Egy üzenet tőle? | RoadTrip f.f. (BEFEJEZETT)

"Véletlen" Találkozás

(Egy kis zene ⬆️ Azért "véletlen" találkozás, mert nincsenek véletlenek xd)

Miután megittuk az italunkat és eleget lógtunk a telefonunkon elindultunk a kávézóból a parkba. A tóhoz mentünk, mint mindig. Megakartuk nézni a naplementét, mert miért ne?
Talán, ha a bejáratnál visszafordultunk volna nem kaptam volna szívrohamot...
Nyugodtan sétálgattunk Emmel a parkban...

- Em? Te terveztél valamit a hétvégére?-kérdeztem barátnémet.

- Nem nagyon...-sétált mellettem lehajtott fejjel.

- Nincs kedved megint elmenni valahova?-mosolyogtam rá.

- De okés.-nézett vissza rám a megszokott, kedves mosolyával.

- Elhívhatnánk valahova Nicholast is. Nem? Neki már meg van a jogsija, mehetünk autóval. Igaz, 2 nap múlva én is megkapom a jogosítványomat. De neeem baaaaj!-nevettünk. Fél óra múlva meguntuk a sétalgatást. Leültünk egy a tó melletti padra és ahogy terveztük néztük a naplementét. Aztán Emnek haza kellett menni... Remélem nem lesz semmi baja, az otthoni élete elég zavaros. Elköszöntünk egymástól és már ment is. Óvatosan előhalásztam a táskám aljáról a fejhallgatóm és elinditottam a RoadTrip címmel ellátott lejátszási listám. Néztem a tavat és a tájban gyönyörködtem. Csodaszép volt már sötét kék lett az ég és csak az alján, ahol még látni lehetett a napot picit lilás rózsaszínes volt. És ahogy ez a tó tükrében látszott kicsit elmosódva... Gyönyörű. Ezzel az egyszóval tudnám leírni. Lassan álmosodni kezdtem és az időt sem figyeltem. Szépen lassan lecsukódtak szemeim és minden elsötétedett. Elaludtam.

- Hey!-ütötte meg a vállam valami. Vagyis inkább valaki. Óvatosan kinyitottam barna szempárom, hogy a nap (ami alig 4 órája ment le, mint ezt később megtudtam) ne süssön a szemembe. Aztán jöttem rá, kb. olyan éjfél felé lehet és még mindig kint ülök a padon, a parkban. Még szerencse, hogy már éjszaka is 20 fok van nem csak nap közben, különben már megfagytam volna. Lassan oldalra fordítottam a fejem és egy férfi alakját láttam meg. Kivettem a fülhallgatót a fülemből és kicsit előrébb hajoltam, hogy közelebbről láthassam az arcát abban a kis fényben, amit a telefonom képernyője nyújtott. Egy olyan 3 vagy 4 évvel lehet nálam idősebb a srác nem láttam sokat belőle. Viszont valahonnan ismerős volt.
Megböktem alszik-e, erre rám kapta a tekintetét, amire mindketten megugrottunk. Én meg szívrohamot kaptam a felismeréstől. Brook ült mellettem a RoadTripből!!?!

- Bocsi! Ne haragudj! Nem akartalak meg ijeszteni!-mondtam neki hadarva.

- Semmi baj, én ültem melléd.-mosolygott rám.-Brook vagyok. -nyújtotta a kezét.

- Tudom.-fangörcsöltem.-Azaz Sofia vagyok.-tettem a tarkómra az egyik kezem, a másikkal pedig kezetráztam vele. Kaptam egy rakat üzenetet most vettem csak észre.

- Mi olyan érdekes?-hajolt oda Brook, hogy lássa mit nézek a telómon.

- Nem a te dolgod.-válaszoltam egyszerűen. Magánügy mit érdekli?

- Mit csinálsz te idekint, ilyenkor?-kérdezte.

- Az se a te dolgod.-válaszoltam nemes egyszerűséggel a mellettem ülőnek.

- Miért nem mondod el?-kérdezte nyafogós hangon, ami megnevettetett.

- Egy barátnőmmel néztük a naplementét, ő hazament. Én meg még maradtam. Zenét akartam hallgatni, de elaludtam. Oké?-bólintott.- És te mit csinálsz ide kint, ilyenkor?

- Andyt kerestem. Legutóbb egy a környéken lévő kávézóban volt.-mondta kicsit lehangoltan. Ott voltam, tudom, KHHMMM.

- Eltűnt?-néztem rá ijedten. A kedvencem eltűnt?!

- Szerinted mi másért keresném?-nézett rám olyan "baszki te hülye vagy?!" fejjel.

- Segíthetek?-ajánlottam fel.

- Nem hiszem, hogy tudsz...-könyökölt a térdére szomorúan.

- Van egy tippem hol van.-ha Nick-nem igaza volt én kicsinálom magam. Ha most itt lesz a parkban. Ha tényleg utánunk jött akkor itt kell lenni-e még a parkban... Bár eléggé kevés arra az esély, hogy utánunk jött, de attól még lehet, hogy a itt van valahol. Brookkal elindultunk körbe nézni. Közben gyorsan csekkoltam az üzeneteim.

Ismeretlen:
Rye vagyok.

Ismeretlen nevét beállítottad:
Rye

Gyorsan beírtam a számhoz a nevét és néztem tovább.

Mikey🐙:
Szevasz csajszi! Nincs kedved beszélgetni?

Me:
Bocsi, most nem érek rá.

Ezt valószínűleg régebben írta, de nem baj. Anyutól 6 nem fogadott hívásom van, aputól 4, bátyámtól 2.
Visszahivom anyát.

- Jesszus kicsim! Hol vagy?!-szólt bele.

- A parkban vagyok. Semmi bajom. Csak elaludtam miután Em hazament. Fél óra és otthon vagyok.-nyugtatta meg.

- Nekem mindegy mennyi idő csak épségben érj haza reggelre.tette le a telefont. Ezek szerint nem kapok büntetést, juhé!

- Szia cicám!-abban a pillanatban a létező összes vérem megfagyott az ereimben. Valaki, avagy pontosabban Andy ölelte át a derekam és bűzlött az alkoholtól... Mi-az-Isten-folyik-itt?! A fejét a nyakhajlatomba fúrta, éreztem a levegő vételét. Ez tuti nem történik meg. Ez nem a valóság. Nem lehet az.

- A-Andy?-kérdeztem és próbáltam lassan hátra nézni. Most, hogy szóljak Brooknak, hogy megtaláltam. Nincs meg a száma...

Vagy mégis? 😏 Mi lesz vajon a következő részben? Mi történik Sofival? Kitől kér segítséget és, hogy fog szólni Brooklynnak Andyről?