Barátok? //Tom Holland (befejezett)

14.

Reggel fáradtan keltem. Nagyjából semmit nem aludtam. Egész éjjel forgolódtam és lelkiismeret furdalás gyötört. A megbeszélésen történtek után Tom úgy gondolta helyesen cselekedett és elképesztően boldog volt. Én viszont nem így voltam ezzel... Úgy éreztem a kapcsolatunk rossz hatással van a jővője szempontjából... Nagyon sokat gondolkodtam azon hogy mi legyen, és végül meg kellett hoznom azt a döntést aminek a következményeibe beleroskadok...De az ő érdekében teszem...És tudom hogy most ellenkezni fog de később rájön hogy így lesz a legjobb...neki.

Már reggel hét múlt én pedig Tom háza felé vezettem. Mikor odaértem vagy tíz percet ültem a kocsiba, miközben átgondoltam hogy mit is akarok mondani...

Mikor végre sikerült nyugalmat erőltetnem magamra a gigantikus ház felé vettem az irányt. Félve a csengőre helyeztem az ujjam majd miután megnyomtam csendben várakoztam. Hirtelen kinyílt az ajtó és egy mosolygós és boldog Tommal találtam szemben magam.

- Szia szerelmem - akart csókot adni ám én elfordultam. Erre Tom arcán ezer és ezer érzelmet láttam átsuhanni kétségbeesést,fájdalmat és egy kis haragot is...- Tehát így döntöttél - nézett mélyen a szemeimbe.

- Tom én...bemehetnénk ezt megbeszélni? - néztem bele mérhetetlen fájdalommal teli szemeibe. Mire ő egy aprót biccentett a fejével a ház felé. Én pedig szófogadóan besétáltam.

Bennt leültünk a kanapéra. Tom csendben maga elé nézett és meg sem mozdult, még rám sem nézett esetleges magyarázatot követelve. Bárcsak azt tette volna akármi mást kiabálhatott volna, esetleg elküldhetett volna akármi jobb mint a hallgatása...

Öt perc kínos csend után összeszedtem a gondolataim és Tom felé fordultam.

