Felejthetetlen 2. 💜🖇

17.

- Hogy érted  - kérdeztem
- Így  - mondta

Hirtelen az karjai közt jukadtam ki, mint a mennyaszonyokat úgy kapott fel az ölébe és ugrott velem együtt be a medencébe

- Leo  - mondtam
- Az a nevem  - nevetett
- De vicces valaki  - gunyolodtam, majd kiszálltam az öléből
- Na ne már, csak hülyültem  - huzott vissza a karomnál fogva
- De nagyon hideg a viz  - kezdtem el remegni

Mire ő magához huzott, és szorosan megölelt én is vissza öleltem, melegség töltött fel akarhányszor megölel, a karjai közt biztonságba érzem magam

- Na jobb?  - kérdezte, közbe a szemembe nézett
- Sokkal  - pusziltam meg az arcát, mire ő kérdő fejjel nézett rám
- Ha már ugy is az állbarátnőd vagyok  - nevettem, mire ő is felnevetett
- Mi ez a boldogság fiatalok?  - kérdezte Kira
- Semmiség  - mondta Leo
- Dykk de boldogok vagytok, te is szépség?   - kérdezte Marcus és felém közeledett

Megilyedtem tőle, és ezt észrevette Leo is, átkarolta a derekam, szorosan magához huzott azzal jelezve hogy hagyjon békén, Marcus kezét felemelve hátrébb lépett majd rám kacsintott, már vagy 20 perce hogy kint vagyunk és nem láttam Charliet, nagyon kerestem a szememmel

- Kit keresel?  - kérdezte Leo
- Char.....  - mondtam volna

Ha valaki nem nyúl a lábamhoz, nem láttam senkit, megint hozzál nyúlt a lábamhoz közelebb mentem Leohoz, ő csak furán nézett rám, majd hirtelen felugrott a vizből Charlie, olyan szinte szivrohamot kaptam, egy hangosabb sikitád hagyta el a számat majd lendületből ráugrottam Leora aki reflexből elkapott, vagy ha nem beleborulunk a vízbe

- Héyy nyugi  - simitotta a hátam Leo
- Bocsi Rach  - mondta Charlie
- Szegény Charlie bolond  - mondta Leo
- Heee  - ütötte meg a vállát Leonak

Akkor eszméltem fel hogy még mindig szegény Leo cippel, egyszerüen soha nem szerettem egy ideig ha ilyeszgettek, nagyon rossz emlékem van rola, amit nem akarok felidézni

- Bocsi én csak   - válltam el Leotól
- Semmi baj  - mondta
- Hogy birod el ezt a krumli zsákot?  - kérdezte, mire felnevetett
- Ideje lenne bemenni  - mondtam
- Meg ne fázz nekem  - mondta

Mire megforgattam a szemem, kiszállt mindenki a vizből majd elindultunk befelé, én egyenest a fürdőbe vettem az irányt, elintézni a rutinaimat, épp a hajamat száritottam mikor valaki kopogott

- Várjál Leo pár perc  - mondtam
- Nem Leo vagyok  - mondta egy személy
- Martinus..... te... te mit keresel itt?  - kérdeztem
- Csak egy őszinte és egy hatalmas nagy bocsánatot szeretnék kérni  - mondta
- Azt hiszed hogy ezek után megbocsátok neked? Akkor rosszul hiszed  - mondtam
- Tudom és kérlek hallgass meg  - mondta, mire én bolintottam
- Szoval régen mindig is egy boldog tiszta pozitiv ember voltam mielőtt meg nem ismertem egy lányt, nagyon megszerettem és elkezdtem megismerni de kiderült hogy megcsalt fűvel-fával és csak a hirnév miatt volt velem csomó pénz követelt mindig tőlem de a szerelem megvakitott ezért is gondolhattam volna mivel mindig ha felhoztam hogy legyünk együtt visszautasitott hogy még korai, darabokra törte a szivem, nem sokkal késöbb titokba a testvéremmel is megpróbalta vele is ugyan ez történt csak ő kicsit komolyabban mindennap tiszta részegen és cigivel a kezében jött haza próbáltam leállitani de nem sikerült és engem is belevitt a rosszba, megakartuk bosszulni ezt az egészet és minden lány életét tönkretenni akik szépek vagy hasonló, ezután zárkozotabb lettem és már jött is a hiresség, csak hogy tudd soha senkinek nem meséltem el ezt és nem biztam még meg ennyire soha senkibe mint most valahogy benned  - mondta

