Vakáció Jonas Módra

3. Fejezet

- Tesó szerintem ez egy nem. - törte meg az egyre kínosabb csendet Joe előbújva a sötétből. Kezét bíztatón Nick vállára rakta, de ő lerázta magáról. Aurórától akarta hallani a választ, de a lány még azt sem tudta volna megmondani milyen nap van. Nick szemével kétségbeesett barátnőjét tanulmányozta és kezdett ő is ráeszmélni, hogy a válasz valóban nem lesz akármeddig is vár.

- Auróra figyelj, ha...

- Nick én nem szeretnék együtt élni veled. Mármint persze szeretlek nagyon is, de - fogalma nem volt mit is mondhatna. Nem mert Henry, Stuart, Bella és Joe előtt magyarázkodni. Egy sokkal egyszerűbb magyarázatra volt szüksége annál, hogy fél attól a Nicktől, akit így megismerhet. Mert valljuk be őszintén ez elég furcsán hangzik.

- Mi a baj? - kérdezte tanácstalanul. Auróra patthelyzetbe került.

- Nem ismerlek. - jelentette ki összeszedve minden bátorságát végül. Pontosan tudta, hogy barátja érteni fogja mit akart ezzel közölni a többiek pedig abban a másodpercben nem érdekelték. Nem akarta elveszteni Nicket, mert szerette, de hazudni sem akart volna, hogy aztán emiatt menjen tönkre a köztük lévő kapcsolat. Nem volt ideje mérlegelni így inkább hozzávágta az igazat.

- Hát jó. - fordult meg kedveszegetten az énekes és visszament a mikrofonhoz. Auróra szégyellte magát, amiért mindenki előtt kellett visszautasítania. Érezte a feszültséget a levegőben. Ilyen helyzetekben mindenki azt várja, hogy majd a nő a párja nyakába ugrik és igent mond. Hátrébb ment, hogy elbújjon a szoba egyik sötétebb sarkában és leült az egyik székbe. Fejét tenyerébe süllyesztette, mire újra felhangzott Nick hangja. Sokkal reményvesztettebb volt, de ezt csak azok vették észre, akik már többször hallották élőben énekelni. Tehát Stuart és Bella semmit nem hallott ki belőle. Az énekes újra magára öltötte rideg magatartását, hogy leplezze valódi érzéseit. Nem akart gyengének tűnni és végképp nem elkeseredettnek. Bella vigasztalón végig simította ujjait felkarján, mire elkapta kezét és dühösen ránézett.

- Hagyj már békén! Van barátnőm és amúgy is a bátyámnak jössz be szóval szállj le rólam! - ripakodott rá ingerülten. Stuart és a nő egyáltalán nem számítottak kitörésére így a háttérzene sem állt meg, de a többiek pontosan tudták, hogy ez után jön majd, hogy fogja magát és eltűnik akár napokra is.

- Bocsánat én csak segíteni akartam, hiszen ez a bizonyos barátnőd pont most ejtett pofára. - vágott vissza sértett hangon Bella, mire már Auróránál is kezdte kihúzni a gyufát. Nick felhúzta jobb szemöldökét és lenézőn végig mérte a tapasztalatlan lányt.

- Nekem legalább van ki pofára ejtsen. - szűrte ki fogai közt a szavakat, hogy Henry előtt azért még se járassa le annyira, majd távozott a kis szobából. Bella szóhoz sem jutott. Védekezőn felfújta magát, mint egy gömbhal.

Az énekes odalépett Aurórához megragadta csuklóját és felállította. Szorítása akaratos volt, de nem követelőző. Ha akarta volna ott maradhatott volna.

- Stuart meg van az anyag szóval hajrá. Henry neked meg sok sikert egy új riporter kereséséhez és légy szíves legközelebb ne állíts be pláza cicák mellé énekelni, mert nem ezért küzdöttem fel a csapatot idáig. Köszönöm. Joe neked meg hajrá ma este nem leszek otthon szóval csak nyugodtan. Sziasztok. - köszönt el hevesen. Még nem tudta hol fog aludni, de biztos volt benne, hogy a családja hiányzott abban a helyzetben a legjobban.

- Minden jót. - mondta Auróra is sietve, és ment barátja után. Sebesen végig szelték a folyosót, végül a lift előtt megálltak.

- Sajnálom, hogy csak úgy elrángattalak, de nem akartam megint nélküled elmenni. -fordult szembe az illetődött lánnyal. - Hiszen megígértem, hogy a ma estét együtt töltjük. És tudod attól, hogy nem költözünk össze, ami csak egy ötlet volt még ugyan úgy jövök neked egy estével.

