Egy üzenet tőle? | RoadTrip f.f. (BEFEJEZETT)

Örök Titok Sofia Számára

Ez az első rész Andy szemszögéből.

Andy szemszöge:

Nagyon bepiálhattam tegnap. De csak arra emlékszem, hogy olyan hajnali 4 körül felkeltem és ki kísértem Sofia és a barátnőjét. Aztán visszadőltem az ágyamba és mostanáig aludtam.

– Haver, keljen már föl! Lenne mit megbeszélni!–kopogott Brook az ajtómon.

– Mi van mit akarsz?–nyitottam ki.

– Te most akkor lefeküdtél Sofiával?–támadott le.

– Mi?! Nem! Dehogy!–néztem rá ijedten.–Legalábbis nem emlékszem az tuti...

– Akkor miért volt rajta a pólód, amikor kijött a innen?–én csak nemes egyszerűséggel vállát vontam, mert fogalmam sincs. Pedig örülnék, ha tudnám az fix. Lehet, ha emlékeznek az egész tegnap estére kiderülne, hogy egy álmom vált valóra. És az a lány, akit már vagy 3 hónapja, hogy megláttam egyszer az utcán viszont szeret és nem csak egy a legnagyobb rajongóim közül...
Na, erről ennyit. Fogtam magam és gyorsan elmentem lezuhanyozni. Aztán fölöltöztem. Egy fekete szakadt farmert, egy piros pólót és egy színes pulcsit vettem fel. Fogtam a gitáromat és kiültem a kertbe. Addig zenéltem meg egy kicsivel jobb kedvem nem lett. Utána pedig egyre csak közeledtünk a délután 3 órához. Nemsokára idő van és Sofia a kávézóba megy. Beszélnem kell vele a tegnap estéről, hátha ő emlékszik mi történt.

– Kész a kaja, Andy gyere enni!–szólt Mikey. Miután megebédeltünk a srácokkal. Én a kávézó felé, a többiek pedig a park felé tartottak. Ahogy beléptem az épületbe megcsapott a kávé illata. Oda sétáltam a pulthoz.

– Szia Nick! A szokásosat kérném.–mosolyogtam Sof haverjára, mint kiderült csak egy haverja szerencsémre. Lassan körül néztem, de nem láttam sehol se a lányt.–Sofia hol van?–kérdeztem a fiútól.

– Ismered? Ja ez hülye kérdés volt. Már mondta, hogy igen.–törölgette tovább a poharakat.–De miért keresed?

– Csak beszélni szerettem volna vele.–válaszoltam mosolyogva.

– Valószínűleg otthon.–mondta.

– Köszi.–Ide nyújtotta nekem a kért italomat. Fizettem és már mentem is haza. A házunkhoz érve elővettem a kulcsom, kinyitottam az ajtót, magam után pedig bezártam természetesen. Levettem a cipőmet és a nappaliba, a kanapé felé indultam. Ledőltem rá és szerintem el is aludtam.

– Hey, haver? Beszéltél Sofiával?– kérdezte Brook. Nemlegesen megráztam a fejem. Ma van a szülinapja, tuti a családjával ünnepel.–Figyelj, mi elmegyünk sétálni a parkba, ha akarsz jöhetsz te is és kibeszélhetjük ezt az egészet.

– Kösz, de nincs sok kedvem hozzá. Menjetek csak nyugodtan.–mosolyogtam rá.

– Akkor rendben van, tesó. Mi mentünk.–ezzel a mondattal ott is hagyott. Miután hallottam a zár kattanását és az ajtó záródását fogtam és előszedtem a dugi-italjaimat. Először csak egy pohárral akartam inni... Aztán az egyből kettő, a kettőből három, a háromból négy lett és így tovább. Aztán arra ébredtem, hogy az ágyamban fekszek egy boxerben. Fogggggggggalmam sincs, hogy kerültem ide és mi lett a ruháimmal...
Majd benyitott Mikey.

– Mi történt?–kérdeztem.

– Hát tesó, mikor hazaértünk a kanapén ülve sírtál két, üres pálinkás üveg mellett. Mikor megkérdeztük mi a baj, azt mondtad, hogy valószínűleg teherbe ejtetted Sofiát, de nem emlékszel rá... Aztán meg telibe hánytad a ruháidat.–kikerekedett szemekkel néztem barátomra. A gondolatok egyszeriben ellepték a fejemet. Kezdtek visszatérni emlékképek az estéről.

Ahogy Sof puha ajkai az enyémet érintették. Egyszercsak résnyire kinyitotta az ajtót Rye és bedobott egy csomag óvszert... Mi meg csak nevettünk Soffal. Aztán szegény lehányta a pólóját... Adtam neki egyet az enyéimből, az övét meg kimostam. Elaludt az ágyamban, én pedig befeküdtem mellé és sikeresen elszundítottam. Szerencsére megszáradt, addig mi előtt el nem indultak, így abban mehetett haza.

Miután az emlékeim visszatértek nyugodt szívvel elmondtam ezt Brooknak is. Aztán lefürödtem, felvettem a pizsamám és mentem aludni. Hagytam, hogy ez alkalommal a gondolataim egyetlen személy körül forogjanak. Sofia Heather Anderson körül...

A helyesírási hibákat nézzétek el nekem éjfél múlt néhány perccel. A hülye fogalmazásért és önzésekért szintúgy. Köszi puszi.
Puszi és ölelés mindenkinek! ❤️😂🙈🌵🤷😍😝
Ne nézzétek ki úgy, mint én, mert én kb. úgy nézek ki, mint egy zombi. (Anyukám szerint is xd.)