A piszkos szépség

23.

Rám mosolygott és ellépett tőlem.

- Szóval ez ennyi volt?
- Részemről igen. Miért szeretnél még valamit?
- Nem semmit.

A válasz nyers volt és határozott. Állt volna még sok minden a szándékomban de ez háborúnak minősül. Kíváncsi vagyok, hogy ki bírja tovább.

Eközben már végzett is és hammogta a kikészített reggelit. Nekidőltem a falnak és fürkésztem. Valószínűleg ilyen érzés amikor a 7-ből 8 napon csinál nekem kaját. Általában reggel a mobiljával foglalatoskodik beosztás címen de azért éléken futja át a cikkek sorait.

- Mi olyan érdekes?

A kérdés meglepett. Mi nem lehet olyan érdekes? Még a csöpögő csap is el tudja vonni a figyelmemet amit este majd megszerelek jó eséllyel...

- Semmi csak a csapon gondolkoztam.
-  És mind ehhez rám kellett nézned?
- Talán zavar? Amúgy ha megtaláltad az összefüggést szólj.

Nem volt semmilyen összefüggés de nem vághatom rá, hogy bocs gyönyörű vagy és nem tudok a látványoddal betelni.

- Katie ittál valamit?
- Nem.
- Fura vagy...
- ...ma is.

És ha tudná mi zajlik a fejemben ez a szó új értelmet nyerne.

- Indulhatunk?
- Legyünk túl rajta.

Nagy nehezen eljutottunk a kocsihoz. Beszállva jó szokásomhoz híven elkezdtem állítgatni a zenét. Roxi türelmesen tűrte ahogy mennek le a rosszabbnál rosszabb számok. A  zenei ízlésünk éppenséggel nem passzol...

Szelíden fogta a kormányt és 50-nél nem nagyon emelkedett magasabbra a sebességmérő, pedig azért egy BMW Z4-sel lehetne jókat száguldozni. Persze nem mintha annyira nem lettem volna megelégedve a csigalassú 50km/h-val csak elképzeltem mi lenne ha egy ilyen sportkocsit tövig nyomnánk. Az aztán már sebesség lenne.

Visszakanyarodva gondolataimból még mindig lazán fogta bal kezével a kormányt és a jobb keze vagy a combján vagy a váltón pihent. Az utóbbira nem is volt nagy szükség.

- Milyen volt a tegnapi napod?  
- Nem találtam még Ben-t.
- Ben-t? És ő kicsoda? Nincs is Ben nevű alkalmazott.
- Találok én majd egyet, ne aggódj.

Értetlenül nézett rám. Mondjuk a helyében én is ezt tettem volna. Roxi nem igazán rajong a szuperhősökért ebből kifolyólag lövése sincs néha miről is beszélek. Például most is. Ez is egy ilyen tipikus Roxi és Katie beszélgetésnek ígérkezett.

- Miért? Vagy most mi ez?
- Esetleg nincs egy testesebb munkatárs valahol az irodák mélyén?
- Te mégis mi a francról beszélsz?!

Eddig tartott a türelme. Nem bírtam megállni, hogy ne nevessem el magamat. Tudom, hogy komplett hülyének gondol de most na, nincs olyan, hogy Fantasztikus 3-mas.

- Egyébként megérkeztünk.

Még mindig ki volt. Nem csodálom bár azért nem bánom, hogy nem tudja miről is hablatyolok. Hogyan készítsd ki Roxit egyetlen egy kérdéssel című előadásunkat láthatták, köszönjük a figyelmet.

- Elárulnád miről van szó?
- Majd ha találtam egy Ben-t.
- Mint egy gyerek, hihetetlen...

Lehet, gondoltam magamban mosolyogva. Kiszálltam a kocsiból és biccentettem neki egyet és már rohantam is. Nem viszem soha túlzásba a szeretetnyilvánítást.

- Hello Srácok!

A három életképtelen elmorgott egy-egy sziát én meg helyet foglaltam azzal a gondolattal, hogy ma kicsinálom Betty-t. Tollát rágva méregetett a szeme sarkából.

- Amúgy, hogy vagy Kate? Hívhatlak így?
- Kösz jól Mark és nem, nem hívhatsz így. Ti, hogy vagytok?
- Mindenkinek jó reggeltet! Nem szeretném ha felesleges csacsognátok munka közben.

Roxi csak hozta a formáját. A drámai belépő és a kezében lévő papírhalom volt a legjellemzőbb vonása a munkában. Odajött hozzám és lerakta a toronymagas köteget.

- Még valamit?
- Ezt csak a reggeliért.
- Beszélhetnénk kint?
- Kérj időpontot - dobott egy puszit és kacsintva elment...