Fura volt igy látni Tinust olyan dermedt és érzelmes még is szomorú és dühös is volt egybe

- Öhmm igazábol nem tudom hogy hinni kéne neked ezek után  - mondtam
- Megértem, csak szeretném hogy tudd az én életemet hogy mi, miért történt, próbálom lezárni ezt az egész múltat de nehéz lesz, elsőként is szeretném ha megbocsátanál  - mondta

Valahogy éreztem hogy vicc és humor nélkül mondja ezt az egészet, nem tudom miért de valamiért hittem neki és elhittem azt amit mondott, egy erős érzés fogott el ami azt súgta hogy hihetek neki

- Figyelj minden ami történt az a múlt, és nem tudom miért de valamiért hiszek neked, és ugy érzem adhatok neked még egy esélyt  - mondtam
- Akkor ez azt jelenti .......  - felvidult az arca
- Hogy megbocsátok  - mosolyogtam
- Köszönöm  - ölelt meg hirtelen, visszaöleltem

Most elöször éreztem az illatát Martinus Gunnarsen kibaszott jó illatát

- És Leoék??  - kérdezte
- Majd elintézzem  - mondtam

Elindultunk lefelé ahol tudtam hogy ott lesz majdnem mindenki féltem a reakcioktol de legfőképp 1 embernek a reakciojátol, a lépcsöhöz élve mikor megláttak hogy Tinussal sétálok lefelé felkapták a fejüket, én csak 1 ember fejét kerestem a többi közül, meg is találtam, láttam rajta meglepődtséget, düht, felém szaladt

- Azonnal szállj ......  - szaladt Leo
- Nyugi  - tettem a mellkasára a kezem
- Mi van?  - kérdezte
- Nem itt és nem most akarom ezt elmondani  - bicentettem a többiek felé

Megfogta a karom és felhuzott, bevitt a szobájába és kérdően nézett rám, mire én vettem egy mély nagy lélegzetett és belekezdtem

- Leo, én nem is tudom de amikor száritottam a hajam Tinus lépett be, bocsánatot kért tőlem, nem tudom miért de annyira valóság hű és annyira érzelmesen mondta hogy elhittem neki minden szavát, és adtam neki egy új esélyt, kérlek ne légy dühös   - mondtam, miközben belül féltem attól hogy mit mondd
- Mi  - akadt ki
- Rachel egy Martinusrol beszélünk?  - kérdezte, mire bolintottam
- Hogy adtál neki még egy esélyt aki megakart eröszakolni?  - kiabált
- Én .... én nem tudom  - hajtottam le a fejem
- Ezt nem hiszem el  - ütött bele az ajtóba, mire nagyon megilyedtem
- Ha nem vagyok ott kitudja mit csinál veled  - kiabált idegesen
- Leo kérlek nyugodj meg  - mondtam
- Hogy tudnék már megnyugodni  - kiabált rám

Soha nem láttam ilyennek és nem is volt tervembd ilyenek láttni nagyon megilyesztett már az is hogy ideges volt, a fejemet a kezembe temette majd arébb léptem egyett és leültem a falhoz könnyek szöktek ki a szememből, aha még hogy ez lesz a legjobb estém hogyne, Leo aggodó arccal nézte végig a folyamatomat

- Rach én nagyon sajnálom, én nem akartam  - guggolt le mellém

Majd szorosan magához ölelt, még mindig szipogtam, ő letörölte a könnyeimet az arcomról, és maga elé forditott idő után