Egy üzenet tőle? | RoadTrip f.f. (BEFEJEZETT)

Pincér

Na igen ez volt az elmúlt két napon.
Mai napot úgy terveztük Emmel, hogy először irány a pláza, aztán elmegyünk kirándulni az erdőbe. Estére haza kell érnünk, mert megkapom a jogosítványomat (hozza a postás).

Kimásztam az ágyamból és megnéztem a telómon mennyi az idő. Megdörzsöltem fáradt szemeim. Elindultam a fürdő felé. Ott megmostam az arcom. Lementem a konyhába és beraktam a sütőbe egy pizzát. Igen, pizzát eszünk reggelire. Visszamentem az emeletre, felvettem egy halvány rózsaszín haspólót, mellé egy pántos, farmernadrágot. Ma rózsaszín napot tartok, tehát a zokni is rózsaszín volt. Lent kivettem a pizzát a sütőből és szépen felszeleteltem. Majd bementem a vendég szobába felkelteni a hétalvót. Oda sétáltam az ablakhoz, elhúztam a függönyöket.

– Na, Em! Itt az ideje–ekkor vettem észre, hogy nincs is a szobában. Mire, pedig visszaértem a konyhába a pizzanak a fele nem volt sehol.

– Buuu!–tette rá a két kezét a vállamra a lány.

– Jesszus, Em!–fordultam hátra idegesen.–Ne ijesztgess!

– Jó jó, bocsi...–megforgattam a szemem és megöleltem barátnőmet ezzel jelezve, hogy nem haragszom. Ő pedig vigyorogva ölelt vissza.

– Menj öltözz megyünk a plázába, ha nem emlékeznél!–engedtem el.–Én addig megreggelizek.–mondtam.

– Rendben.–indult el futva a lépcsőn felfelé. Alig telt el 10 perc már indulásra készen jött le a lépcsőn. Egy fekete-zöld szett volt rajta.

– Gyerünk induljunk!–tömtem be a számba az utolsó falatot. Felálltam és odasétáltam az ajtóhoz. Felkaptam magamra a rózsaszín tornacipőm, Em is felvette a cipőjét és már indulhattunk is.

Előszöris a plázát vettük célba. Vásároltunk pár ruhát ilyen-olyan alkalmakra és már végeztünk is. Beültünk a kávézóba, de előtte egy étterembe enni valami normális kaját.
Helyet foglaltunk egy, a pulttól nem messze lévő asztalnál. A pincér már jött is, oda adta az étlapokat és ment. Öt perc múlva jött egy másik felvenni a rendeléseink.

– Jó napot! Mit kérnek a hölgyek?–kérdezte. Egy fiatal srác volt, nem sokkal lehetett nálunk idősebb látszatra az étterem egyetlen szabad pincére. Barna haja vége szökés volt. A szeme pedig kéken csillogott. Ha nem lenne Andy tuti randiznék ezzel a  fiúval. Hasonlított is rá.

– Én egy kisadag csontlevest kérek, és rántott húst krumplipürével és uborkasalátával.–mondta Emily.

– És ön, kisasszony?–nézett rám a fiú.

– Sof?–bökte meg a karom Em.

– Hmm?–hajolt kicsit lejjebb a pincér.

– Ugyanezt és egy limonádét.–halkultam el a mondat végére.

– Máris hozom az italát, kisasszony.–kacsintott, hajolt meg egy kicsit. Majd megfordult és elment. Leadta a rendelésünk a pultnál. Körülbelül három perc elteltével hozta a limonádémat egy papír pohárban. A pohár oldalára pedig egy telefonszám volt felfirkantva. Halkan felnevettem.

– Mi az?–kérdezte Em mosolyogva amire odafordítottam a poharat. Megnézte és ő is nevetni kezdett. 15 perc múlva körülbelül kihozta az ételeket is ugyanaz a srác.

– Figyu!–állítottam meg a srácot.–Bocsi, de már valakivel alakulnak a dolgok...

– Semmi baj, de azért még hívhatsz, ha van kedved. Szerencsés srác, mond meg neki.–Emily csak halkan kuncogott. Rá mosolyogtam a srácnak.
Miután befejeztük az evést, fizettünk és mehettünk is.
Hazavittük amiket vettünk és indultunk az erdőbe. Fél óra sétára van a háztól. Útközben elterveztünk pár dolgot a jövőnkkel kapcsolatosan. Az erdő széléhez érve valami miatt meg kellett állnunk...

Sajnálom a kimaradásokat! Remélem tetszett ez a rész is és nem sokára hozom a következőt! És ne haragudjatok a csúszásokért...
A kaktusz legyen veletek, Ámen!🌵🌵🌵🌵❤️