24.

365 20 0
                                    

Kérjek időpontot? De hát én a titkára vagyok. A titkárnak csak nem kell időpontot kérnie. Több se kellett de a folyosó végén utolértem és a takarítószertár ideálisnak tűnt a túszejtésre. Nagy levegőt vettem és két mozdulattal behúztam a felmosóvödör mellé.

- Katie mit művelsz?

Magam se tudtam, hogy leüssem vagy inkább befogjam a száját. Kezemet odatámasztottam a feje mellé és tanácstalanul meredtem a barna szemeibe. Hirtelen nem is tűnt fontosnak, hogy megbeszéljük az aktuális hisztijét. 

- Szóval, miért vagyunk itt munkaidőben?
- Csak beszélgetni akartam egy picit.
- A takarítószertárban?
- Igen úgy látszik, ha ide behúzlak nem kell időpontot kérnem.
- Szóval innen fúj a szél.
- Nem.
- Tudod Katie a szemed elég árulkodó.
- Mesélj Roxi mit mesél neked a kék szempárom?

Lényegében szerintem csak annyit, hogy nem tudja eldönteni, hogy most szürke legyen vagy zöld vagy a három színt keverje össze egy lehetetlen árnyalattá...

- Igazán egyszerű. Ismerlek már annyira, hogy tudom mikor viselkedsz így.
- Kíváncsian hallgatlak.
- Zavar, hogy sok munkát adtam, leráztalak a munkatársak előtt de ami talán a legjobban szúrja a mellkasodat, hogy ma még csak egyszerűen rád néztem. Hirtelen vagy pedig nem jellemző rád.

Nincs igaza nem vagyok hirtelen...a munka fele kész, az ő lelkén száradnak a tettei és az végképp nem igaz, hogy zavarna bármilyen szempontból is, hogy csak rámnézett. Kis öröm is öröm:).

- Tévedsz nagyon tévedsz.
- Ó, valóban?
- Teljes mértékben.

Átbújt a karom alatt és az ajtóhoz ment, hallottam ahogy megnyikordul és csukódik. Mit is gondolhattam volna...a keze a derekamra vándorolt és a vállamon pihent az álla.

- Azt hitted, hogy elmegyek.
- Mindig ezt csinálod, időnként kilépsz az életemből és utána bízol abban, hogy hagyom, hogy vissza gyere.
- És eddig mindig hagytad, hogy kilépjek az életedből. Elengedsz de nem teljesen és mikor már nem tudsz magaddal mit kezdeni újra a képben vagyok. Gyenge vagy Katie...este találkozunk.

Adott egy halvány csókot és kisétált az ajtón. Egyszerre féltem tőle és utáltam, hogy tudja mi zajlik bennem...

A piszkos szépségWhere stories live. Discover now