𝙏𝙊𝙊 𝙇𝘼𝙏𝙀 ; ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ | ongoing

viii.:: harmony.

jungkook talán életében most volt másodszorra olyan ideges, hogy a körömrágáshoz folyamodott. sose szerette roncsolni a már így is gyenge körmeit, de ma még ahhoz is túl ideges volt, hogy felhívja édesanyját, -aki duplaműszakban dolgozik- hogy vendégje érkezik. mindent tökéletesen szeretett volna, talán túlzásba is vitte a gyertyákkal, de így kellemesebb hangulat áradt szét a nappaliban. egész este egyedül lesznek a házban, nem lehet hibáztatni, a hormonoknak nem lehet parancsolni.

a csengő hangja csapta meg a fekete hajú fülét, és a szíve még gyorsabb tempóban dobogott mellkasában. kisimította pólóját, mielőtt az ajtóhoz lépett és beengedte az előtte álló fiút.

taehyung szokásához híven elegánsan érkezett meg. kávébarna nadrágja egyszínű fehér pólójához tökéletesen illet, melyet fekete cipője tett még érdekesebbé, mondhatni tökéletesítette. a fiú egyedi stílusa senki máséhoz nem hasonlított, sőt, a nyomába se ért. utánozhatatlanul egyedi volt a fiú, és ezt jungkook se tudta figyelmen kívül hagyni -ahogy senki más sem. a szimpla, tiszta színek mintha az ő törtfehér arcához lettek volna tervezve. összhang uralkodott kim taehyung kinézetén, a legtöbbet látott ember se tudta volna megmondani, hogy teljes káosz áradt szét a testén; a vére izzott, szeme minden apró részletet cikázva mért fel szemével, szíve hol csillapodni látszott, hol felgyorsult.

-gyere beljebb! -invitálta be jungkook a másikat. nem mert többet mondani, tudta, hogy hangja összecsuklana a túl sok érzelemtől -bár ezt nem szívesen ismerte be magának.

-gyönyörű lakás. -jelentette ki taehyung, és tényleg így is gondolta.

habár a fehér falak unalmasan tudnak hatni egy ház szívében, a fekete-szürke bőr kanapé, az előtte lévő üvegasztal, és az ugyancsak szürke szőnyeg elegáns kinézetet biztosított.

-ülj le oda! -mutatott a házigazda az ülőalkalmatosságra. -kérsz valamit inni?

-csak egy pohár vizet. -ragyogtatta meg a mondatra taehyung tégla mosolyát, amely ámulatba ejtette volna a fiatalabbat, de ő persze gyorsan elkapta a fejét, nehogy az érzések megzáporozzák.

pedig legbelül már így is tombolt benne a vihar.

-megtaláltad a filmet? -kérdezte az idősebb, mikor a másik visszatért vízzel a kezében.

-nem nehéz netflixen. -kuncogott fel a válaszadó, majd helyet foglalt vendégje mellett. -jól érzed magad, szükséged van valamire? -aggódott jungkook hirtelen a semmiből, hiszen nem látott bele a másik fejébe, érzéseibe, így nem tudta mire gondolhat a másik, vagy egyáltalán mit érezhet.

pedig akkor mennyivel könnyebb lett volna minden!

hiszen taehyung sose érezte magát ennél jobban életében. itt ült a fiúval akire évek óta szemet vetett, gyertyafény mellett, egyedül a házban, egy kellemes tavaszi estén, és minden idők egyik legromantikusabb tini románcát készülnek nézni.

hogy is alakulhatna ennél jobban az este?