- Tudod - törtem meg a csendet mire Tom felém fordult - Már oviban tetszettél...emlékszem kislányos ábrándokkal elképzeltem hogy egyszer majd egy tengerparton házasodunk össze - mosolyodtam el az emlék hatására Tom szemébe pedig könnyek gyűltek...nem akartam ezt, soha nem akartam neki fájdalmat okozni...De később majd rájön hogy nélkülem jobb neki. - Aztán egyre nagyobbak lettünk - folyattam - Akkor már nem az esküvőt terveztem, csak az első csókot...Folyton te jártál a fejemben...Ha nem voltál velem hiányoztál - sóhajtottam fel - Mindig vártam arra az első csókra....Aztán mikor egyszer barátnőd lett teljesen kiborultam...bár feléd azt mutattam minden okés otthon éjszakákat sírtam át...- emlékeztem vissza miközben az ölemben lévő kezemet figyeltem ugyanis nem mertem Tomra nézni - Majd mikor kidrült hogy elköltöztök minden összeomlott körülöttem, azt hittem sosem látlak többet...hetekig csak otthon voltam sírtam vagy esetleg beszéltem veled...a suliba is rengeteget rontottam... Minden nap csak arra vártam hogy hívj, ami az idő múlásával egyre kevesebbszer történt meg. Emlékszem akkor még írtam naplót egy hívás nélküli hét után azt írtam olyan mintha egymás után ezerszer tőrt döfnének a szívembe majd kirántanák hogy aztán újra fájdalmat okozzanak vele...- néztem fel rá egy pillanatra. Szemeiben könnyek sillogtak, de nem mehettem oda hogy letöröljem...El kell neki mondanom amit akarok aztán örökre hagyni...leforgatjuk a filmet és vége...- Aztán hónapok teltek el hívás nélkül én pedig feladtam. Nem kerestelek többet és te sem engem. Én éltem az én életem te pedig a tiédet. Azt hittem örökre elveszítettelek...Évekig ebben a tudatban éltem, néha sírtam mert egyszerűen nem tudtalak elfelejteni...Aztán megtanultam a hiányoddal élni, elfogadtam hogy a kettőnk kapcsolatának vége - sóhajtottam egy nagyot - Suliba jártam,építettem a világom...majd jött ez a szerep...reméltem hogy sikerül, és láss csodát összejött - mosolyodtam el halványan - Elképesztően boldog voltam mikor szóltak hogy enyém a szerep. Aztán megkaptam az infókat a szerepről...Ismerős volt a neved, de nem akartam elhinni hogy te vagy az...így rád kerestem, mikor megláttam a képeket egyből felismertelek - néztem bele barnaságaiba amiből a könnyek utat törtek maguknak és kis patakként csordogáltak le Tom arcán - Másnap reggel elképesztően izgatott voltam. Mikor újra találkoztunk fájt hogy nem ismertél fel, viszont mikor felismertél és újra megöleltél elképesztően boldog. voltam...A közös napok amiket együtt töltöttünk újra felélesztették az érzéseim melyekről azt hittem már rég nem léteznek. Utáltam Camillát amiért ő megkaphatta azt amit én nem...Egyik nap találkoztam a régi barátaimmal...közük Jackkel. - ejtettem ki a nevet melynek hallatán Tom felkapta a fejét és izmai megfeszültek - Az hogy újra láttam rengeteg emléket ébresztett fel bennem...és ezek segítettek döntést hozni. - néztem rá - Eldöntöttem hogy elmondom neked hogy mit érzek, féltem...de muszáj volt, nem tudtam tovább magamban tartani. Így idejöttem - néztem körbe a tágas házba - Mikor ideértem mindent elmondtam neked és döbbenetemre viszonoztad az érzéseim...Életem legboldogabb percei közé tartozik mikor aznap este megcsókoltál... Aztán jött Camilla...Mindent tönkre akart tenni de mi nem hagytuk. Mérhetetlenül boldog voltam, teljesnek éreztem az életem, kitöltötted az űrt mely a költözésetek óta ott tátongott bennem...És ezért mindig hálás leszek, színt hozztál az életembe, ismét megmutattad milyen élni. - mosolyogtam rá - Aztán eljött a megbeszélés...- sóhajtottam és Tom lehajtotta a fejét miközben a könnyek versenyt futottak az arcán - Úgyéreztem igazuk van...a kapcsolatunk árt a karrierednek, elképesztően fájt amit mondtak, de ők csak neked akartak jót...Mikor kiálltál mellettünk boldog voltam, bár nem találtam helyesnek a döntésed...Egész este forgolódtam és alig bírtam aludni...Gondolkodtam...És azt az opcíót választottam ami neked a legjobb lesz - sírtam el magam - Sajnálom Tom de muszáj ennek véget vetnem kettőnk között - néztem bele barnaságaiba.

- Ne tedd ezt Ariana kérlek - zokogott Tom magához húzva engem - Nem hagyhatsz el - szipogott.

- Sajnálom - simítottam még egyszerutoljára végig arcán - Szeretlek. - léptem ki karjai közül majd elhagyva a házat bepattantam a kocsiba és a gázra lépve gyorsan elhajtottam. Ezer és ezer gondolat cikázott a fejemben...Fájt zokogtam kiabátam amíg haza nem értem... Mikor elhagytam a házát valószínüleg örökre elveszítettem, és soha nem kaphatom vissza.

Mikor hazaértem zokogva vetettem magam a díszpárnáim közé és a szőrös pokrócom és egy üveg nutella mellet romantikus filmek bámulása közben zokogtam. Fájt de így jobb lesz...neki.

Na sziasztok!❤️ hosszú kihagyás után itt az új rész❤️ próbáltam minél jobbra írni❤️ remélem tetszett❤️őszintén szólva írás közbe én  majdnem sírtam😅 ha igen jelezd egy votetal vagy írd le kommentbe a véleményed❤️ a következő részig szép reggelt/napot/estét❤️

Fontos: vannak azok a tipikus számok amiket a könyv írása  közben hallgatni szoktam és mivel már összegyűlt annyi gondoltam csinálok egy lejátszási listát a neve ,,barátok?" és Spotifyon találjátok meg❤️

Ön promo: indult egy új könyvem is Dirty feelings címen ez egy Noah Centineo ff ha van kedvetek olvassatok bele❤️

Az esetleges helyesírási hibákért bocsi😅