Dirty Laundry [magyar fordítás]

1. nap

December 16., péntek

10:07

- Te egy farmon élsz?

Lance felnevetett Keith ostobaságán.

- Láttál már engem egy lapáttal földet túrni? Kibaszottul nem.

- Konkrétan a nagy semmi kellős közepén laksz – erősködött Keith, szemügyre véve a sárgás termőföldeket, amik elsuhantak az ablak előtt. Egy mezőgazdasági úton hajtottak, egy igazi, gyomokkal, szederbokrokkal és alkalmanként rozsdás táblákkal szegélyezett mezőgazdasági úton. Keith egészen idáig nem is igazán tudta, hogy ilyesmik valóban léteznek.

- A legtöbb szomszédunk farmer, de mi nem vagyunk azok. A szüleimnek van egy kis vegyesboltjuk Mesa del Caballóban. Viszont van néhány csirkénk, és még egy kecskénk is.

- Egy kecske – motyogta Keith hitetlenkedve, miközben az ablak előtt elsuhanó lombokat figyelte. Éppen egy fasorokkal szegélyzett kavicsos úton zötyögtek. – Mégis mi a francért van egy kecskétek?

- Meg szoktuk fejni – mondta Lance olyan hangsúllyal, mint aki nem érti, hogy ez miért nem egyértelmű. – Kényelmes mód, hogy tejet szerezzünk. Emellett Hamupipőke nagyon jól bánik a kisgyerekekkel.

Keith kuncogott.

- Komolyan egy Disney hercegnőről nevezted el a kecskédet?

- Helyesbítek, a húgom adta neki ezt a nevet. Cleónak volt egy ilyen furcsa korszaka akkoriban.

Rövidesen megjelenet a látóterükben a ház. Meglehetősen nagy volt, nyilvánvalóan öregebb, mint maga Keith, és kicsit az „Anne otthonra talál" című történetben szereplő épületre emlékeztette a fiút. Keith máris kezdte kínosan érezni magát, a házat borító, némileg lepattogzott sárga festéktől a takaros fehér burkolatig szinte mindenről üvöltött a családiasság, a háziasság. Keith inkább az apartmanokhoz és a villákhoz volt szokva, amiben a mostohaszülei éltek, nem az ilyen családi otthonokhoz, ahol a gyepen szétszórt focilabdák hevertek, a fűben pedig egy felborult bicikli feküdt.

Lassan lehajtottak a kavicsos útról a házhoz tartozó behajtóra, és Lance leparkolt a ház mellett. Miközben a fiú leállította az autót, két kisgyerek rohant ki a nyitott garázsból, mögöttük pedig egy hatalmas boxer ügetett.

- Azt hittem, hogy csak néhány csirkétek és egy kecskétek van! – kiáltotta Keith, és hitetlenkedve figyelte a kutya szájából lógó hosszú nyálcsíkot.

Lance olyan izgatottnak tűnt, mintha máris karácsony lenne, remegő kezeivel alig bírta kicsatolni a biztonsági övet. Még csak nem is válaszolt Keith-nek, helyette kitárta az ajtót, és kipattant az autóból.

A két kisgyerek, akiket Keith az autó ablakán keresztül látott, nagyjából öt és kilenc évesek lehettek. Izgatott rohangálásuk és sikítozásuk csak még inkább fellelkesítette az amúgy is vadul ugráló kutyát.

- Lance! – kiáltotta a kilencéves kislány vidáman. Kócos barna haja és napbarnított bőre volt, csakúgy, mint Lance-nek, és Keith-nek azonnal összeállt a kép. Ő volt tehát Lance fiatalabb húga, Josephine. A fiú korábban gyorsan felvázolta neki, hogy kikből is áll a családja.

- Josie! – kurjantotta Lance, és lehajolt, hogy átölhesse a kishúgát. A lány azonnal a bátyja nyaka köré fonta a karjait, és úgy csimpaszkodott rá, mint egy kismajom. A kutya időközben gyakorlatilag teljesen összenyálazta Lance lábfejét, kitartóan próbálta felhívni magára a fiú figyelmét.

Keith nem egészen értette, hogy miért, de kissé úgy érezte magát, mint aki titokban leskelődik. Alig három perce volt a McClain birtokon, de máris kívülállónak érezte magát.