Felejthetetlen 2. 💜🖇

12.

De abban a pillanatban Martinus megszédült hátranéztem és Leo állt velem szembe és fogta a hasát mert vérzett szerencsére csak egy picit szurták meg

- Leo  - bújtam hozzá
- Mondtam hogy mindig megvédelek  - mondta
- Hé itt mi folyik?  - szaladt be Charls
- Charlie segits Leonak, megszurták  - kezdtem el sirni
- Ezek a rohadékok  - rugott bele egyet Martinusba
- Rachel te inkább menj innen  - mondta
- Biztos nem hagyom itt Leot  - mondtam
- Figyelj, most az a legfontosabb hogy te innen ki menj, bízz bennem  - forditott maga elé Leo
- Rachel gyere  - kiabált Tilly a hátam mögül
- Nyugi Leot ismerve nem lesz komolyabb baja  - mondta, de láttam rajta hogy fél

Sirva szaladtam lefelé, és kint megálltunk ott volt Layla is, mikor kiértünk Edam beszaladt, igen mivel vége lett a munkájának

Leo szemszöge:

Muszáj volt felállnom és Rachelnek elmondanom hogy menjen innen nem követhettem el mégegyszer ugyanazt a hibát, visszajött Marcus, Johnny, mikor már beérkeztek Johnnyt erősen a fahoz szoritottam

- Üdv  - ütöttem le neki egyet, meglepődően nézett hogy mit keresek itt

Innentől Charlie Marcusnak lekevert egyet és már ott is hagytuk őket szaladtunk is lefelé a többiekhez, vagyis már amenyire tudtam szaladni, amikor leértünk láttam hogy Rach is sír, és mindenkinek félelem van a szemébe megint ugyan az, kezdődik elöröl, Rach hevesen szaladt odahozzám és óvatosan meg is ölelt

- Héy baba itt vagyok, nyugi  - próbáltam megnyugtatni
- Leooo  - mondta szipogva, és közelebb bújt
- Menjünk az orvoshoz  - mondta Layla

Beültünk a kocsiba, mellém ült Rach, elől Charlie és Layla ült, Edam meg Tilly otthon maradt összepakolni a szobákba

- Én nagyon sajnálom, az egész az én hibám  - kezdett sirni Rach
- Dehogy, nem tehetsz rola  - mondtam
- Meg amugy is én szeretnék bocsánatot kérni mivel hogy amiket mondtam nem ugy gondoltam sőt soha nem akartalak pont téged megbántani, és amiket mondtam egyiket se gondoltam komolyan csak tudod nagyon irritál az a két fasz  - mondtam
- Nagyon fájt mikor ezt mondtad és azért nem is mentem vissza hozzád, de miért nem lehet elmondani?  - kérdezte
- Rach azért mert ........... - mondtam volna de Charls közbeszakitott
- Itt vagyunk  - mondta

Kiszálltunk, de láttam Rachelön hogy ez nem egy lezárt téma, befelé a receptorhoz mentünk

- Jo napot azonnal egy orvost szeretnék  - mondta Charlie
- Első emelet 5. szoba  - mondta
- Köszönjük  - mondtuk

Elindultunk a kijelölt helyre, odaérve bementünk és egy orvos fogadott minket

- Jó napot, maga Leondre Devries?  - kérdezte az orvos
- Igen  - mondtam
- Rendben akkor gyere ülj ide, addig a többiek légyszives menjenek ki  - mondta

Mindenki azt tette amit mondott, megvizsgált, néha-néha kisebb csipéseket éreztem de nem volt vészes, majd mikor készen lettünk behivta a többieket

- Szerencsére semmi komolyabb baja nincsen  - mondta az orvos, láttam Rachen hogy egy nagy kő esett le a szivéről
- Viszont mivel közel a púpját szúrta meg ezért másfél hetes gyógyulás  - mondta
- Rendben  - mondtam

Majd felálltam de Layla odaszaladt és segitett nekem, elindultunk kifelé éreztem hogy valami feszültség van közöttünk mivel tiszta komor volt mindenki, beültünk a kocsiba és elindultunk haza

***

- Na mi volt?  - kérdezte Tilly, mikor hazaértünk
- Semmi komoly  - mondtam

Ő csak bolintott majd mindenki elindult a maga utja felé, mikor egyből hazaértünk Rachel azon nyomba felszaladt, én is utána  mentem

Rachel szemszöge:

Nagyon úgy érzem hogy én nem kelek ide, Minek? csak rossz az amiota itt vagyok, azota csak bajok vannak és én ezt nem akarom mostanába egyre többet sirok és egyre kevesebbet nevetek, már rég voltam igazán boldog, a gondolat menetemből valaki megzavart

- Szia  - jött be Leo
- Miért kell titkolni? Mi az amit nem mondhatsz el?  - kérdeztem
- Nem akartam nagyobb súlyt tenni válladra  - mondta
- Hát már ennél rosszabb nem lehet semmi  - mondtam
- Innen tudom hogy nem bizzol meg bennem hogy én semmit nem számitok neked  - gyűlt könny a szemembe
- Ez nem igaz, igazán sokat jelentesz  - mondta
- Én nem úgy láttom  - mondtam
- Akkor hallgasd végig amit mondok, de a végéig hallgasd  - mondta, mire én csak bolintottam
- Ez úgy kezdődött hogy régen mi jóba voltunk Marcusékkal és hát akkoriban jóba voltam egy lánnyal, mikor Marcus és Martinus meglátta a lányt nekik is megtetszett, de mivel a lány lekoptatta őket ami nekik fura volt mivel ugy gondolják bármilyen lányt megkaphatnak, elkezdték rossz irányba menni mindennap csajoztak és mindig mással voltak egyszer tiszta részegen jöttek haza, az a lány akivel jóba voltam Martinus felment és megakarta erőszakolni, nem tudott elenne tenni semmit mert Marcus is ott volt, senki nem volt otthon, a végére érkeztem haza és pont rájuk nyitottam nagyon rossz volt látni, azota nem vagyunk jó visszonyba a szüleim az alkoholra fogják hogy csak amiatt tette de szerintem annyira nem voltak ők részegek, a lány sokkos állapotba került és el is költöztek innen, és akkoriban mondta nekem hogy maradjak itthol vele mert ő fél a 2 ikertől de én nem maradtam vele és ha itthol maradok nem történik meg semmi, és ez a lány Tilly legjobb barátnője volt az az Charlienak az 1. unokatesoja, ez történt ezért féltettünk ennyire  - mesélte teljesen szomorúan és komoron Leo

Nem hittem a fülemnek, hogy mer valaki ilyet csinálni, ez szégyen, megértem Leot hogy csak féltet de sokkal jobb hogy mostmár minden tisztázodott és én is értek mindent ezáltal ki is békültünk Leoval, az a három hülye eltakarodott innen, remélem mostmár jobb lesz minden

Sziasztok!!!
Na végre megtudtátok hogy mi is volt a konfliktus közöttük, szerintetek a jövöbe ők még elő fognak fordulni vagy talán folytassák az utukat??