Kim Taehyung.
ez a név lebegte körbe Jeon JeongGuk elméjét, aki ennek hatására elég frusztrált, kétségbeesett, de ámoros állapotba csöppent. a fiú barna haja, aranyló barna szemei, és mély hangja a másikat egy még nem tapasztalt világba röpítette, de még ő maga se tudta, ez jó vagy rossz hatással lesz-e rá.
felállt vas ágyáról, és a zenegép felé vette az irányt. előhúzta a Beatles kazettáját, majd a tekercset működésbe hozva kezdte el a here comes the sun zeneszövegét énekelni. jó hangja van, mit sem tagadhatja, ő is tisztába van vele, ahogy tanárai, diáktársai és szülei is. nem szentelt rá nagy figyelmet az intelmek ellenére sem, miszerint a kórusban megfelelően megállná a helyét, talán túl is teljesítene. -de miért pazaroljam a fiatalságom valamire, ami segítségével megélni se tudnék? -tűnődött volna el, ha a telefon zúgása meg nem törte volna nyugodt pillanatát.
-Halló? -nyomja meg a zöld gombot, megteremtve a kapcsolatot valakivel.
nem érkezik válasz, csak halk szipogás jelzi a nő jelenlétét a vonal másik végén. jungkook ideges lesz, ujja a piros gombot súrolja, mikor egy jól megszokott édesanyai hang megtörve megszólal.
-Apád...halott.
ezen a napon vesztette el jeon jeongguk a csillagját, és kapta meg a Holdját.
taengerkek™
[LOSE YOUR STAR TO GET YOUR MOON]
YOU ARE READING
𝙏𝙊𝙊 𝙇𝘼𝙏𝙀 ; ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ | ongoing
Fanfictionjeon jeongguk: a fiú, akinek az élete szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb fordulatokat vett, akinek a boldogság csupán álom, melyet nem érdemel meg. a magány és a fájdalom uralja testét, és úgy érzi, ez minden, ami neki jár. a szerelem meg se ford...
