Holtak hajnala

"Családi" beszélgetés

Egy egész délutánt vártunk, hogy eltűnjenek a Mouth Weather kutató csapata az utcákról, de valahogy nem akartak távozni a kijutásunk érdekében. Ezért úgy döntöttünk, hogy este nem mászkálunk, mert akkor sokkal könnyebb lesz megtalálniuk minket a zajongás végett. Murphy és Jasper bevállalta a szakács szerepet, amivel nem vitatkoztunk. A konyhát kisajátították és úgy beszéltük meg, hogy az emeleten levő egyik szobát használjuk az étkezés céljából. Egy kis "családi vacsi" sosem rossz. Bár tudtam,hogy idegesíteni fognak minket, hogy mit is csinálhattunk mi a szobánkban, de nem tudott zavarni a dolog. Mivel nem is voltunk rosszalkodós kedvünkben, én a fegyvereket, amiket felhoztam, tisztítottam ki, amit Lexa figyelt és megkért, hogy tanítsam meg neki hogyan kell össze és szétszedni lőfegyvereket. Elég hamar megtanulta, szerintem csak azért, hogy ne maradjon le mellettem, mint a Parancsok. Már át is mentünk a szobába, közben azért heccelt engem, hogy a többiek is hallják. Sokra nem is válaszoltam, csak csóváltam a fejem, hogy hogyan tud ennyi hülyeséget összehordani. Hamarosan a szakácsaink is megjelentek és tálalták a mai vacsorát. Nyugodtan leültünk egy körben, közben egy laza kis beszélgetést folytattunk. Mivel én Lexa mellett ültem, a srácok már filozofáltak azon, hogy mi miért vagyunk ennyire nyugodtak egymás társaságában:

- Szerintetek mit csináltak ezek kettesben? - tette fel a kérdést Anya. - Mert nekem túl gyanús, hogy a már megszokott fagyos Lexa helyett egy mosolygós, nyugodt Lexa van jelen köreinkben.

- Hát... - nyelte le a falatot Aden. - Eléggé összeszoktak egy este alatt, szóval inkább nem fejteném ki, hogy mi lehetett ott...

- Bakker, azt hiszem az élénk fantáziámat most kellene eltenni a fiók mélyére! - szólalt meg Raven, mire Bellamy reagált.

- Tudod Reyes, éppen eszünk és nem akarok semmit sem... És most már késő! - rázta meg a fejét a gondolat hatása miatt. - Na jó, ez sokkot okozott nekem!

- Nem azért gyerekek... - néztem fel a kajálásból. - De ha lett volna valami most délután, akkor már céllövő versenyt csaptunk volna Aden-nel.

Ezt meghallva Lexa félrenyelt. Én is majdnem elröhögtem magam azon, ahogy ő fuldoklik, a többiek megdöbbent fejjel néznek rám emiatt a megjegyzés miatt, Aden meg csak nevet. Ennyire azért nem sokkoló ez a megjegyzésem, bár nem nagyon hallottak ilyeneket a számból, pláne mindenki előtt. Ahogy abbahagyta lassan a fuldoklást a mellettem levő lány, a combomra csapott egyet, mire majdnem eldobtam a tányért, ami a kezemben volt. Titus, aki eddig csak hallgatott, most szólalt meg elsőnek azon a mackóra emlékeztető hangján:

- Lexa, nem kell a szadó-mazó műsor! - ahogy ezt meghallottam, én kezdtem fulladni az ételtől.

-  Csak visszaadtam neki a beszólásért járó fuldoklásomat! - válaszolt gyerekesen. - Meg ha akarnék is, akkor sem előtettek!

- Hogy kanyarodtunk ennyire perverz hülyeségekhez? - tettem fel a költői kérdést, közben befejeztem az étkezést, akár csak a többiek. - Reyes, meg ne merj szólalni, mert be leszel égetve!

- Ugyan, te már nem tudsz olyat mondani, amitől ki kellene hívni a tűzoltókat az oltás végett!

- Majd meglátjuk! - mosolyogtam gonosz fejjel, amitől kissé sátánnak éreztem magam. - Nem is tudom, hogy ki is volt annyira besózva, hogy minden hülyeségre rákeresett a neten, hogy ne égjen be annyira az első randiján...

- Meg ki is volt olyan hülye, hogy tudakozón érdeklődött arról, hogy hogyan lehet egy nőt kielégíteni... - tetézte Octavia, mire Raven elég gyilkos tekintettel nézett ránk, de a többiek csak kerek szemekkel néztek, Luna meg el is nevette magát.