Egy üzenet tőle? | RoadTrip f.f. (BEFEJEZETT)

A Valóság

Tudom régen volt már rész. Sajnálom, de se ötletem se jedvem nem vilt írni... És még ráadásként: Ritka szar ending lett szerintem, de azért remélem elnyerni a tetszésetek! ❤️ 😂

Ahogy az erdő szélére értünk hirtelen nagy zajt hallottunk az egyik irányból.
Óvatosan a hangforrása felé indultunk. Lassú léptekkel mentünk, figyeltünk mindenegyes apró neszre.
Mikor megláttam a fiúkat hangosan felkiáltottam.

– Srácok! Mit csináltok ti itt?–kérdeztem meg Andyt.

– Téged vártunk.–mondta majd éles fajdalom hasított a fejembe. Minden elsötétült...

– Hé! Sof!!–rángatta a vállam Emily.

–Mi történt?–néztem körbe, a szobámban voltam.

– Bealudtál zene hallgatás közben. Most te mész fürdeni!–momdta.

– Milyen nap van?–dörzsöltem a szemeim.

– Péntek.

– Nem úgy. Hanyadika van?

– Ha azért kérded még mindig 4 nao van a szülinapodig!–a szemeim majd kipattantak a helyükről. Egy álom lett volna az egész? Ezzel a gondolattal mentem fürdeni. Majd mikor visszaértem a szobámba a pizsamámban rezgett a telóm.
Új üzenetem érkezett. Nicktől.

Nick:
Nem jössz be holnap a kávézóba?

Me:
Persze. Akkor holnap! ❤️ Jó éjt 🌙

Nick:
Neked is ❤️

Ezek után becsuktam a szemem és valahogy sikerült elaludnom. Következő nap elsőnek haza kísértem Emilyt, utána a kávézót vettem célba, ahogy azt Nicholasszal megbeszéltem.
Alig voltak néhányan bent. Ahogy megláttam a fiút a pultnál odamentem hozzá és a pult fölött lepacsiztam vele.
Elment megcsinálni a kávémat majd visszajött.

– Ezt én állom Sofia!–mondta mosolyogva.

– Rendben.–bólintottam rá, ami kicsit meglepte.

–Figyelj Sof!–szólalt meg egy kis csend után.–Elszeretnék neked mondani valamit...–kezével a tarkójára simított, arca egyre vörösödött.

– Mi lenne az?–kérdeztem vissza. Bár sejtettem mit fog válaszolni.

– Tudod már egy ideje... Tetszik nekem... Valaki.–momdta ki nagy nehezen.

– Na és ki?–kíváncsiskodtam.

– Ezt ne itt beszéljük meg. Gyere!– megfogta a kezem, majd kivezetett a kávézó elé és ott megálltunk. Szembe fordult velem a kezeim viszont meg mindig nem engedte el.

– Na ki a szerencsés?–kérdeztem rá újra.

– Nem hiszem, hogy ezt ő is így gondolná.–nevetett fel halkan. Éreztem, hogy a telefonom rezegni kezd a zsebemben.

– Várj egy picit! Lehet fontos.– vettem fel a hívást.–Háló, tessék!

– Brook hozz már egy doboz tejet!–szólt bele az illető.

– Milyen Brook?

– Jaj bocsi téves szám!–kinyomta.

– Le is tette. Na ki is akkor a szeren–be se tudtam fejezni a kérdésemet. Nick puha ajkai már az enyém izlelgették. Levegő hiány miatt résnyire szétnyitottam a számát. Ezt kihasználva a nyelvével utat tört magának. Majd lassú, érzéki táncba invitált... Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot amikor rájöttem, hogy a túlzott mértékű rajongásom Andy Fowler iránt elvakította az igazi érzéseim. Ezért nem láttam azt a Nicholast, akit mielőtt a RoadTrip rajongója lettem volna megismertem. Eltemettem a saját érzéseim a rajongóilétemben...

Azóta elérkezett a szülinapom. A bátyám nem is fogadta olyan rosszul a hírt, hogy összejöttem Nickkel, mint azt ahogyan vártam. Minden tökéletes volt. Jól szórakoztunk a partin.

Ezóta már 4 év telt el és most itt várom Nicket a saját kávézónk előtt, amit egy éve nyitottunk meg.

– Szívem!–kiáltott Nick.

– Na végre, hogy ide értél!–paskoltam meg a lihegő férfi vállát. Ma úgy terveztük, hogy a szulinapommal együtt megünnepeljük a 4. évfordulónkat egy bulival, amire rengeteg ismerősünket meghívtuk. Barátom kinyitotta az ajtót, majd bementünk és előkészítettünk miden szükséges dolgot.

– Sziasztok!–hallottam meg Emily és a kis ajtó feletti csengő hangját.–Még valakit magammal hoztam, ha nem baj.–amikor hátra fordultam nem hittem a szememnek Brooklyn állt mellette. Nemrég Em említette, hogy összejött valakivel, de még titok ki az a személy. Most már tudjuk. A RoadTrip volt tagja állt mellette. Igen azután, hogy felhagytam a rajongóiléttel nem sokkal később feloszlott a banda. Brooklyn pedig saját karrierbe kezdett.

– Sziasztok!–integettem nekik a pultból.–Oda akasszátok fel a táskátokat. Miután ők megérkeztek kicsit később mimdenki ideért. Már jócskán ittas volt a fele társaság amikor abba maradt a zene, majd megszólalt a mikrofon.

– Csendet kérek!–mondta Nick.–Szeretnék valamit.–erre szétnyílt a tömeg Nick és köztem. Lassú léptekkel haladt felém a még teljesen józan barátom.

– Sofia Heather Anderson.–térdelt le előttem.–Öhhm pillanat!–kezdett el keresgélni a zsebében.–Meg is van! Hol is tartottam?–motyogta.– Ja igen.–térdelt vissza.–Sofia Heather Anderson. Hozzám jönnél feleségül?–nyitotta ki az apró dobozt felém nyújtva. A látásom elhomolyosult és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Halványan bólintottam.–Tessék? Nem hallottam.

– Igen, te marha!–ahogy kimondtam felállt, majd átölelt.

– Szeretlek.–súgta a fülembe.

– Szeretlek.–ismételtem meg annak az embernek a mondatát, aki fényt hozott az életembe...