Megpróbált egy mosolyt erőltetni magára, de valahogy nem volt lelkiereje mosolyogni.

Auróra csendben hallgatta, ahogyan beszél. Nem akarta félbeszakítani, még jobban felhergelni. Nick szaggatottan vette a levegőt és láthatóan remegett. Ideges volt és félt. Csak akkor szokott így viselkedni. Leginkább úgy nézett ki, mint az a kamasz fiú, akik akkor jön rá, hogy az addig ismert világ egy cseppet sem olyan, mint képzelte és teljesen jogosan érzett így. Hiszen a lány mikor visszautasította egy világot rombolt porig benne.

Hangos csilingeléssel megérkezett a lift és szerencsére senki nem volt bent. Szótlanul beléptek és a férfi megnyomta a földszintet jelző nullás gombot, majd neki dőlt a hideg korlátnak. Kézfejét fekete pulóvere ujjába rejtette és tekintetét a földre szegezte. Auróra óvatosan közelebb bújt hozzá és összefonta ujjaikat.

- Remélem tudod, hogy szeretlek Nick Jonas. - suttogta maga elé. Érezte, ahogyan egy megkönnyebbült sóhaj elhagyja a férfi száját és fejét a lányéra ejtette.

- Hogy csinálod? - kérdezte fáradtan, mire Auróra felnézett rá. Pontosan tudta, hogy barátja hangulatember így már meg sem lepődött a hangjában felcsengő gyengédségen.

- Mit is pontosan? Hiszen most nem csináltam semmit. - értetlenkedett. Érezte, hogy kezd oldódni köztük a feszültség, de volt még mit kijavítania. Hibásnak érezte magát, amiért nem érez ugyanolyan komolyan barátja iránt, mint ő.

- Hogy a legrosszabb helyzetekből is pozitívan jössz ki. Mondjuk az fájt, mikor azt mondtad nem ismersz.

- Ha ez megnyugtat elég ijesztően reagáltad le. - válaszolta védekezőn Auróra kikerülve a költőikérdést, mire Nick felhúzta szemöldökét.

Időközben megállt a lift és kiszálltak. Már kézen fogva vették az irányt az egyik közeli étterem felé. Nem kellettek szavak ahhoz, hogy Auróra tudja barátja mennyire éhes. Ilyenkor álltalában nála szoktak rendelni valamit, de jött neki a férfi egy vacsorával, amit a lakásánál valamivel kulturáltabb helyen képzelhetett el. Ezért is fordította a lány magukat Nick kedvenc étterme felé.

- Hogy érted, hogy ijesztően? Úgy reagáltam, ahogyan illett. Nem akadtam ki és nem erőltettem semmit. Simán elfogadtam, hogy marad a mostani helyzet. Nem mintha ez olyan szörnyű lenne. - válaszolta olyan könnyedséggel, mintha azt mondta volna, hogy tegnap megtanította pacsizni Ginot. Aurórát pontosan ez a higgadtsága ijesztette meg. Azt várta, hogy majd kifordul magából és mindenkit faképnél hagy. Ehhez képes pozitívan csalódott benne.

- Pont ez volt fura, de ha megnézted még Joe is meglepődött. - érvelt a lány, mire Nick elgondolkodón meredt a forgalomra, ami a reggeli forgataghoz képest nagyon kicsi volt. Ha a reggeli tömeget mondjuk a Nílusként nevezzük el, akkor a jelenlegi közlekedésre a legmegfelelőbb folyó talán a Kapos lenne.

- Hát bocsánat. Legközelebb majd kiborulok és kiabálni fogok, hogy nem hiszem el miért nem vagy képes komolyabban venni a dolgokat és nőj már fel! - jelentette ki miközben szorosan magához ölelte barátnőjét és nyomott egy aranyos puszit homlokára. Aurórának minden szó fájt, mert teljesen igaza volt és ha jelenetet rendezett volna jogos lett volna felháborodása. Amíg barátja valamit mesélt eljátszott komolyabban a gondolattal, hogy milyen lenne együtt lakni szerelmével. Felnézett rá és csak azt látta, hogy hatalmas átélessel beszél és közben mutogat. Teljesen önfeledten viselkedett, mintha az előző fél óra meg sem történt volna. Auróra szerette benne, hogy viszonylag gyorsan túl tette magát dolgokon, de ezzel csak egy hátrány volt, hogy amin nem azt olyan jól elrejtette magában, hogy senki sem vette észre csak mikor már késő volt.