majd a tetejét befontam, és a fejem tetején kontyba kötöttem. Indulás előtt felvettem a korallszínű tornacipőm, majd magamra húztam az új oversize farmerkabátomat. Marion fekete farmert viselt sötétzöld inggel, fekete bőrkabáttal és bordó tornacipővel. Szőke haját lófarkba kötötte, ez mentette meg attól, hogy úgy nézzen ki, mint aki most lépett ki a Rock and Roll címlapjáról.

London belvárosa felé vettük az irányt, egyenesen Stella McCartney divatszalonja felé. Marionnak megadatott az a lehetőség, hogy az egyik legnagyobb brit tervezővel dolgozhasson együtt. Bár McCartney-t sokan vádolják azzal, hogy nem lenne híres tervező, hogyha az apja nem egy híres Beatle. Lehet, hogy ez így van, de ettől függetlenül én imádom a ruháit. Igényesek, mégis letisztultak, nem olyan bonyolult költemények, amelyekben megmozdulni sem lehet, amelyeket sok bemutatón látunk. Emellett Stella nincs elszállva magától, nem nézi le a közembereket, bárkivel szívesen teremt kapcsolatot. Azt mondja, hogy neki ez ad inspirációt. A divatházba érve Marion irodája felé vettük az irányt. A fő feladata a modellek kordinálása és a bemutatók szervezése. A következő nagy eseményük a Miami divathéten lesz három hét múlva. Elvileg Marion is utazik, még az is szóba került, hogy elkísérem. Nagyon belelkesültem, ugyanis még sosem voltam az Egyesült Államokban, de minden vágyam eljutni oda egyszer. Azonnal igent mondtam, amikor felmerült, hogy én is mehetek. Természetesen azzal nem számoltam, hogy a zenepedagógia pótvizsga pont annak az idejére esik, úgyhogy előbb tanulnom kell, átmennem a vizsgám, hogy ne kelljen már pótvizsgára mennem, majd ha ezzel meg vagyok, akkor jöhet a jól megérdemelt nyaralás a napfényes Floridában.

Marion irodájában hatan dolgoztak összesen. Ez a csapat felelt a koordinációért. Nem egyszer fordult elő, hogy A szőke ciklon üvöltve jött haza, mert annyira felidegesítette magát a kollégáinak az ötletén. Egyébként egy kedves, összetartó közösség volt. Bár sokat veszekedtek, mindig kiálltak egymásért, és rájuk nem volt jellemző a divat világában ismert furkálódás. Ebből az irodából az valahogy kiszorult. Talán tudták, hogy csak akkor ér valamit a munkájuk, csak akkor tudnak boldogulni, hogyha segítik egymást, nem hátba szúrják. Marion imádta a munkáját. Bár divattervezést tanult, sosem akart leülni egy tervezőasztal fölé, és megálmodni, hogy milyen anyagok és minták kombinációját viseljék a modellek. Mindig azt mondja, hogy az az álma, hogy stylist lehessen, világhírű emberek gardrobját töltse meg különböző tervezők ruhájával. Szeret Stella McCartney-val dolgozni, de esze ágában sincs itt megöregedni, viszont az önéletrajzában ez nagyon jól néz ki.