Barátok? //Tom Holland (befejezett)

19.

* ismét néhány hónap elteltével  *

Mostanában rengeteg dolog történt Tommal és velem. Összeköltöztünk, igen határozottan mondhatom hogy ez életem egyik legjobb döntése, rengeteget vagyunk együtt és senki nem zavar. A lakásomban most Sabrina lakik amíg nem talál magának megfelelő otthont. Camilla végleg eltűnt az életünkből, instán még párszor láttam amint depis pletykákat próbál rólunk terjeszteni, hogy én és Tom mennyire összetörtük de már nem érdekelt, sőt másokat sem, a kitartó rajongói még sajnálták és gyűlöltek minket amiért ezt tettük a hercegnőjükkel, de a legtöbben csak nevettek az újabb és egyre hihetetlenebb pletykákon.

Reggel épp Tomhoz bújtam volna ám nem volt mellettem. A szemeim hirtelen pattantak ki. Fogalmam sem volt hogy hova tűnt. Végül elhesegettem a paranoiás gondolatokat mikor hangokat hallottam a földszintről. Miután kinyújtóztam lefelé vettem az irányt, a hangok a konyhából jöttek így arrafelé vettem az irány. Mikor beléptem egy elég vicces látvány fogadott. Tom félmeztelenül állt a konyhában, felső testén volt tojás,liszt és valamiféle kivehetetlen dolog, a haja tele volt színen liszttel. Az előtte lévő serpenyőben pedig egy feketévé égett valamit láttam. Komolyan nem tudtam mi az, leginkább egy veszélyes hulladékok közül kimászott szörnynek nézett ki ami mindjárt felgyullad.

- Te mégis mit művelesz? - nevettem fel majd Tom mellé lépve letöröltem arcáról a maszatot.

- Reggelit akartam csinálni neked - túrt zavartan a hajába, mire én egy aprót kuncogva adtam puszit az arcára.

- És pontosan mi is ez? Hogyan mérgezzük meg a barátnőnket útikönyv Tom Hollandtól? - kérdeztem tőle nevetve mire ő durcás arcot vágott - Tudod hogy csak vicceltem - próbáltam nem elröhögni magam - Egyébként mond mit akartál én megcsinálom, te addig most le magadról a maszatot - néztem rá.

- Én akartam neked reggelit csinálni - húzott magához közelebb majd egy apró csókkal illetett.

- Mint látjuk ez nem sikerült - néztem rá mosolyogva - Szóval mi lett volna a terv? - kérdeztem ismét.

- Palacsinta - forgatta meg a szemeit majd én neki kezdtem a reggelinek amíg ő a fürdőbe ment.

Miután megreggeliztünk Tom bejelentette hogy meglepetése van számomra így a szememet bekötve útnak indultunk. A kocsiban ültünk miközben a zene hangosan dübörgött. Bevallom izgultam, Tom az elmúlt hetekben elég titokzatos volt és rengeteget telefonált, sokkal kevesebbet volt otthon. Idegesen doboltam a combomon és vártam hogy az autó végre megálljon.

Mikor megálltunk Tom még legalább öt percig vezetett fogalmam sincs hova. Mikor megálltunk puha homokot éreztem a lábamon amin egy szandált viseltem.
Tom hirtelen levette a szememről a kendőt így mikor végre kitisztult a látásom gyönyörködve néztem végig a csodás tenger parton. A naplemente gyönyörű fényei megcsillantak a víztükrön, néhány ember elszórtan sétálgatott ám észre sem vettek minket.

- Ariana - hallottam meg magam mellől a hangját - Beszélnünk kell - mondta én pedig felé fordultam. Ám amint megláttam rámtört a zokogás, Tom előttem térdelt egy gyönyörű gyűrűt fogva a kezében. El sem hittem hogy ez velem történik. Ennyi szenvedés,csalódás és kínlódás után most itt vagyunk. Tom Holland itt áll előttem és épp a kezeket készül megkérni. A boldogság amit éreztem leírhatatlan, mindig is erre vágytam, és most megtörtént...Itt voltunk, csak ő és én, szebb pillanatot nem tudtam volna ennél. - Tudod, ennyi kínlódás után nem tudok jobb dolgot elképzelni mint hogy most ezt tegyem, rengeteget szenvedtünk és valaki mindig szét akart választani minket, de most itt vagyunk...Csak te és én ezen a csodás helyen, és fel szeretnék tenni neked egy kérdést. Ariana White, hozzám jönnél feleségül? - nézett rám kissé könnyezve mire én egy szót sem tudtam kinyögni így csak zokogva bólogattam majd a nyakába borultam, Tom pedig felhúzta az ujjamra a gyűrűt. A gyűrűt mely szerelmünket jellemzi, és ami örökre összeköt minket...

- Amíg az univerzum össze nem omlik - suttogtam ajkaira a zokogástól kissé elcsukló hangon.

- Amíg az univerzum össze nem omlik - döntötte össze a homlokunkat majd bezárta a kettőnk között lévő távolságot.

- Szeretlek Tom - mondtam neki miután elváltunk.

- Egy év alatt fenekestül fel forgattad az életem és minden sokkal jobb lett - nézett rám barnaságaival - Mindennél jobban szeretlek - csókolt meg ismét amit én mosolyogva viszonoztam.

És igen, itt vagyunk...Egy év szenvedés, szomorúság, boldogság, csalódás, félelem és szerelem után...Végre boldogan, tudtam hogy ezek után is rengeteg akadály fog az utunkban állni de ketten megbírkózunk vele...Ő és én, örökkön örökké...Amíg az univerzum össze nem omlik.

Sziasztooook! Szerintem sikerült megírnom  az eddigi legnyálasabb részt...De őszintén imádtam írni, jó volt ennyi szenvedés után végre a boldogságuk útjára engedni őket...Imádtam írni a történetet de ez az utolsó hivatalos rész és már csak az epilógus van hátra...Nagyon köszönöm hogy itt vagytok nekem❤️❤️mivel ennyi szeretetet kaptam tőletek úgy döntöttem az epilógus végére kaptok egy kis meglepetést❤️❤️ ha tetszett a rész jelezd egy votetal vagy írd le a véleményed kommentben❤️

Az esetleges helyesírási hibákért elnézést kérek😅